Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. 93 tem élvezze az özvegy akkor is, ha újból férjhez megy, mert ezzel is aláhúzni kivánnánk volt férjének azt a hősiességét, hogy hivatásának élve, hivatása teljesítése köziben áldozta fel életét az ország rendje és békéje érdekében. En még egyszer [megköszönöm igen t. képviselőtársamnak, hogy előhozta ezt a kérdést, szeretetéről biztosítván a rendőrséget. Ne méltóztassék azt hinni, hogy mi, ezen az oldalon, kevesebb odaadással és kevesebb szeretettel foglalkozunk ezzel a kérdéssel. En, akinek hivatali kötelességem, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam, sohasem titkoltam nagyrabecsülésemet és szeretetemet úgy a csendőrség, mint a rendőrség iránt és az alatt a három év alatt, mióta ezt a tárcát képviselem, az ő anyagi helyzetük érdekében lehetőleg mindent elkövettem, amit az államháztartás rendje és biztonsága ezen a téren megenged. A jövőre sem csüggedek ezen a téren. Bár érzem az idők súlyát és gazdasági életünk nehézségeit, még sem csüggedek és igyekezni fogok a jövőben is minden lehetőt elkövetni, hogy a rendőrség és csendőrség anyagi helyzetén javítsak, sőt tovább menve, szociális és higiénikus intézmények létesítésével is segítsek rajtuk és életüket, boldogulásukat ezáltal még jobban biztosítsam. Ezekben kívántam válaszomat a képviselőtársam interpellációjára megadni. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt tudomásul venni (Helyeslés a jobboldalon-) Elnök: A képviselő úr a viszonválasz jogával élni nem kíván. Kérdem tehát a t. Házat; méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház. a választ tudomásul vette. Következik Eötvös Lajos képviselő úr interpellációja. A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Kabók Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszterhez. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Diósgyőri Magyar kir. Vas- és Acélgyár nincs kellőképpen munkával ellátva^ és ennek következtében hónapok óta a munkásság 3—4 napot dolgozik hetenként. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nyár folyamán ebben a gyárban a rovancsolás 14 napig tartott, amikor a termelő munka ezen idő alatt teljesen szünetelt? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy most újabb rovancsolás készül, amely egy hónapig fog tartani a karácsonyi és újévi ünnepek közbeejtésével, amely idő alatt a termelő _ munka szintén teljesen szünetelni fog? Hajlandó-e a miniszter úr gondoskodni arról a legsürgősebben, hogy a Diósgyőri Magyar kir. Vas- és Acélgyár az államvasúti rendelésekhez mielőbb hozzájusson? Hajlandó-e a miniszter intézkedni arról, hogy a tervbevett decemberi egy hónapos szünet meg ne történjék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. ház! (Zaj. — Halljuk Halljuk a baloldalon.) A tegnapi nagy munkanélküliségi vita után ismételten olyan kérdést vagyok kénytelen idetárni a t. Ház elé, amely a munkanélküliséget karolja fel. Ez alkalommal feltárni kívánom a munkások helyzetét az egyik legnagyobb állami üzemben és a miniszter úr segítségét óhajtom kérni, mert olyan állapotok uralkodnak ott a munkahiány miatt, amelyek teljesen tarthatatlanok és minden körülmények között kormányintézkedést kívánnak. Érdemes meghallgatni azt a levelet, amelyet ebben az ügyben a diósgyőri munkások hozzám intéztek, mert az feltárja részben azt a nyomort, részben azt az állapotot, amelyben ennek az üzemnek munkásai vannak. Azt írják többek közt a levélben (olvassa): «A Diósgyőri magy. kir. Állami Vas- és Acélgyár nincs kellőképpen munkával ellátva, dacára annak, hogy az állami vasművek munkával való ellátását törvény is biztosítja. Az állami vasmüvek alapításakor ugyanis kötelezték a Mávot és a többi állami üzemeket, hogy megrendeléseiket az állami vasműveknél eszközöljék. Hónapok óta a munkásság 3—4 napot dolgozik és a drasztikus módon végrehajtott bérleszállítás utam megmaradt csekély munkabér a 3—4 napos munkahét mellett a házbér kifizetésére is kevés. Ennél a mai keserű, nyomorúságos állapotnál csak a holnap bizonytalansága kínzóbb. Most az elkövetkezendő decemberi hónapban nagy karácsonyi szünetre készül a gyár igazgatósága. Már most előre veti árnyékát az a borzalmas nyomor, amely ezt a szünetet követni fogjia. Ügy hírlik a munkásság körében, hogy ez a szünet egy teljes hónapig fogtartani. Állítólag újabb rovancsolás készül. Már a nyár folyamán volt egy nagy rovancsolás, amely 14 napig tartott. Hogy miért kell a termelő munkát 14 napig szüneteltetni csak azért, hogy megállapítsák a gyár vagyonát, ezt mondja meg a miniszter úr, mert erre, közgazdasági szempontból aligha lehet elfogadható mentséget találni. Mi vau ezek mögött a gyakori v agyonmegállapítás ok mögött? Mivel a közvéleményben olyan izgalmas hír van forgalomban, hogy az állami vasgyárak eladásáról vagy 'bérbeadásáról folynak tárgyalások, azért kérjük a miniszter urat, nyilatkozzék és nyugtassa meg az állami vasművek munkásságát és tisztviselőkarát. Ha a legnehezebb időben, a tél közepén egy hónapi tétlenségre kárhoztatják az állami vasműveket, gondoskodni fognak-e az illetékesek a munkásságról. A tisztviselőkart, amely a gyári szünet alatt is megkapja illetményét, ez nem érinti, habár ezek is nyomorban vannak, mert megszüntették a rendles jutalékok kifizetését, a munkásságnál azonban, amely már a nélkül is teljesen el van adósodva, az egyhónapi szünet pedig teljesen felborítja a háztartást s a munkásság a hiányt egész éven át nem lesz kénes pótolni. Tudomásunk szerint az igazgatóság az évi üzleteredményből szokott karácsonyi segélyt adni. Azért kérjük a miniszter urat, hogy a karácsonyi szünetre a szokottnál nagyobb öszszegű segélyt állapítson meg, hogy így mentse meg* az állami munkásságot a teljes tönkrejutástól.» Így szól a levél, amelyben a munkások panaszkodnak s amely levélben felvilágosítást kérnek azokra a hírekre, amelyek állandóan nyugtalanítják a diósgyőri Vas- és Acélgyár munkásságát. Annakidején a miskolci napilapok foglalkoztak ezzel a hírrel; Köpesdy miniszteri tanácsos úr, az Állami Vas- és Acélgyárak vezérigazgatója, nyilatkozott s nyilatkozatában megcáfolta, valótlannak minősítette ezeket a híreket. Mindezek ellenére mégis van munkaszünet; most már az egész gyárban a magas olvasztón és a Martin-kemencén kívül heti egy-két nap, sőt van olyan üzem, ahol heti három-négy nap szünet is van. A régi hengermű ezelőtt két hónappal kapcsolódott bele a hétfői