Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának SAO Elnök: Ne tessék bírálat tárgyává tenni az elnöki figyelmeztetést. Peyer Károly: Oroszországban is eltettek egy csomó embert láb alól. Ha ezt fejtegetném, valószínűleg nem tartaná az elnök úr a tárgytól való eltérésnek. (Zaj.) Nem. kell az olaszok iránt annyira érzékenynek lenni. (Zaj.) Kiutasítottak és kiüldöztek az olaszoktól is sok katholikus papot, — katholikus papokat, tehát nem is egyet — akik szembeszálltak ezzel a rendszerrel. (Folytonos zaj.) Kiutasították Nittit és még sok polgári politikust, mint ahogy Oroszországban is ugyanezt csinálják és kiüldözik mindazokat, akik bátor kritikát mernek mondani. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr fejtegetése nincs összefüggésben a tárggyal. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Dehogy nincs! Ez is diktatúra!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az elnökre bízni ennek megállapítását. A képviselő uraknak nincs joguk közbeszólni. (Zaj. — Baracs Marcell: A mostani törvényjavaslat rendszeréről beszél!) A képviselő uraknak, mint a törvényhozás tagjainak türelemmel kell lenniök és tisztelniük kell az elnök jogait. Méltóztassanak tehát csendben maradni. (Zaj. — Rassay Károly: Tessék tisztelni ezt a maroknyi ellenzéket is, amely elég bolond még itt ülni és nem áll be üzleteket csinálni! — Nagy zaj.) Az ellenzék jogait senkisem kívánja kétségbeyonni és én a képviselő urat sem kívánom előadásában korlátozni, de a házszabályok rendelkezései szerint kötelességszerűleg figyelmeztetnem kellett, hogy maradjon a tárgynál. (Peyer Károlyhoz): Méltóztassék beszédét folytatni. (Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk! Tanulni lehet abból, amit mond!) Méltóztassék szintén csendben maradni, képviselő úr, mert különben nem tudunk tárgyalni. (Bródy Ernő: Fölösleges már ez a Ház! Minek van ez a Ház? — Zaj.) Peyer Károly: Amikor beszédemnek ehhez a részéhez értem, előre hangsúlyoztam, hogy az Európában érvényben lévő különböző politikai rendszereket kívánom ismertetni, amelyek parlamentáris kormányzás mellett gyakorolják a hatalmat és előrebocsátottam azt is, hogy a kérdéssel tisztán csak elméleti szempontból óhajtok röviden foglalkozni. Szükséges volt ez ahhoz, hogy végre rátérhessek és bebizonyíthassam — s ha az elnök úr egy kis türelemmel ajándékozott volna meg, ugy már régen be is fejeztem volna beszédemnek ezt a részét — hogy ez a rendszer és az a törvény, amely most itt a Ház előtt fekszik, a bolsevista;rendszer alapján épült fel. (Igaz! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor; Hogy lehet ilyent mondani? — Farkas István: Szovjet! Pan ama-szovjet! Uzlet-szovjet! — Állandó nagy zaj a Ház minden oldalán. — Pakots József: Jól megtanulták a leckét. — Jánossy Gábor: Hogy lehet ilyeneket mondani! — Farkas István: A korrupció szovjetje! — Állandó nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a nemzeti kegyeletet sértő kifejezésektől. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Nagy zaj a szésőbaloldalon.) Peyer Károly: Nem látom be, hogy amit mondtam, az kegyeletet sérthetne. (Nagy zaj— Sándor Pál: A lepedők sértik a nemzeti kegyeletet és közérzületet! — Nagy zaj.) En nem akarom senkinek kegyeletét sérteni, mint ahogy véleményem szerint senkinek kegyeletét nem is sértettem. (Propper Sándor: Azért kell vigyázni a kegyeletre, mert a belügyminiszter temeti az önkormányzatot! — Farkas István: A koporsót a Titán szállítja!) Egyáltalában nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 13-án, pénteken. 133 vállalkozom kegyeletsértésre. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogyha az elnök beszél, akkor ne méltóztassanak közbeszólni, mert ilyen lármában lehetetlen az elnöknek szólnia. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Propper Sándor: Temetik a demokráciát!) A képviselő úr türelmet kért az elnöktől. En is arra kérem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak türelemmel lenni és alkalmazkodni a házszabályok rendelkezéseihez. (Gál Jenő: A történelmet sem szabad már elmondani?— Folytonos zaj.) így lehetetlenség tárgyalni, tisztelt képviselő urak. Peyer Károly képviselő úr a kisebbségi vélemény előadója, méltóztassék lehetővé^ tenni, hogy véleményét elmondhassa, indokolását kifejthesse. (Rassay Károly (Kozma Jenő felé): Benne van ő is a pakliban! Kézfogással meg; pecsételték az autonómia sorsát! — Kozma Jenő tagadólag int. — Tudia nagyon jól, hogy igaz! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Peyer Károly: Ebből a szempontból kívántam én részleteiben is megmagyarázni ezt és tudományos vonatkozásban is kimutatni, hogy az az irányzat, amelyet említettem, mennyiben hasonlít ehhez az irányzathoz. (Nagy zaj. — Sándor Pál: Ez a törvényjavaslat gyalázat! Ilyen gyalázat még nem volt! — Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: A fővárosnál feketével fogják megjelölni a Kozma Jenő úr képét! — Felkiáltások a baloldalon: Majd eltemetik a Haggenmacher-féle erdőben! — Sándor Pál: Ez egy rebach-törvény! — Farkas István: Abelesz úr! — Esztergályos János: Ki az az Ábelesz? Egy új név! — Friedrich István: Samu! — Derültség és zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem, képviselő urak, ha nem maradnak csendben és nem teszik lehetővé a tárgyalás folytatását, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Zaj.) Méltóztassanak csendben maradni és lehetővé tenni, hogy a kisebbségi előadó kifejtse véleményét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csendet kérek! Peyer Károly: T. Képviselőház! A magyar nép egyszer jutott abba a helyzetbe, hogy az általános, egyenlő és titkos választójoggal éljen. Ez abban az időben volt, amikor a forradalmak befejezése után egy teljes politikai káosz volt Magyarországon. Ekkor egy koncentrációs kormány alakult, amelyet az, antanthatalmak tárgyaló félnek elismertek, s csak egy feltételt kötöttek ki, hogy ennek a kormánynak a legrövidebb időn belül meg kell tartania a nemzetgyűlési választásokat és hogy ezen a választáson az általános, egyenlő és titkos választójog alapján kell a nemzetgyűlési képviselőket megválasztani. (Farkas István: Bethlen István ezt is elsikkasztotta!) Magyarország népe évtizedeken keresztül harcolt ezért a jogért, s évtizedek után nem a magyar forradalom eredménye gyanánt, vagy nem a magyar hatalom birtokosainak józan belátása folytán s nem politikai megnyugvásként, hanem antantparancsra kapta meg a magyar nép azt a jogot. (Farkas István: Bizony szomorú dolog, de így van!) amely jogot más népeknek már régen megadtak, és biztosították részükre a politikai véleménynyilvánítás teljes szabadságát. Akkor, amikor az első nemzetgyűlési választások voltak, olyan terrorisztikus jelenségekkel találkoztunk mindenütt, hogy ez arra késztetett bennünket, hogy távoltartsuk magunkat ezektől a választásoktól s nem vettünk bennük részt azért, mert a jelöltek testi épségét és életét fenyegették. (Farkas István: Somogyi meggyilkolása!) Nem volt tehát 21