Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

Az országgyűlés képviselőházának 322, A 8. § eredeti szövegével szemben áll Szilágyi Lajos képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben Szilágyi Lajos képviselő úr módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el, és így Szilágyi Lajos képviselő úr indítványát elvetette. Következik: II. fejezet 9. §. Kérem annak felolvasását Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 9. és 10. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: T. Ház! Kossalka képviselő úr a 10. § után egy új szakasz beszúrását indítványozta. A képviselő urat az indokolás joga megilleti. Kossalka János: T. Képviselőház! Van szerencsém a 10. és 11. § közé a következő új szöveg beszúrását indítványozni: «A kereskedelemügyi miniszter az általa megadott engedélyeket évenként a törvényhozásnak bejelenteni tartozik». Megokolásul felhozom azt, hogy a helyiérdekű vasutak esetében — mint méltóztatnak tudni — r minden engedélyezés törvényhozási úton is tárgyaltatott. Nem akarom összehasonlítani a helyiérdekű vasutak engedélyezésének jelentőségét ezzel a mindössze 10 évre megadandó engedéllyel, azonban kétségtelen dolog, hogy a közlekedési politika szempontjából ezeknek az engedélyeknek azért szintén igen nagy jelentőségük van. Ügy vélem tehát, helyes, ha a törvényhozás állandóan figyelemmel kísérheti ezeket az engedélyeket és figyelemmel kísérheti azt a fejlődést, amely e törvény nyomán bekövetkezik. Szükség van erre azért is, mert mind a díjak megállapítása, mind pedig az engedélyezési feltételek megállapítása a törvény rendelkezése szerint egyoldalúan történik az engedélyező hatóság részéről. Itt még olyan gyakorlattal állunk szemben, ahol — maga az indokolás említi — megfelelő saját tapasztalataink nincsenek, úgyhogy tulajdonképpen ez a törvény van hivatva helyes gyakorlatot kifejleszteni. Ez az ok is a mellett szól, hogy a törvényhozásnak mód adassék arra, hogy ezzel a kérdéssel évenként foglalkozzék s amennyiben kívánságai vannak, ezeknek a kívánságoknak kifejezést adhasson! Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kíván szólani ,a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! A magam részéről igen t. képviselőtársam indítványát elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Kossalka János képviselő úr által indítványozott új szakaszt elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház elfogadta, ez tehát mint új 11. § kerül a törvény szövegébe. Tárgyalásunk további folyamán tévedések elkerülése végett mindenütt a régi szakaszszámokat fogom idézni. Következik tehát a régi 11. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 11. §-t). Feliratkozva nincs senki. Szilágyi Lajos: Szót kérek. Elnök: Ehhez a szakaszhoz óhajt Szilágyi képviselő úr szólani? Szilágyi Lajos: Igen. Enök: Tessék: • Szilágyi Lajos; T. Képviselőház! Az igen v ülése 1929 október 25-én

} pénteken. 91 kereskedelemügyi miniszter úr azt mondja az indokolásban, hogy «az engedély kiadásánál szokásos kötelezettségeket külön feltét-füzetbe kívánom foglalni». Nekem csak az a tiszteletteljes kérelmem, hogy ezt a merényletet a magyar nyelv ellen, ezt a «feltét-füzetet» mellőzni méltóztassék. (Derültség.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 11 §-t eredeti szövegében elfogadni? (Igen!) A Ház elfogadta. (Zaj a jobboldalon.) Következik a 12. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 12. §-t): — Petrovácz Gyula ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Sorrendben utána következik az indítványt másodsorban aláírt Kossalka János képviselő úr. Kossalka János: Igen t. Ház! Ez a szakasz az engedélybe befoglalni kívánt különböző feltételeket tartalmazza, amelyek általában igen helyesek, de feleslegesek a székesfőváros autobuszvállalata esetében, minthogy az autóbuszvállalattal, illetőleg a fővárossal szemben a kormány felügyeleti jogánál fogva már amúgy is minden részletet ellenőrzött, mind műszaki, mind egyéb szempontokból. Minthogy ennek a, vállalatnak a közönség rendkívül változó igényeihez kell alkalmazkodnia, simulnia, úgy vélem, hogy helyesebb volna az eddigi gyakorlat továbbvitele, vagyis nem megrögzíteni a jövőt, amely nem mindig ismeretes, hanem kivételt tenni a fővárossal szemben, a nélkül, hogy ez azt jelentené, hogy a fővárostól kevesebbet kérjünk, mint másoktól. Azon a címen kérem a kivételt megtenni, hogy a kormányt a székesfővárossal szemben úgyis teljes felügyeleti jog illeti meg, amelyen belül mindezek a kívánságok száz százalékig érvényesíthetők. Tisztán ezzel a megokolással kérem, hogy méltóztassék azt az indítványt, amelyet Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársammal együtt adtunk be, elfogadni. Ennek lényege pedig az, hogy a 12. § végére új bekezdésként iktattassék be: «Ezen szakasz rendelkezései a Budapest székesfővárosi autóbuszüzemre nem vonatkoznak.» Elnök: Kíván még valaki szólani?^ (Nem!) Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ügy veszem észre, hogy igen t. képviselőtársam a szakasz rendelkezéseit helyesli és magáévá teszi, azonban talán nem fogja rossznéven venni, ha hivatkozom arra, hogy ez a. törvény javaslat nem intézkedik külön-külön egyes községekről, városokról, vagy Budapestről. Ez a törvényjavaslat az egész országra tartalmaz intézkedéseket és ha veszem ezeket a rendelkezéseket, amelyek ebben a szakaszban benn vannak, azok talán sokkal messzebbmenő ( gazdaságpolitikai jelentőségűek, mint az első pillanatra látszik. Csak megemlítem, — egyik későbbi szakaszban kifejezetten is benne. van — hogy a kereskedelemügyi miniszter megállapítja az autóbuszok és teherkocsik típusait. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egységes típus legyen, ami a hazai ipar foglalkoztatása szempontjából rendkívül nagy horderejű. Ha azonban én kivételt teszek akár a fővárosra, akár más területre nézve, könynyen megbonthatóvá válik az egységes elgondolás, nem beszélve arról, hogy a többi feltételek ^is olyanok, amelyeknek egységes szabályozását sok tekintetben szükséesnek tartom. Természetszerű, hogy a kormány mindig figyelem15*