Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

90 Az országgyűlés képviselőházának amely ma a fővárosi közlekedéspolitikában je­lentkezik, hogy három vállalatcsoport bonyo­lítja le a főváros közlekedését, a nélkül azonban, .hogy ezek működése között a kellő összhang meglenne. Nekem semmi egyéb célom nem volt, mint kettő. Elsősorban az, hogy egyszer tisztáz­tassék az a kérdés, hogy a BESzKÁRT-nak tu­lajdonképpen milyen beruházásokra van szük­sége, hogy a forgalmat helyesen és jól bonyo­lítsa le, ennek alapján tisztáztassék az ő jöve­delmi helyzete és az, hogy tulajdonképpen mi­lyen fedezetei vannak az említett feladat meg­oldására és másrészt, hogy a BESzKÁRT ezután hogyan járulhat hozzá a költségvetéshez. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mert én nem vagyok híve a felesleges tar­talékolásnak, ellenkezőleg, én voltam az, mint pénzügyminiszter, aki azt az álláspontot fog­laltam el, hogy igenis, ezek a közüzemek vagy adják át bevételi feleslegeiket költségvetési té­telek fedezésére, vagy pedig ezek a feleslegek adómérséklésekre, vagy egyéb módon a kö­zönség javára használtassanak fel % A másik szempont pedig az, hogy ezek a vállalatok ne konkurráljamak egymással, hanem teremtse­nek bizonyos összhangot a maguk működése között. A mi a Helyiérdekű Vasutak problémáját illeti, igen t. képviselőtársaim adatokat sorolt fel, de viszont más adatokat elfelejtett. Igaz, hogy a Helyiérdekű látszólag magasabb díjté­telekkel dolgozik, de ugyanakkor a tanulóifjú­ság, a munkásság részére rendkívül kedvezmé­nyeket is nyújt, amilyeneket más vállalatok nem nyújtanak. A kérdés megítélésénél tehát ezt a szempontot is mérlegelni kell, ha egészen tárgyilagosak akarunk lenni. A magam részéről csak azt jelentem ki, hogy örömmel láttam azt, hogy a főváros mé­lyen t. képviselői, akik tegnap nálam megjelen­tek, az egész vonalon osztoznak az én îelfogá­somban e kérdés tekintetében. Ezért én eláll­tam a leiratban foglalt követelésemtől azzal, hogy a jövő évi költségvetés elkészítéséig ezek a kérdések megfelelően rendezendők legyenek, és azt hiszem, ez legnagyobb érdeke a főváros közönségénk is, mert abban teljesen igazat adok képviselőtársamnak, hogy végeredményben bármilyen más szempontokat nézzünk is, soha nem lehet elhanyagolni a közönség érdekeit sem. (Helyeslés-) Csak ezeket kívántam kifejezésre juttatni t. képviselőtársam felszólalásával szemben. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítóin. Következik a határozahozatal. Minthogy a 6. § meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. A 6. §-hoz pótlást indítványozott az előadó úr. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az indít­ványozott pótlást elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a pótlást elfogadta, ennélfogva a szakaszt azzal együtt jelentem ki elfoga­dottnak. Következik a 7. <§>. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 7. §-t, ame­lyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 8. §-t). — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az enge­délyezés időtartamáról szól a most tárgyalás alá került szakasz. Ezideig a helyzet az volt, hogyha valaki autóbusszal való személy fuvaro­zási vagy teherautóval való árufuvarozási ipar­engedélyt kapott, ez az iparengedély nemcsak őt illette meg haláláig, tehát életfogytiglan, ha­. ülése 1929 október 25-én, pénteken. nem annak alapján özvegye, illetőleg az ár­vák gyámja tovább is gyakorolhatta az ipart. Az új helyzetben, amikor kikerülünk az ipartör­vény rendelkezései alól, ez a kérdés újra sza­bályozást nyer. Az életfogytiglan tartó, sőt még azontúl is érvényes iparengedély helyett rend­szeresít ez a törvényjavaslat bizonyos időtar­tamhoz kötött, tehát korlátolt időtartamú kon­cessziót. Az eredeti törvényjavaslat teljesen ri­deg volt, hat esztendőről beszélt; a bizottság által módosított szöveg már sokkal liberálisabb, amennyiben tíz esztendőt vett fel, mint engedé­lyezési időtartamot. Itt azonban a szöveg és az én indítványom között egy nagy különbség van. En azt indít­ványoztam — és az igen t. elnök úrhoz ilyen in­dítványt terjesztettem elő a házszabályok által meghatározott időn belül —, hogy a 8. § 1. be­kezdésében az ötödik sorban ez a szó «legfel­jebb» törlendő és helyette ez a szó: «legalább» irandó. Legfeljebb tíz esztendei időtartam he­lyett indítványozom a legalább tízesztendei idő­tartamot, vagyis egy minimumot akarok meg­határozni. Azért teszem ezt, hogy jobb, nagyobb anyagi erővel rendelkező komolyabb vállalkozók jöjjenek a vállalkozásnak erre a színterére, ne pedig csak a hazardőrök, — mint ahogy akadt egynéhány — ne pedig csak olyanok, akik ke­nyérkereset okából akarnak kereskedni, akik közé soroltam azokat a tévedésben levőket is, akik azt hitték, hogy az ilyenfajtájú engedélyek alkalmasak arra, hogy szociális téren X-et vagy Y-t a kormány felkarolja. Egészen másról van szó. Itt nagy anyagi felkészültséggel és kellő szakértelemmel rendelkező egyének kellenek, akik komolyan kalkulálnak, komoly üzemtervet és költségelőirányzatot r csinálnak és csak sok­szoros meggondolás után mennek bele ebbe a vállalkozásba, amely ezidőszerint még nem va­lami gyümölcsöző vállalkozás. Éppen azért, hogy jobb^ anyag folyamodjék és jobb anyag vállalkozzék, vagyok mellette annak, hogy ne a maximális időtartam állapíttassák meg, hanem a minimális, és én azt tartom minimálisnak, amit a törvényjavaslat maximálisnak tart. Kérem az igen t. kereskedelemügyi minisz­ter urat, méltóztassék ehhez hozzájárulni. Elnök: Kíván-e valaki szólni^ (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kerekedelemügyi miniszter: T. Ház! A magam részéről nem tudok hozzá­járulni igen t. képviselőtársam indítványához. Nem pedig azért, mert hiszen a törvényjavaslat eredeti szövegében sokkal kevesebb időt jelölt meg, mégpedig azzal az indokolással, hogy kö­rülblül a ' kocsik kihasználásnak idejét, és a kocsiállomány kétszeres^ megfordulását vette figyelembe. A magam részéről csak arra aka­rok még ezzel kapcsolatban rámutatni, hogyha a külföldi törvényhozásokat nézi az ember, egyetlenegy törvényhozást sem ismerek, amely tíz évnél tovább ment volna. Vagy tíz évben állapítják meg a határidőt, vagy tíz éven alul. Ennek azonban megvan a magyarázata is. Hi­szen tulajdonképpen egész új közlekedési for­mában élünk, amelyeknek kifejlődését nem lát­juk. A szakasznak éppen ez a rendelkezése van összhangban azzal is, hogy a törvényjavaslat állam fenntartott jogának nyilvánítja az ott felsorolt gép járóim! járatok létesítését és fenntartását, amiből köövetkezik, hogy határo­zatlan időre engedélyeket kiadni nem lehet. Kérem ennek alapján az indítvány mellő­zését. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom