Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
96 Az országgyűlés képviselőházának 3. sokra vonatkozólag használt, mondván, hogy szezónelbocsátásokról van szó. (Bud János kereskedelemügy miniszter: Ha például cukorgyárról beszélünk!) Az állami vas- és acélgyárban nincs szezonmunka, itt a munka állandóan egész esztendőn át folyik, itt. nincs campagne, nincs cuikor-campagne, amely csa>k hónapokon keresztül tart. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: De van campagne!) Nem lehet szezónelbocsátásnak tekinteni azt, amikor az elbocsátottak között vannak 10—15 esztendős szolgálattal bíró munkások, nem lehet szezon-elbocsátásnak tekinteni azt, midőn az elbocsátottak között vannak a gyárban balesetet szenvedettek, vannak hadirokkantak, tehát semmi körülmények között sem fogadhatom el a miniszter úrnak erre vonatkozó válaszát. (Rothenstein Mór: Megmondta, hogy a Népszavára előfizetnek!) Éppen ezért nem állhatja meg a helyét a miniszter úrnak az az állítása sem, hogy azokat bocsátják el, akik nem felelnek meg a követelményeknek. (Propner Sándor: Nem olvashat mindenki 8 Örai Újságot!) Érthetetlen ugyanis, hogy 10—15 évig megfelel az a munkás a követelményeknek s a 15-ik esztendőben vagy a 20-ik esztendő felé egyszerre megállapítják róla, hogy most már nem tud megfelelni a követelményeknek. Éppen ezért a miniszter úr erre vonatkozó válaszát nem vehetem tudomásul. Ami pedig azt illeti, hogy tévedésen alapszik a nyári 14 napos szünetre vonatkozó állításom, erre csak azt mondhatom, hogy a miniszter úr legnagyobbrészt elismeri erre vonatkozó állításomat. Hogy 9 nappal kevesebbet ismer el • a miniszter úr, ennek magyarázata csupán abban található, hogy egyszerre az egész üzemre kiterjedő szünet tényleg csak 5 napig volt, ellenben volt szünet részletekben, osztályonként és elejétől végig a^ szünet igenis 14 napig tartott. S amidőn ez a nyáron megtörtént, most elismeri a miniszter úr, hogy nem lesz egy hónapig tartó szünet karácsonyra, azonban lesz szünet december 23-tól január l-ig. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Minden évben volt, mióta a vasgyár létezik!) Ha üzemi szempontból és üzemviteli érdekből kell ilyen szünetet elrendelni, akkor az állami üzemnek kellene azzal a szociális jó példával előljárnia, hogy a munkásokat valamelyes mértékben kártalanítsa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha üzemi szünetet rendelnek el üzemviteli szempontból, akkor ez az üzem hasznosabb kihasnálása végett történik. Annak a munkásnak addig fogyasztania kell. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: És kap karácsonyi segélyt!) Akkor tehát, amikor ilyen 'hosszabb üzemi szünet van, azt kérem a miniszter úrtól, hogy a karácsonyi segély mértékét szíveskedjék úgy felemelni, hogy éppen a karácsony szeretetünnepe alatt ne legyen kénytelen az a munkás éhezni, nyomorogni, amikor egyébként egész esztendőben az.államnak dolgozik. Ami pedig, t. miniszter úr, a mérnökökre vonatkozó szerződést illeti, ne csak azt tessék mondani, hogy: amennyiben ez így van, hanem tessék legalább annyit kijelenteni, hogy: ezt a legszigorúbban megvizsgálom és ha ilyet fogok találni, akkor azt megsemmisítem és nem tűröm meg, hogy így zsákmányolják ki a tanult embereket. Mert mennyiért kell ott dolgozni annak a szakmunkásnak, ha a tanult mérnökembereket, a diplomás embereket 40 filléres bérért alkalmazzák? (Propper Sándor: Egyenesen szégyen!) Mit kell akkor fizetni annak a szakmunkásnak, akinek nincs diplomája, aki nem végzett főiskolát, aki nem érettségizett, hanem aki talán csak az elemi iskolai tanulmányoknak van a birtoká?. ülése 1929 december 11-én, szerdán. ban? Ez veszedelmesen hat ki a szakmunkások, a segédmunkások fizetésére is és éppen ezért nem szabad tűrnie a miniszter úrnak, hogy ilyesmi az ő tudtán kívül is történjék. S miután most a figyelmét erre felhívtam, legyen szabad várnom és remélnem olyan intézkedést, amely megakadályozza az ilyen rabszolgakorba is beleillő kizsákmányolást. Tekintettel arra, hogy a miniszter úr nem adott minden tekintetben kielégítő választ, én teljes egészében az adott választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Propper Sándor: Még az államtitkár úr is tudomásul veszi! — Felkiáltások a közében: Természetesen! — Propper Sándor: Hogyne venné tudomásul a saját cselekedeteit!) Csendet kérek, Propper képviselő úr! (Várnai Dániel: A szűz szavazás!) Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a szolnoki képviselőtestületi választások alkalmával elkövetett nyilt törvénysértés és választási erőszak tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a folyó hó 1-én Szolnokon megtartott képviselőtestületi választások alkalmával a választás elnöksége, nevezetesen az elnök s a kerületi választási elnökök előre megállapított terv szerint megszegték a törvényt és meghamisították a választók akaratát? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a polgárság alkotmányos jogainak ezt a flagráns megsértését a rendelkezésre álló eszközökkel megtorolni? Hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő? — Propper Sándor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szolnok vármegye már nemcsak arról nevezetes és híres most, hogy szegény, szerencsétlen, tudatlan asszonyok a megunt férjeket és apákat bizonyos arzénmennyiséggel átsegítik a Nirvánába, Szolnok vármegye most már arról is híres, sőt hírhedt, hogy ott másfajta mérgezések is történnek, tömegmérgezések politikai téren és politikai szempontból. Láttam Szolnokon egy hamisítatlan Bethlen-féle választást, láttam egy alkotmányos tragikomédiát, amelynek szerzője természetesen a kormány a maga sajátos fasiszta rendszerű törvényalkotásával, {Derültség a jobboldalon. — Kabók Lajos: Ezen nem lehet nevetni!) amelynek rendezője a kormány bizalmi férfia: a főispán; amelynek főszereplői: az alispán, a polgármester, a választási elnök, névszerint Kiss Ernő, felsőházi tag; amelynek további szereplői a kirendelt végrehajtók mint katonaság és a szegény, szerencsétlen választök mint népség. Az eredménye pedig ennek az egész alkotmányos komédiának az, hogy a régi szolnoki sógor-komarendszer átmentődött az új korszakba is és megmaradt az a városi képviselőtestület, amelyet ez a rendezőtestület magának előre elhatározott. Ez a választás, amelynek tanuja voltam, az alkotmányosság megcsúfolása,
