Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

Az országgyűlés képviselőházának 338, amikor a szakbíróság előtt folyik ilyen kényes természetű politikai per, legalább a perben álló személyek egyenlő félként álljanak a bírói fórum elé. (tlgjj van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon. — Propper Sándor: Ezt követeli az etika!) Ezek előrebocsátása után foglalkozni kell azzal, hogy a belügyminiszter úr házelnök ko­rában, 1922, november 4-én megválasztatott a Titán faüzemi részvénytársaság igazgatósági tagjává. Ebbeli minőségét 1926. december 1-éig tartotta meg, tehát körülbelül addig az ideig, amíg a belügyminiszteri székbe került. Nem akarom vita tárgyává tenni és nem akarom érinteni azt a kérdést, hogy vájjon a belügyminiszter úr mikor és hol szerezte azt a nagy képzettséget és előtanulmányt, amellyel bizonyos mértékig képesítést érzett magában arra, hogy egy fakereskedelmi, illetőleg fa­üzemi, részvénytársaság igazgatósági elnöke le­gyen. (Propper Sándor: Eddig azt hittük, hogy jogász, ma kisül, hogy famunkás! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Mondom, ezzel a kérdéssel foglalkozni nem tudok, mert — sajnos — közis­mert jelenség manapság hazánkban, hogy mi­helyt valaki közéleti pozícióba kerül, egyes ipari vagy kereskedelmi vállalatok mindjárt felfedezik az illetőben azt a nagy szaktudást és kiválóságot, amely képesíti az illetőt a nagy ipari vagy kereskedelmi vállalatok vezetésére, ügyeinek intézésére. Nem kell egyébre utalnom, mint a Kompaszra. Méltóztassanak megnézni a pénzügyi Kompasz-ban szereplő különféle vál­lalatok igazgatósági tagjainak névsorát és ak­kor láthatják, hogy a legkülönfélébb ipari- és kereskedelmi vállalatok igazgatóságaiban ott találjuk a mélyen t. többségi párt tagjait, még pedig a legellentétesébb tárgyú és üzemű vál­lalatoknál, ami azt jelenti, hogy a többségi párt tagjai sorából kikerülő képviselőtársaink ké­pessége nem csak politikai, nem csak közgazda­sági, vagy jogi téren nyilatkozik) meg, hanem az ipari és kereskedelmi vállalkozás minden ágában is. (Jánossy Gábor: Minden pártból vannak, nemcsak innen! — Farkas István: Azért pang az ipar és a kereskedelem, mert ők vezetik!) Foglalkozni kell azonban e kérdéssel azért is, mert mikor a belügyi kormány nyilván a mi­nisztertanács beleegyezésével és hozzájárulásá­val elhatározta, hogy a rendőrlegénység részére rendőrotthont állít fel, és ennek az intézmény­nek a felállítására alkalmas beépítetlen ingat­lant keres, akkor csodálatos véletlen, hogy az egész főváros területén nem akadt egyetlenegy olyan terület, amely alkalmas lett volna ilyen rendőrlegénységi otthon felépítésére, hanem az összes fővárosi beépítetlen telkek közül egyene­sen és elsősorban az vált alkalmassá, és annak a vállalatnak a tulajdonábn levő telket tudta a t. belügyminiszter úr felfedezni, amely válla­latnak az igen t. belügyminiszter úr igazga­nósáiri elnöke volt négy éven keresztül. Még inkább csodálkozhatunk ezen, t. Ház, akkor, ha kimegyünk arra a területre, és megnézzük a székesfőváros területének azt a részét, amelyen a rendőrotthon felépült, mertha ott helyszíni szemlét tartunk, megállapíthatjuk azt is, hogy azon a területen, mielőtt a rendőrotthon fel­épüli egyáltalában semmiféle épület nem volt, az a fővárosnak teljesen lakatlan területe volt, az a városrész szabályozás alá még egyáltalá­ban nem esett, ott az utcák rendezve még egy­általában nem voltak, az a része a városnak közművekkel, sem csatornázással, sem világí­tással ellátva egyáltalában még nem volt. De tovább megyek. Miután a belügymlnisz­ülése 1929 december 11-én, szerdán. 107 ter úr egyedül ezt a telket találta alkalmasnak a Eendőrotthon megépítésére, most, amikor ez fel van építve, még azt is meg kell mondanom, hogy ez a telek, amelyen ez a rendőrotthon fel­épült, a lipótvárosi teherpályaudvar közelében van, úgyhogy ott a teherpályaudvar napon­kénti nagy forgalmára való tekintettel, — egyik tehervonat a másik után megy — azok a sze­rencsétlen rendőrök, akik odamentek lakni, ál­landó rettegésben élnek, mert kis gyermekeik állandó veszélynek vannak ott kitéve, az egy­más után elmenő vonatok elgázolásának. Ez azt bizonyítja, hogy nem egyedül az a terület volt alkalmas a rendőrotthon felépítés sere. Azt kell tehát hinnem, hogy valószínűleg más okoknak kellett lennie arra, hogy a bel­ügyminiszter úr választása a rendelkezésre álló összes fővárosi telkek közül egyedül erre az egy telekre esett és egyedül csak ezt találta alkalmasnak erre a célra. Vizsgálódásainkban még tovább mehetünk. Nem lesz érdektelen a t. Ház tagjai előtt, ha megnézzük, hogy az a részvénytársaság, amely­től az igen t. belügyminiszter úr megvette a telket, mennyire értékelte ezt a telket az ő könyveiben és mérlegében, vagy — hogy még tovább menjek — mennyiért és kitől vásárolta meg ezt a telket. Ha ebből a szempontból néz­zük ezt az állam szempontjából megkötött üzle­tet, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ez a telek eredetileg Copony Traugott volt szász képviselő tulajdona volt, akitől a részvénytársaság igazgatója Dickmann Jenő vásárolta meg 1921-ben ezt a több, mint 10.000 négyszögölre kiterjedő telket mintegy 33.000 mai pengő értékben, ami azt jelenti, hogy kö­rülbelül három pengő tíz fillér jutott négyszög­ölenként aiira a telekre vételár címéin. Ez ért­hető is, mert a fővárosnak azon a részén, azon a területen a szomszédos telkek sem képviseltek magasabb értéket, mint ahogy erről bárki meggyőződhetik a telekkönyvben az ingatlan­forgalmakba való betekintés útján. Ezt a négy­szögölenként három pengő tíz fillérért megvá­sárolt telket, amelyet — amint mondottam — a Titán Faüzemek részvénytársaságnak igaz­gatója, Dickmann Jenő vásárolt meg, később Dickmann Jenő igazgató átruházta magára a részvénytársaságra, és akkor már a részvény­társaság könyveiben 80 millió papírkorona vé­telárról van szó. E mellett azonban meg kell mondanom, hogy bizonyos telekkönyvi terhek is voltak a 80 millió papírkoronán felül és ezek a terhek a részvénytársaságot terhelték. Most ugyanezt a telket, amelynek — amint mondot­tam — eredeti értéke négyszögölenként három pengő tíz fillér volt, amelyet ennyiért vásárolt meff a Titán Faüzemek részvénytársaság igaz­gatója és amelyet körülbelül ugyanilyen érték­ben vett meg később a Faüzemek részvénytár­saság az igazgatójától, az igen t. belügyminisz­ter úr megvásárolta attól a részvénytársaság­tól, amelynek igazgatósági elnöke volt, négy­szögölenként 40 pengőért. (Felkiáltások a bal­és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Tizenkétszeres áremelkedés!) De ne méltóztassék azt hinni, hogy a négy­szögölenként 40 pengőért megvásárolt telek csakugyan azt az értéket fejezi ki, amelyek meg­felelő ellenértékét megkapta a kormány, mert ha figyelembe vesszük, hogy körülbelül 7700 négyszögöl terjedelmű területet vett meg a bel­ügyi kormány ebből a több mint 10.000 négyszög­ölnyi kiterjedésű területből és ebből a 7700 négy­szögölnyi kiterjedésű telekből körülbelül 3700 négyszögölnyi területet, tehát majdnem a felét városrendezés, városszabályozás, utcanyitás

Next

/
Oldalképek
Tartalom