Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

llö Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. nem vagyok abban a helyzetben, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyeket a t. képviselő úr felvetett, ebben a pillanatban választ adhassak, (Farkas István: Ez a legkönnyebb!) mert hogy mennyiért vették a telket, milyen értékemelkedés mutatkozott ennél a teleknél, hogy az állam azután milyen okok folytán vásárolta meg ezt drágábban, továbbá, hogy a vállalat egységárai más vállalatok által ajánlott egységárakkal szemben milyenek voltak, s hogy mennyiben juttatta — ha egyáltalában juttatta — a belügyminiszter úr anyagi előnyhöz az ő volt vállalatát, (Rothenstein Mór: A minisztertanács előtt volt a dolog! — Br. Podmaniczky Endre: Nem is a Móric előtt! — Propper Sándor: No! No, Bandi, mire való ez? — Zaj. — Elnök csenget.) ez már majdnem egyéves ügy, amelynek részleteire, bocsánatot kerek, az én fejem még sem káptalan, nem tudok visszaemlékezni. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) En, igenis, arra voltam elkészülve, hogy t. képviselőtársam ezt a kérdést politikai szempontból veti fel, de nem bocsátkozik bele annak az anyagnak meritumába, amely anyagnak merituma a bíróság előtt van, s ott mindenesetre imparciális fórum részéről fog sokkal jobban tisztáztatni, mint idebenn a Házban, ahol a kérdéseket politikailag kezelik. (Rassay Károly: Közjogilag ez nem precíz, hiszen azért itt is tárgyalható!) Igen, tárgyalható itt is, azonban a magam részéről mindig abban a felfogásban voltam és vagyok ma is, hogy addig, míg az ügy a bíróság előtt van, helytelen, ha a Ház abba az ügybe beleavatkozik. (Fábián Béla: Politikailag lehet!) Itt nem politikáról volt szó, hanem a belügyminiszter úr becsületébe vágó kérdésekről, mert hiába állítja t. képviselőtársam, hogy ő ezt a kérdést politikai szempontból hozta fel, hiszen az egész pártja tanúbizonyságot tett arról, hogy itt arról van szó, hogy a t. párt meggyanúsítja becsületében a belügyminiszter urat. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon. ~ Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt ne is méltóztassék letagadni; t. képviselőtársam is tisztán azért hozta fel ezt a kérdést, hogy Ht ebben a Házban is további gyanúsítás tétessék a belügyminiszter úr becsületével szemben, olyan fórum előtt, amely ebben a percben nem hivatott arra, hogy ebben a kérdésben elégtételt adjon, mert a belügyminiszter úr a bíróság előtt kért elégtételt. Politikailag igenis, joga van a Háznak minden kérdéssel foglalkozni, de a becsület kérdését vizsgálni ebben az esetben nincs joga. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Végre is Töreky nem uzurpálhatja a parlament jogát!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy egyenlőtlen félként áll ott a vádlott (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De mennyire így van!) és hogy a belügyminiszter úr menjen oda mint egyenlő fél. (Farkas István: Az etika ezt kívánná!) Bocsánatot kérek, a magyar bíróság előtt csak egyenlő felek vannak. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azért, mert valaki egyik vagy másik állásban van, még nem egyenlőtlen fél. A magam részéről azt kell látnom, hogy a t. túloldalról a magyar bíróság pártatlanságát gyanúsítják meg, amikor azt állítják, hogy azért, mert egy miniszter megy oda a bíróság elé, másképen fognak majd ítélkezni, mintha az illető nem miniszteri állásában megy oda. (Zaj.) En arra kérem at. képviselő urakat, méltóztassanak magukat távoltartani attól, hogy a politikát egyéni és személyi térre vigyék. (Propper Sándor: Önök még az üzletektől tartózkodjanak.) Elnök: Propper képviselő urat figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktól! (Esztergályos János: Az ország pénzéről, az adózók filléreiről van szó! — Zaj.) Esztergályos képvivelő urat is kérem, maradjon csendben! (Esztergályos János: Ne minősítsenek mindent gyanúsításnak és rágalmazásnak!) Esztergályos képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe! (Esztergályos János: Nem Csáki szalmája az ország pénze! — Zaj.) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ha a kormány egy tagját megvádolják olyan formában, mint ahogy ez a belügyminiszter esetében történt, mást nem tehet, mint, hogy azonnal a magyar bíróság elé megy. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt tette a belügyminiszter úr is, kötelességét nagyon helyesen fogta fel, mást nem tehetett. (Propper Sándor: Hol a politikai felelősség? — Zaj.) Amikor azonban ezt a kötelességét teljesíti, akkor méltóztassanak egyelőre tartózkodni attól, hogy politikai szempontból ezt a kérdést, a belügyminiszter becsületének a kérdését, személyi térre vigyék át. (Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, azt a felfogást, hogy azért, mert valaki megvádoltatott, vagy megrágalmaztatott, azonnal mondjon le, én a magamévá nem tehetem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mégis túlságosan könnyűvé akarnák tenni ezzel t. képviselőtársaim a maguk ellenzéki feladatát! Mert ha ebbe bármely kormány belemenne, akkor meg vagyok győződve róla, hogy azonnal in statu demissionis kerülne az egész kabinet és minden^kabinet ebben az országban, (Derültség jobbfelől.) mert azonnal akadnának emberek, akik a magyar sajtóban vállalnák azt a szerepet, amelyet t. képviselőtársam ebben a kérdésben vállalt. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Propper képviselő urat rendreutasítom. Ne szóljon állandóan közbe. Gr. Bethlen István miniszterelnök: A t. képviselőtársam Polónyi Géza esetére hivatkozik. Hát kérem, rosszul hivatkozik erre az esetre is, mert hiszen mindenki tudja, hogy abban az időben igenis, nagy^ politikai ellentét volt az igazságügyminiszter és az akkori belügyminiszter között. (Ügy van! jobbfelől. — Farkas István: Ez ma is van az ország és a kormány között!) Az akkori belügyminiszter volt az, aki a maga politikai erejét felhasználta arra, hogy őt lemondásra kényszerítse. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a Házban igenis, nagy viták folytak abban az időben erről a kérdésről és én, aki tanuja voltam ezeknek az időknek, merem állítani, hogy ez így volt, ez egy politikai kérdés volt, s az akkori belügyminiszter politikailag erősebb lévén, sikerült neki a lemondást kikényszerítenie. (Ügy van! jobbfelől.) De bocsánatot kérek, semmiféle kormány nem járulhatna ahhoz, hogy menlevelet és biztatást adjon a gyanúsításoknak t azi^l, hogy abban a percben, amikor egy tagját meggyanúsítják, az illetőnek a kabinetből azonnal távoznia kell. Itt csak egy kötelessége van minden kormánynak és ez az, hogy ő maga vizsgálja meg az ügyet és ha az a meggyőződése, hogy valóban a gyanúsításra alkalom és jogcím van, akkor az illető tagját kényszerítse a lemondásra, (Ügy van! jobbfelől és a középen.), ha azonban abban a meggyőződésben van, hogy becsülete-