Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

108 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. céljából le kellett adni, akkor megállapíthatjuk a legegyszerűbb matematikai számítások alap­ján, liogy a 'megvett telek az államnak tulajdon­képpen nem 40 pengőjébe, — mert, mint mon­dottam, majdnem a fele a teleknek elesett — ha­nem 80 pengőjébe került. (Propper Sándor: Húszon nyolcszoros áremelkedés besszben!) Mél­tóztassék figyelembe venni, hogy az eredetileg 3 pengő 10 fillérért vásárolt telek az államnak már 40, illetve helyesebben 80 pengőjébe került. (Kabók Lajos: Mennyit költött a közművekre? — Rothenstein Mór: Azért nincs pénz a munka­nélküliek részére! — Esztergályos János: Mennyi provízió ment erre! Ki kapott províziót? — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Milyen nagyok a gyanúsításban! Milyen ügyesek! Nagy, fejlett technikájuk van!) Az sem érdektelen, hogy az alatt az idő alatt, míg a magyar Képviselőház elnöke egy faüzemi részvénytársaság igazgatósági elnöke volt, az ő elnöklése alatt álló vállalat könyvvezetése mi­képpen történt, s hogy mennyire értékelte ez a vállalat az értékeit, — bennünket elsősorban a telekérték érint — és hogy később ugyanezt a telket mennyire értékelték át ugyanennek a házelnöknek, mint részvénytársasági igazgató sági elnöknek ténykedése mellett. Kezemben van e tekintetben a részvénytár­saság igazgatóságának a közgyűlés elé terjesz­tett jelentése, amely jelentésben azt olvashatjuk, hogy 1924. december 31-én, tehát a mérlegkészí­tés utolsó napján a Titán Faüzemek részvénytár­saság könyveiben^a telek a már korábban emlí­tett 80 millió papírkoronára, tehát körülbelül 7000 pengőre van értékelve. Másnap, 1925 január 1-én a megnyitó mérlegben pedig a 80 millió papírkorona, tehát a 7000 pengő egyszerre átala­kult 500.000 pengőre és 500.000 pengőben van fel­véve az ingatlan értéke. Elnök: Figyelmeztetem f a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt; szíveskedjék beszédét befejezi. (Farkas István: Ez a jó technika! — Propper Sándor: Ez a fejlett technika, minisz­terelnök úr! — Gr. Bethlen István miniszterel­nök: Ezen a téren nem érjük utói! — Br. Pod­maniczky Endre: Kengyelfutók! — Zaj.) Csen­det kérek. Györki Imre: Tisztelettel kérem beszéd­időinnek 20 perccel való meghosszabbítását! Elnök: A képviselő úrnak nincs joga, leg­feljebb az alapidőnek megfelelő 15 perces meg­hosszabbítást kérni! Györkig Imre: Akkor kérek 15 perces meg­hosszabbítást azzal, hogy azt mégegyszer kérni fogom. Elnök: A képviselő úr azt nem kérheti má­sodszor. A beszédidő meghosszabbításának csak egyszer van helye. Kérdtem a t. Házat, méltóztatik-e a képvi­selő úrnak beszédidejét 15 perccel meghosszn­bítani, igen, vagy nem? (Igen! Néni!) Kérem, akik a meghosszabbítást megadják. szívesked L jenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a meg­hosszabbítást mega d j a. Györki Imre: Amint méltóztattak hallani, 1924 december 31-én a telek értéke 80 millió pa­pírkorona volt és egy éjszakán át a telek ér­téke 500.000 pengőre változott át, amihez az igen t. belügyminiszter úr, mint akkor a ma­gyar Keipviselőház elnöke, és mint ennek^ a faüzemi részvénytársaságnak elnöke, hozzájá­rult ós ez ellen neki semmiféle kifogása, sem­miféle észrevétele nem volt. Ilyen körülmé­nyek között még nem jutottunk el magáig az építésig. Abban a telekeladási szerződésben, amelyet a belügyminiszter úr a Titán Faüze­mek részvénytársaságával kötött, egyúttal szerződéses ' kötelezettséget vállalt arra' is, hogy a Titánnal kötött vállalkozási, szerződéés alapján lakóépületet létesítsen, ami magyarul szólva, annyit jelent, hogy bár a belügymi­niszter úrnak tudnia kellett volna, hogy a Titán Faüzemek részvénytársaság érvényben lévő ipartörvényünk rendelkezése értelmében építkezésekkel nem foglalkozhatik, mégis lehe­tőséget teremtett a szerződés 6-ik pontjában arra, hogy ugyanevvel a részvénytársasággal, amelynek igazgatósági elnöke volt, vállalko­zási szerződést kössön a rendőrott'hon felépíté­sére. (Esztergályos János: Kőmívesmesten nem építhet egy emeletes házat, de a Faipar építhet palotát!) Ez meg is történt, mégpedig olyképpen, hogy eredetileg 27-10 pengő árat kért légköbméterenként az építővállalat, de e helyett az egységár helyett, vállalat, amelyet a Titán hozott, a Stabil vállalat, amely tényleg az építkezést is vállalta, 31*70 Dengőért vállalta és végezte az 'építkezést, ami légköbméterenként az államnak újabb 4*60 pen­gővel való indokolatlan megterhelését jelen­tette és 478.000 pengővel drágította meg az építkezést. (Esztergályos János: Ezt is elég fejlett technikával csinálták !) Méltóztassék megfigyelni. Először a belügyminiszter úr ál­tal kötött szerződés értelmében a Titán _ Fa­üzemi részvénytársaság óriási előnyhc-z jutrtt 3-10 pengős telek ellenében, a 80 pengős telek­vásár 1 ! ássál; a másik előny az volt, hogy 27/10 pengő egységár helyett 31*70 pengő egység­árat fizetett a belügyminiszter úr, ami megint 478.000 pengő terhet jelentett az államkincstár terhére. De ha azt méltóztatnak hinni, hogy ezzel ki­merült ez a nagyon jó üzlet, amelyet a belügy­miniszter kötött a Titánnal, akkor tévedni mél­tóztatnak. Méltóztassanak ugyanis még figye­lembe venni azt, hogy az által, hogy a belügy­miniszter úr megvett a Titán faüzem részvény­társaságnak több mint 10.000 négyszögöl telké­ből körülbelül 7700 négyszögölet, a részvény­társaság tulajdonában megmaradt körülbelül 3000 négyszögöl, amely 3000^ négyszögölnek r ér­téke nőtt azáltal, hogy a városnak az a része, ahol az épület felemeltetett, rendeztetett, szabá­lyoztatott, feltöltetett, ott utcát nyitottak, köz­művekkel ellátták a vidéket, ami azt jelenti, hogy a megmaradt 3000 négyszögöl telekértéke most már tényleg jóval több, a 80 pengőben át­értékelt összegnél is, amellyel a belügyminisz­ter úr megfizette ezt a telket. (Propper Sándor: Jó kis faüzlet.) Ez azt jelenti, hogy magával azzal a ténnyel, hogy a belügyminiszter úr a Titán faüzem telkére épített, és azt vásárolta meg, harmadszor is óriási anyagi előnyhöz jut­tatta a Titán faüzemi részvénytársaságot. Külön nem akarok foglalkozni avval, — mert az idő meglehetősen rövid — liogy finan­ciális szempontból mennyire hátrányos ez a megoldás a kincstárra. Ismerem . a belügymi­niszter úrnak azt a védekezését, hogy azt mondta, hogy nem volt más megoldás, mert máskülönben nem kaptunk volna pénzt ennek az épületnek megépítésére. Ez az érv sem helyt­álló, mert ebben a szerződésben az is foglalta­tik, hogy az állam garantálta 33 éven keresztül egy fix Összegben a béreket, ami olyan szerző­désszerű kikötés, hogy e mellett a kikötés mel­lett bármely magános, bármely tőkés, bármely pénzintézet, vagy biztosítási társaság minden további nélkül belemegy az ilyen vállalkozásba, mint ahogyan például a fővárosnál hasonló ajánlatot tömegesen tettek a budapesti bankok és egyéb érdekeltségek, sokkal előnyösebb félté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom