Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

98 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. Vasárnap reggel kezdődött a komédia. Magam elmentem egy választási körzetbe és megvártam a választás megkezdését. Ez a 8-ik körzet volt Szolnokon, amelynek elnöke Kiss Ernő irodasegédje volt. A nevét nem tudom, 9 órakor megnyitotta a választási aktust. Mi nem bíztunk abban, hogy 5—6 emberrel a kérdést el tudjuk intézni, előre éltünk a gyanúpernél, tehát minden választási körzetben 50—60, 80, sőt több választópolgárt állítottunk oda, hogy kérjék bizalmi embereik kijelölését. Én természetesen fizikailag csak egy körzetbein lehettem jelen — egyszerre indult meg mindegyik körzetben a választás — s egy má.sik körzetben Bródy Ernő képviselőtársam volt jelen, aki ugyanazokat a tapasztalatokat szerezte, mint én. Kiss Ernő irodasegédje, mint körzeti elnök, 9 órakor megnyitotta a választási aktust és felhívta a választókat, hogy jelöljenek közfelkiáltással bizalmiférfiakat. Előzőleg az történt, hogy a baloldal 50—80 emberével szemben kidírigáltak 10—12 városi pénzügyi végrehajtót, akik a jobboldal bizalmi embereit voltak hivatva közfelkiáltással megválasztani, elfogadásra ajánlani. Megindult a zűrzavar. A baloldal 60—80 embere kórusban kiáltotta a baloldali bizalmi embereket, a kirendelt végrehajtók pedig az ellenkező oldal bizalmiembereit. Az elnök egy nagy angol fapipával a szájában egy percig várt, amíg a zsivaj tartott, akkor leintette a zsivajt, kihúzta a mellényzsebéből a valószínűleg már előző este elkészített kis papirost, amelyre- fel voltak írva a nevek és kijelölte a közfelkiáltás alapján a négy bizalmiférfit: természetesen mind a négyet a jobboldal részéről. Ugyanez történt mind a 8 választási körzetben, úgyhogy 8 választási körzetben 32 bizalmiférfi közül a ôaloldalnak egyetlenegy sem jutott. Azt mondotta erre a választási elnök már a megelőző napon, hogy: «Kérem, én pártokat nem ismerek, mert a törvény sem ismer pártokat.» Erré azt mondtam neki: «Elnök úr, már ebből magából is kilátszik a rosszakarat, én azonban nem fogok önnel közjogi vitába bocsátkozni. Mondjuk, hogy nincsenek pártok, de vannak a fórumon jelentkező listák és a listák mögött vannak csoportok. Tessék tehát a listákat és a csoportokat figyelembe venni és respektálni s tessék ezek számára biztosítani a választás ellenőrzését.» 9 ória i perckor mindenhol elindult a választási gépezet. Mindenhol a jobboldali bizalmiférfiak beültetésével, akik valamennyien hozzátartoztak a városi klikkhez: a Kiss ErnŐ—Alexander—Almásy-féle klikkhez. Természetesen nagy volt a felháborodás és természetes, hogy a polgárság és a munkásság a történtek után nem tehetett egyebet, mint azt, hogv a szavazástól elállott. Nem volt módjában és nem volt reménye semmiféle sikerre, nem ment tehát bele a választásokba, különös tekintettel arra is, hogy a bizalmiférfiak még csak fogadalmat vagy esküt se tettek, úgyhogy a szolnoki városi választások teljesen prédájává váltak a szolnoki városi klikknek és a baloldalnak úgyszólván halvány reménye se lehetett arra, hogy ott akár csak egyetlenegy mandátumot is kapjon, még akkor is, ha 100 százalékos többsége lett volna is, mert a választási elnök a klikkhez szorosan hozzátartozik és a választási bizalmiférfiak szintén hozzátartoznak. Akármennyi szavazat esett volna a baloldalra, azt mind a jobboldalra tették volna át. Leszavaztattak halottakat is, amiről konkrét tudomásunk van, viszont azokat a választópolgárokat, akikről sejtették, hogy a baloldalra szavaznak, nem engedték az úrijához. Elnök: A képviselő úr beszédideje egy perc múlva lejár. