Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-339

lié Az országgyűlés képviselőházának 339 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét feloLvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Minthogy a Csehszlovák állam, Románia és a SzerbHorvát-Szlovén állam területén az ott élő magyarság üldözése és kiirtása évek óta tart, minthogy továbbá az említett államok magyar kisebbségének e jogtalan és embertelen r eljárás megszüntetésére a Nemzetek Szövetségénél tett lépései, — hivatalos híradások szerint — eredményre nem vezettek, sőt — mint ezt a Nemzetek Szövetségének ezine előtt és a kisebbségvédelmi kongresszusokon kifejezésre jutott, — panaszok eredménytelensége miatt bizalmából kiábrándult magyarság a kilátástalanság tudatában újabb petíciók benyújtásától most már tartózkodik, tisztelettel kérdem a kormányt, van-e módjában a Nemzetek Szövetsége előtt, vagy más megfelelő módon hatályosabbá tenni a kisebbségek védelmét

1

! Kenéz Béla s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szú. (Halljuk! Halljuk!) ! Kenéz Béla: T. Ház! Tekintettel a tárgy rendkívül fontosságára és az anyag nagy terjedelmére, tisztelettel kérem, méltóztassék az in^ terpelláció megokolására szánt házszabályszerű időt 15 perccel meghosszabbítani. (Helyeslés.) Elnök: Ügy veszem észre, hogy a t. Ház méltóztatott a meghosszabbítást megadni, ennélfogva a képviselő úrnak félóra áll rendelKenéz Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A, közéleti érettségre emelkedett modern állam céljából és természetéből önként következik, hogy nemzetiségi és vallási, valamint csjíáiykülonbségre való tekintet nélkül minden állam polgárának jogait, erkölcsi és anyagi érdekeit megvédeni és egyaránt előmozdítani köteles. (Ügy van! jobbfelől.) Mint a t. Ház bölcsesége előtt ismeretes, ez a kötelezettség írott kifejezésre is jutott azokban a szerződésekben, amelyeket a szövetségesek és társult főhatalmak az úgynevezett utódállamokkal Párizsban és Saint-Germainben 1919-ben kötöttek. Ezekben az egyezményekben az utódállamok kormányai kötelezték magukat arra, hogy — és itt szó szerint idézem a szerződést: «A szabadság és az igazság elveit» fogják érvényre juttatni a kisebbségekhez tartozó állampolgáraikkal szemben, a polgári és politikai jogok egyenlősége tekintetében, egyházi és iskolai téren, valamint nyelvük használatában a hivatalos, a magán és az üzleti életben. Hogy miképpen tartották meg az utódállamok ezt a kötelezettséget kisebbségi állampolgáraikkal szemben, akiket az említett szerződések ünnepélyesen a főhatalmak oltalma alá helyeztek, azt^ leszek bátor interpellációm megokolásakép néhány hiteles és hivatalos adattal megvilágítani. A személyes szabadságnak és az állampolgári jogegyenlőségnek alapfeltétele, hogy mindenki szabadon vallhassa meg és követhesse nemzetiségi hovatartozását. Az utódállamok azonban ezt az elvet megtagadják és a népszámlálási eredmények meghamisításával a magyarságot a valóságosnál kisebb számúnak mutatják ki. Teszik ezt két okból. Először azért, hogy a kisebbségi kérdés jelentőségét lefokozzák, másodszor azért, hogy a magyar nyelv hivatalos^ használatára jogosított nyelvyidékek területét szűkebb körre szorítsák. Az úgynevezett névvegyelemzési módszer, vagyis német, tót, oláh, szerb hangzású neveket viselő polgároknak ezeknek a nemzetiségekhez való sorolása, habár dédapjuk sem tudott más nyelven, mint magyarul, a tisztán magyar örméülése 1929 december 12-én, csütörtökön. nyéknek és a jórészt magyar zsidóknak külön nemzetiségek gyanánt való kimutatása, a görög kathoiikus és görög keleti hitfelekezetek híveinek kivétel nélkül az oláh vagy szerbek közé sorolása, a hivatalos terror alkalmazása, vagy ha ez a terror sikertelen marad, a népszámlálási ivek nemzetiségi adatainak egyszerű meghamisítása, arra az eredményre vezetett, hogy az 1910. évi magyar népszámlálás adataival szemben Erdélyben a magyarság számaránya 32% helyett 23%-ban van kimutatva, 1,700.000-ről 400.000-es csökkenéssel 1,300.000-re szállt alá. Cseh-Szlovákiában a magyan népszámlálás 1,070.000 magyart talált, a hivatalos statisztika ma 745.000 magyart mutat ki, vagyis 325.000-rel kevesebbet. Jugoszlávia területén a tőlünk elszakított részeken a magyarság aránya 30'5% volt, ma már 180.000 főnyi csökkenéssel csak 25'5%. T. Ház! Vigasztalanok volnának ezek az adatok, ha nem lehetne a hamisítást könnyű szerrel leleplezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl) A hivatalos oláh statisztika például gondosan óvakodik a felekezeti statisztikai adatok feltüntetésétől. Természetes ez, mert a hitfelekezeti adatokkal könnyű a nemzetiségi megoszlást ellenőrizni. Annyit azonban mégis tudunk, hogy például Szatmárnémetiben 16.000 oláhot mutatnak ki. Szatmárnémetiben azonban a görög katholikusok és görög keletiek együttes száma csak 10.000, tehát nemcsak valamennyi görög katholikust és görög keleti oláhnak tüntették fel, — holott Szatmárnémetiben a görög katholikusok legnagyobb része nem is tud oláhul, (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) — hanem egészen egyszerűen a római katholikusok és protestánsok ezreit is oláhnak számították, (ügy van! a jobb- és baloldalon.) Már pedig a római kathoiikus és református oláh múzeumba való ritkaság. (Ügy van! a jobb- és baloldalon.) A csehek Kassán 22% magyarságot mutatnak ki. (Felkiáltások a középen: Hallatlan!) Hogy van az, hogy az általános választásoknál mégis a szavazatok 70%-a esett a magyarságra? Azt hiszem, ez világos igazolása a magyar népszámlálásnak és egyenes megcáföláaá, meghazudtolása a csehek népszámlálási eredményeinek. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) r A népszámlálásnak, jobban mondva à népszámlálás meghamisításának kettős célját, tudniillik a magyarság számának lefokozását és a magyar nyelv hivatalos használatára jogosított magyar nyelvvidékek összébb zsugorítását közvetlen intézkedések is szolgálják: a magyarság kiüldözése és egyenes kiutasítása s az új járási és kerületi beosztások. Méltóztatnak tudni, hogy nemcsak a megszállás első éveiben özönlöttek át magyarok tízezrével és tízezrével a trianoni határon, hanem tűrhetetlen helyzetükben, az irredenta és kémkedési pörök borzalmaitól, a börtöntől, a kínzástól és botozástól menekülni igyekvés által gyorsított ütemű átszivárgásuk, kiüldözésük és egyenes kiutasításuk egyre tart Fontos adataink vannak arról, — és ezt äz utódállomak sem tagadják, hiszen a nevek egész légióját tudnám felsorolni — hogy kiutasítottak az utódállamok területéről olyan magyarokat is, akik ott születtek, 40—50 esztendő óta ott laknak és közszolgálati funkciókat töltöttek be. További lépés azután a népszámlálás meghamisítása által a valóságosnál kisebbnek feltüntetett számú, de a kiutasítások által a valóságban is megfogyatkozott magyarságnak szétforgácsol ása olyanképpen, hogy magyar köz-