Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
92 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. dig-, amikor megkönnyebbültek ezek a viszonyok, emelkedett; szóval sohasem volt abban a mértékben megállapítva, amely mértékben ezt igényelhették volna. Ezért én az élelmezésipénzt a székesfőváros területére és környékére egy összegben fixíróztam, ha jól tudom, 55 pengőben, nem pedig 54-ben. (Pakots József: 54 pengő 64 fillérben!) Lehet. Ugyanígy rendeztem a rendőrségi pótdíjat, amely az összes kategóriákban 7 pengő 50 üllér volt havonta. Ez rendeződött, kategóriánként és 10 pengő 16 fillér minimumról egészen 40 pengő 80 fillérig emelhető, az egyes állások magassága szerint, amint azt az igen t. képviselő úr is említette volt. Ez volt az, amit az illetmények terén rendezni módomban állott. Rendeztük a ruházati illetményeiket is; úgy, hogy ma már teljes mértékben fel vannak szerelve. Sőt, mindig kifogásoltatott az is, hogy nyáron nincs könnyebb ruhájuk. (Kabók Lajos: Nem is volt a nyáron!) T. képviselőtársam nagyon téved; a ruha színe ugyanaz, de nyáron sokkal könnyebb ruhát kaptak a rendőri edények, éppen a nag-y melegre való tekintettel. Világosabb ruhának a beszerzése, különösen vászonruhának a beszerzése nem mutatkozik célszerűnek, mert hamar elvisel ődik, nagyon gyűrődik és a szemnek egyáltalában nem tetszetős, úgy gondoltuk tehát a kérdést megoldani, hogy megmaradunk az eredeti szín mellett, de sokkal könnyebb szövésű ruhákat adunk nyárra, amint ez a nyáron már meg is történt. Ugyanígy gondoskodás történt a legénységnek és a családos legénységnek elhelyezéséről is. Az állam nagy anyagi áldozattal megépítette a két rendőrtelepet, az egyiket a Fehérvári-úton, a másikat a Dráva-utcában. Mind a kettő fel van már építve, és akik ott vannak, boldogok, hogy az állam bőkezűsége Őket olcsó pénzért jó lakáshoz juttatta. Ezek voltak az intézkedések, amelyeket tettem és természetesen ugyanilyen mérvben megtörténtek a csendőrségnél is a javítások. Gondoskodtunk még ezenfelül a rendőrség kórházának kifejlesztéséről, Röntgen-laboratóriummal, és ambulatoriummal való felszereléséről is. Azonfelül két gyógyházat is létesítünk, az egyiket Hévízen, a másik még csak tervbe van véve. Az első rheumatikus betegek részére készült, a másik pedig tüdőbetegek részére készül. Ezek azok, amik a mai napig tényleg megtörténtek és létesültek az ő érdekükben. Magam is elismerem, hogy azzal a fontos szolgálattal, amelyet a rendőrség teljesít, illetményeik nincsenek arányban, ezek nincsenek megfelelően rendezve, s ugyancsak nincs megfelelően rendezve nyugdíjuk sem. Ezeket a kérdéseket én a végleges rendőrtörvényben óhajtottam és szerettem volna megoldani. Azt, amit rendezni kell és lehet, ezekből a kérdésekből, megpróbálom majd rendezni ott, bölcsen méltóztatnak azonban tudni, hogy a ránk nehezedő súlyos gazdasági helyzetben nem tudhatjuk, vájjon lehetővé fog-e válni ez az államkincstár részéről 1 ? (Fábián Béla: Oda kell adni nekik a due-segélyt, amit a magasrangúak kapnak! — Fsztergályos János: Mi az a dugsegély? Valami új dolog? — Derültség.) Arra is ki fogok térni, t. képviselőtársam. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Én a magam részéről ezt az elnevezést visszautasítom, mert ez a kérdés teljes mértékben szabályozva van. Du^sperélyek nincsenek. (Fábián Béla: A tisztviselők úgy hívják í egymás között, hogy dugsegély! — Jánossy Gábor: Régen volt, már megszűnt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter; Mint mondottam, ebben a rendőri törvényben kívántam volna ezeket a kérdéseket rendezni, mindenesetre az illetményeket nem százféle cím alapján adni ki, hanem összevonni, egységesíteni és mint rendes fizetést megállapítani, s kell, hogy' a nyugdíjak kiszámítása is ezen az alapon történjék. Ma a rendőrség meglehetős diszparitásban van az .állami altisztek, illetőleg bizonyos műszaki altisztek nyugdijának megállapításával szemben, mert míg egy műszaki altiszt szolgálati ideje után 218 pengővel mehet nyugdíjba, addig egy elsőosztályií felügyelőhelyettes összesen, csak havi 160 pengő 40 fillér nyugdíjat kaphat. Itt beismerem, hogy diszparitás van, amely diszparitáson feltétlenül segítenünk kellene. Az bizonyos, hogy amikor a rendezés kérdésével foglalkoztam, magam, is beláttam, hogy az egész kérdést egyszerre megoldani nem lehet, hanem csak lépésről-lépésre haladva, fokozatosan lesz módunkban ezeket a kérdéseket meg[ oldani. Ha az idén a gazdasági helyzet nem/ nehezedett volna olyan súllyal reánk, biztos reményem volt arra, hogy .a rendőrlegénységnek úgy az illetménykérdését, mint pedig nyugdíjkérdését is szépen meg tudtuk volna oldani. Ma nem hinném, hogy ez módomban lesz, de igyekezni fogok a pénzügyi kormányzatnál, ha nem is az egész kérdést radikálisan dűlőre vinni, de legalább is valami javítást elérni. Nem hiszem, hogy ez a költségvetésben lehetséges lenne, de mint említettem volt — talán a rendőrtörvény módot és alkalmat fog erre nyújtani. Lehet, hogy addigra az államkincstár pénzügyi helyzete is meg fog javulni. Ha ez bekövetkezik, biztosíthatom a t. Házat a pénzügyminiszter úr jóindulatáról az államrendőrség iránt, mert maga is teljes tudatában van annak, hogy az állam rendje és békéje érdekében a rendőrségtől nehéz feladatának teljesítését csak akkor várhatjuk, ha megélhetése teljes mértékben biztosítva van és anyagi gondok nélkül tud kötelességének eleget tenni. Ugyanilyen elbírálás alá esik azok özvegyeinek nyugdíjkérdése is — erről nem egyszer nyilatkoztam ebben a Házban, azt hiszem^ Jánossy igen t. képviselőtársamnak egy felszólalása kapcsán is, (Jánossy Gábor: Tavasszal interpelláltam ebben az ügyben!) akik hivatásuk teljesítése közben elestek. Ezek özvegyeinek nyugdíjáról is kell, hogy megfelelő gondoskodás történjék. (Jánossy Gábor: Ez is egy fájó seb!) Akkor kifejtettem elvi álláspontomat, hogy én a legnagyobb mértékben honorálni kívánom azt a kérdést. Ha a többi kérdésben nem is tudok olyan nagy lernest tenni, de a kérdést feltétlenül mesr kívánom oldani. Ez nem jelent lényeges tételt az államháztartásban, mert mióta az államrendőrség áll, eddig összesen 28 ilyen eset fordult elő, tehát ez az államháztartás szempontjából egyáltalában szót sem érdemel. Álláspontom az, hogy az özvegy annyi nyugdíjat kapjon, mint amennyi tényleges fizetése az illető rendőrnek volt akkor, midőn hivatása teljesítése közben életét vesztette. (Helyeslés-) Azt hiszem, hogy ezzel teljes mértékben honoráljuk is a szolgálatban tanu«ított hősiességet, (Helyeslés a jobboldalon.) amidőn gondoskodunk a visszamaradt családtagok megfelelő ellátásáról. Sőt tovább megyek. Ezt a nyugdíjat szerin-
