Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

Az országgyűlés képviselőházának 338, Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt válaszolni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kabók igen t, képviselőtársam interpellációjára pontonként fogok válaszolni, azonban mindenekelőtt az elvi részét fogom érinteni a kérdésnek és pedig azt, hogy a képviselő úr szóvátette, hogy olyan hírek vannak forgalomban, mintha a kormány a gyárat bérbeadni, vagy pedig eladni szándékoznék. Kijelentem, hogy semmiféle ilyen tárgyalás folyamatba nincsen, a kormányzatnak ez egyáltalán nem áll szándékában, tehát ez a hír egyáltalán nem felel meg a valóságnak. (Helyeslés.) Ugyancsak felelek általánosságban az interpellációnak az elbocsátásokat illető részére, amelyben az igen t. képviselő úr — valószínűleg téves információk alapján — úgy állítja be a kérdést, mintha a diósgyőri vasgyárnál és vele kapcsolatban a Máv. gépgyárnál nagyobb arányú elbocsátások történtek volna. A munkáslétszám ezidőszerint 6000 körül mozog, az elbocsátások száma mindössze 100 körül van. Ez az úgynevezett szezónelbocsátás, amely jórészt minden évben be szokott következni, ha a munkaalkalmak csökkennek, vagy a munkaalkalmak hiányoznak, a ÍSOOO-hez viszonyítva mindössze 2%-ot jelent, tehát egyáltalán nem áll az, amit az igen t. képviselő úr az elbocsátásokról mondott. (Reisinger Ferenc: Hadirokkantakat, 15 éves munkásokat bocsátanak el, nem pedig szezonmunkásokat!) Abban a tekintetben osztom a t. képviselőtársam álláspontját, hogyha tegyük fel, a foglalkoztatás tényleg nem volna lehetséges és elbocsátások elkerülhetetlenek lennének, akkor valóban ne a 15 évet, vagy hosszabb időt ott munkában töltött munkások bocsáttassanak el, hanem azok, akik rövidebb idő óta vannak ott. De azt hiszem, a vasgyár a maga érdekében is ezt teszi, mert így az elbocsátásokból eredő tehertételek is kisebbek lesznek, mintha a régi munkásokat bocsátják el. Hogy itt-ott megtörténik olyan munkásnak elbocsátása is, aki hoszszabb időt töltött ott, ez lehetséges: valószínűleg olyan munkásokról van szó, akik nem tudtak megfelelni az előírt követelményeknek. (Rothenstein Mór: Akik a Népszavára előfizettek!) Nekem mindegy, hogy szervezett vagy nem szervezett munkásról van-e szó, de a gyár semmiesetre sem kötelezhető arra, hogy olyan munkásokat is ott tartson, akik a követelményeknek nem felelnek meg. Az igen t. képviselőtársam szóváteszi azt, hogy a foglalkoztatás gyenge az egyes műhelyekben. (Propper Sándor: A minisztereket kellene meneszteni, akik nem felelnek meg! — Rothenstein Mór: Akik csak ígérni tudnak.) Erre vonatkozólag tájékoztatom a t. Házat, hogy a nagyolvasztó üzemnél, az állandó megmunkáló műhelyekben és - a bányákban hat napon át tart a foglalkoztatás, a kovácsműhelyben részint hat, részint négy napon át, végül az öntödében, a hengerdében és a szeggyárban négy napon át dolgoznak. Tényleg az utóbbi üzemekben a foglalkoztatás gyengébb, azonban éppen a napokban rendeltem el egy átmeneti intézkedést, hogy a foglalkoztatás erősebb legyen. Mivel a vasúti beruházásokkal kapcsolatban előreláthatólag a fékrendszert is átfogjuk alakítani, felhatalmaztam a gyárat, hogy ezeket a hengereket készítse elő és így erősebb legyen a foelaJkoztatás. A második kérdése az volt az igen t. képviselőtársamnak, hogy anyagrovancsolás nratt 14 napon át szüneteltették a munkát. EngedelKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIV. 