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Tisztelettel kérek a t. Képviselőháztól 10 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadnilf (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. A képviselő úrnak még 10 perc áll rendelkezésére. Propper Sándor: T. Képviselőház! Amikor ez történt, én és Bródy Ernő t képviselőtársam éis vagy 30—40 szolnoki választópolgár küldöttségben kerestük fel Kiss Ernő választási elnök felsőházi tag urat, aki a városházán székeit és tudomására adtuk, hogy sajnos, beigazolódott az, amit a polgárság már napok óta tudott és amiről már napokkal előzőleg beszélt, mert tényleg választási erőszak történt. Az elnök úr elővett egy kis papírost, meg egy ceruzát és kezdte feljegyezgetni a panaszokat úgy, amint azokat előterjesztettük. Megjegyzem, hogy igen viharos volt a hangulat és én és többen nyíltan és őszintén a szemébe vágtuk Kiss íüri'ő elnök és felsőházi tag úrnak, hogy itt egy előre elhatározott, nyilt választási csalásról van szó. (Felkiáltások jobbfelől; Na, na!), és Kiss Ernő választási elnök és felsőházi tag úrnak a szeme se rebbent meg, hanem azt mondotta, hogy felírja a panaszokat és majd az igazoló-választmány és a közigazgatási bíróság talá'i reparálni fogja ezeket, de neki nincs más a hatáskörében hamarjában, mint amit már mondott, hogy ő csak a rendre ügyel. A polgárság, illetőleg a szavazók, amint mondottam, nem tehettek egyebet, minthogy nem éltek szavazati jogukkai és nem Teljesíthették alkotmányos kötelességüket, passzivitásba mentek ott hirtelen féltíz óra tájban. így Szolnokon a szavazóknak csupán egyharmada szavazott le és ezzel megszerezte a jobboldalnak a mandátumok 100 százalékát. Ez történt Szolnokon. Hogy ezután mi fog történni, azt nem tudom. En ott igyekeztem békésen törvényes útra terelni a dolgot, felolvastam a vonatkozó törvényszakaszt az elnöknek is, a körzeti elnöknek is és tiltakoztam az eljárás ellen. Hivatkoztam az 1886 : XXII. te. 47. §-ára, amely harmadik bekez désében azt mondja, hogy: a választók a választás megnyitásakor az elnök mellé négy bizalmiférfit jelölnek ki maguk közül. A 4. bekezdésben pedig az van: hogyha e joggal élni nem akarnak, a bizalmiférfiakat az elnök nevezi ki. Hiába hivatkoztam a törvénynek erre a §-ára, nem használt semmit, mert Szolnokon előre kitervezték és elhatározták és 100%-ig végre is hajtották ezt a hamisítatlan Bethlenféle választójogi csalást és Szolnok város választóit, munkásságát és polgárságát elütötték alkotmányos joguktól, s így Szolnoknak a legközelebbi periódusra megmaradt az a képviselőtestülete, amelyet egész Szolnok családkormánynak nevezett el és nevez ma is. Szolnok lelki nyugalmát és békéjét ezzel a szolnoki klikk igen alaposan felkavarta és felzavarta, s ez anynyira elkeserítette a szolnoki polgárságot, hogy ott a békés együttmunkálkodás teljesen lehetetlenné vált. T. Ház! De ami történt az agitáció megszorításával, ugyanaz történt, — s ezt különös figyelmébe kell ajánlanom a belügyminiszter úrnak — a szavazólapokkal is. Valóságos versenyfutás történt ezekkel. Természetesen a jobboldalnak volt elég pénze, embere és apparátusa. Minden félórában, vagy óránként új szavazó-