Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
132 Az országgyűlés képviselőházának 3; sem őket arra, hogy ez az út, amelyre most rálépnek, újból forradalmi időhöz vezet, újra a felfordulás előkészítője. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. —Rassay Károly: Rövidlátás az, amit csinálnak!) Az, aki nem tud lépést tartani a haladással; az, aki a^ haladás elől elzárkózik, az, aki a kazán biztosító szelepére ráül s aki a gőznyomást ezzel akarja fokozni, legyen elkészülve arra, hogy nemcsak a kazán, hanem ő is a levegőbe röpül. (Rassay Károly: Azzal nem törődünk, de mi is repülünk!) Es a kazánrobbanás nincs tekintettel arra, hogy jóhiszemű emberek is tartózkodnak a közelben, hanem mindenkit megsebez, aki ott a környéken tartózkodik és olyan javakat is elpusztít, amelyeknek elpusztítása talán nem volt senkinek sem célja és érdeke. Figyelmeztetnem kell azokat, akik m a nyílt választójog alapján többségben vannak, hogy az az út, amelyre rálépnek, újból katasztrófába viszi az országot (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb veszély az, ha egy kormányzat iránya elzárkózik a fejlődés elől, és nem teszi lehetővé, hogy a nép nagy tömegei, a nép milliói is közösséget érezzenek az állammal, a törvényhozással, s megvédjék azokat az intézményeket, főkénnen megvédjék azt az alkotmányt, amelynek ők is tényezői. Ha én nem vagyok tényezője valamely testületnek, akkor nem érzek közösséget az iránt a testület iránt, nemérzem magamat hivatottnak arra, hogy megvédjek olyan testületet, amely engem kiközösít. Itt csak az a kérdés, hogy azok, akik ezeket a jogfosztásokat törvénybe iktatják, elég erősnek érzik-e majd magukat arra, hogy egyedül megvédjék azt az alkotmányt, amelynek sáncait ilyen szűkre szabták? (Rassay Károly: Ezt láttuk 1918-ban!) Szükséges, hogy azt leszögezzem, s figyelmeztessem az urakat, hogy a hatalom felelősséget is jelent és aki a hatalommal visszaél, el lehet arra készülve, hogv ez keservesen meg fogja ma^át bosszulni. (Propper Sándor: Most még etetni tudják a csatlósokat! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Abból a káoszból, amely a háború után keletkezett, — úgy a gazdasági káoszból, mint a politikai káoszból — két irányzat került ki a demokratikus parlamentáris irányzat mellett, mint politikai irány. Kettőt jelölök meg azért, mert én a többi kis diktatórikus kormányzásokat átmeneti, operettszerű kormányzásoknak tartom, amelyeknek különösebb jelentőséget nem tulajdonítok. Csak két irányzat az, amelyről meg kell emlékeznem — hangsúlyozom — a demokratikus parlamentáris kormányzással szemben. Az egyik a fasiszta irányzat, a másik a szovjetrendszer, a bolsevizmus. Ez a két irányzat a demokratikus irányzat mellett egy más rendszer alapján kívánja államát kormányozni és más rendszer alapján kívánja azt a hiányt pótolni, amelyet eddig a parlament betöltött. (Fábián Béla: Van egy hermafrodita irány is!) Az a magyar; az egy öszszevont dolog, erről később beszélek. Méltóztassék megengedni, hogy tisztán csak elméleti és tudományos szempontból vizsgáljam ennek a két irányzatnak berendezkedését, a nélkül, hogy ez valamely célzatosságot jelentene. (Propper Sándor közbeszói. — Elnök csenget.) Mind a két rendszer végeredményben diktatúra, mert ez teljesen mindegy, hogy ezt a diktatúrát egy vagy több ember, vagy esetleg egy kis csoport gyakorolja-e, álljon az tíz, húsz vagy harminc tagból. Ez teljesen mindegy. Végeredményben mind a két rendszer diktatórikus módon kormányoz, s a különbség csak az, hogy mind a . ülése 1929 december 13-án, pénteken. kettő a maga diktatórikus módszerének alátámasztására más és más eszközöket vesz igénybe. A fasizmus nem választat, hanem úgynevezett érdekképviseleteken épül fel. Hogy ez mennyire helytelen és rossz, bizonyítják azok a hírek is, amelyek a magyar lapokban napnap után megjelennek, hogy a fasiszta érdekképviseleteket minduntalan ki kell cserélni, pótolni kell stb. (Bródy Ernő: Nem szuperál!) de akármilyen képviseletet is bíz meg, az mindegy, mert a választás ott csak formalitás az érdekképviseletek részéről s a választásra magának a legfőbb diktatúrát intézőnek mindenkor befolyása van. A választás tehát csak formalitás, de még a választásban magában is oly módon gyakorolhatja a maga befolyását, hogy a megbízhatatlanokat kiközösítik. Ezeket nálunk úgy szokták megjelölni, hogy nemzeti szempontból megbízhatatlanok, ott talán máskép mondják, de mikor a szerint ítélik meg Oroszországban éppúgy, mint Olaszországban, hogy aki az akkori irányzat szempontjából megbízhatatlan, annak mandátumát megsemmisíthetik. Ez a fasiszta rendszer. (Fábián Béla: A fővárosi üzemeknél ugyanez a rendszer lesz az igazgatósági tagoknál!) A másik a bolsevista rendszer. Ez is végeredményben egy kisebbsé gen épül fel és a kisebbség diktatúráját igyekszik biztosítani, csak más eszközökkel. A bol sevizmus más rendszer alapján dolgozik. A bolsevizmus a kisebbség diktatúrájára épül fel, — mint ahogy ők mondják, a proletariátus diktatúráján — tényleg azonban a legkevesebb köze a proletariátusnak van ehhez a rendszerhez, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Oroszországban és máshol is, ahol ezt törvénybe iktatják, hanem ez egy egészen különleges rendszer, amely új embereket vet fel, akik a maguk politikai felfogását, — én most nem akarok súlyosabb bírálatot mondani erről — rá kívánják erőszakolni másokra is és e politikai felfogás képviseletéül egy tanácsrendszert létesítenek. Ezt a tanácsrendszert oly módon állítják össze, hogy az alsóbbtanácsok többsége választja a középső tanácsok küldötteit és e középső tanács képviselői választják a továbbiakat, úgyhogy ilyen rendszer alapján a kisebbség már a második választásnál is kiesik, ha egyáltalában képviselethez tud jutni. * Mert az 51% mindenkor elegendő ahhoz, — feltéve, ha van ilyen 49%-os kisebbség — hogy a felsőbb tanácsiba küldendő képviselőkül olyanokat küldjenek ki, akik az ő politikai felfogásuknak teljesen megfelelőek. Ha azonban lent még akadna is ilyen egy-kettő elvétve, a harmadik skrutiniumnál, a harmadik választásnál, mondjuk a legfelső tanácsba való kiküldetésnél, ez a lehetőség teljesen kizárt dolog, úgyhogy a legfelső intézőtanácsban is, amely a parlamentet helyettesíti, csak politikailag megbízhatók kerülhetnek be, mintahogy ezt ők mondják, — ott az ő politikai felfogásuknak megbízhatók — a mellett természetesen ott is megvan a lehetőség arra, hogy a megbízhatatlan választott kiküldöttek mandátumát megsemmisítsék, visszavonják. Szibériába küldhetik őket és egyéb terrorisztikus eszközöket alkalmazhatnak velük szemben, amelyekben a diktatúrák sehol sem válogatósak, mert ahogy Olaszországban eltűntették Mateottit, aki kellemetlen leleplezésekkel akart szolgálni... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Nagy zaj balfelől ) Peyer Károly: Csak fejtegetem ezt a rendszert. Nem tudom, hogy mennyiben tértem el a tárgytól % (Zaj.)