'ilése 1929 december 11-én, szerdán. 95 met kérek, állami üzemről lévén szó, ilyen anyagrovancsolás elkerülhetetlen. Az igen t. képviselő úr tévedése csak abban van, hogy nem 14 napon át szünetelt a munka, hanem mindöszsze június hó 24-től június hó 28-ig bezárólag, tehát öt napon át. Hozzáteszem ehhez azt is, hogy semmiféle szándékunk újabb rovancsolás megtartására nincsen, tehát azt hiszem, ez megnyugtathatja az igen t. képviselő urat és a munkásságot, hogy ezen az alapon további munkaszünet nem lesz. Az igen t. képviselőtársam helyesen mutatott rá arra, hogy a gyár foglalkoztatásának lehetősége jórészt összefüggésben van az államvasúti beruházásokkal. Én többet mondok: öszszefüggésben van bizonyos fokig az építőipaimegindulásával, de összefüggésben van a kormánynak azzal a tervével is, hogy a hídépítést erősebben akarja megindítani. Én ma csak reményemnek adhatok kifejezést, de hiszem, hogy ez a remény valóra is fog válni, hogy ezek a kérdések megoldásra kerülnek, így az üzem foglalkoztatása teljes lesz és valószínűleg nem arról fogunk beszélni legközelebb, hogy a munkáslétszámot csökkenteni kell, hanem még újabb munkásokat fog kelleni felvenni. Az igen t. képviselőtársam szóváteszi azt, hogy állítólag éppen az általa felhozott okokból nem volna elég munkaalkalma a gyárnak, léhát karácsonytól kezdve egy hónapig szüneteltem kívánjuk az üzemet. Ez teljesen téves és ïmmis beállítás, mert semmiféle szándék ilyen üzemszüneteltetésre nincsen, hanem — amint minden évben kivétel nélkül megtörténik — december hó 23.-tól jauár hó 1-éig üzemszünetet tartunk, és pedig azért, mert a melegüzemeknél 2—3 napig nem érdemes üzemet tartani. Ez minden évben megvolt, itt nincs semmiféle újítás, ez csak pár napi szünetelés, tehát állítás, mintha egy hónapig szünetelne a munka, nem felel meg a valóságnak. Végül az igen t. képviselőtársam szóvátette a mérnökök alkalmazását. Én nem ismerem ezt a kérdést, de nem hiszem, hogy ez így volna, mert nem tudom elképzelni, hogy egy üzem, — akár állami, akár magánüzem — úgy foglalkoztasson valakit, hogy ha az illető bizonyos időn belül kilép a szolgálatból, akkor fizetésének felét visszakéri tőle. Ezt egyenesen lehetetlennek tartom. (Reisinger Ferenc: Saját szememmel olvastam ilyen szerződést!) Sokat olvasnak az urak, ami nem úgy van. Nem tudom elhinni, hogy ez így van, de ha így volna, rajtaleszek a megszüntetésén. Azt hiszem, felszólalásomban az összes kérdésekre kielégítő választ adtam. Ennek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr válaszában nem tudott olyant mondani, ami teljesen megnyugtathatna engem, vagy az érdekelt munkásokat. Tagadhatatlanul van a válaszában olyan rész, amelyet megnyugvással veszek tudomásul, például köszönettel tudomásul veszem azt, hogy a gyárat nem adják el vagy nem adják bérbe; ezt autentikusnak és véglegesnek tekintem, de volt időpont, amikor igenis egészen komolyan tanácskoztak arról, hogy ezt a gyárat bérbeadják, vagy eladják. Ha tehát ez már véglegesen elintézést nyert, ismétlem, köszönettel tudomásul veszem, hogy a munkásság e tekintetben végre megnyugodhatik. Nem tudom azonban megérteni azt az új kifejezést, amelyet a miniszter úr az elbocsátá15