Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

Az országgyűlés képviselőházának 32'i Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 6. §-nál felhívom az igen t. Képviselőháznak és egyben az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak is figyelmét arra az áldatlan helyzetre, amely a székesfővároskörnyéki forgalom kérdésében a budapesti helyiérdekű vasutak és a budapesti székesfővárosi autóbuszüzem között fennáll. Teljesen lehetetlen és kormánybeavatkozást követel ez a helyzet, amely a Hév. és a székesfővárosi autóbuszüzem között fennáll. A kereskedelemügyi minisztérium nem állhat egyoldalúan a helyiérdekű vasutak érdekeinek védelmére és nem állhat az igen t. miniszter úr egyoldalúan a budapesti székesfőváros autóbuszüzem kívánságai mellé sem. A kettővel szemben a harmadiknak az érdeke mérvadó: a közönség érdeke. Es ebben a tekintetben úgy hiszem, akkor jár el majd a kormány helyes alapon, ha a két vállalat tarifapolitikáját Öszszehasonlítja. A budapesti helyiérdekű vasutak mai tarifái tarthatatlanok. Itt a Házban ismételten szóvá tettük ezt már, ismételten kifogás tárgyává tettük. Előttem van most is egy kimutatás, hogy a budapesti helyiérdekű vasutak milyen magas összeget követelnek egy-egy menetjegyért. A Gellért-térről Budafokra közlekedő járatnál Albertfalváig a II. osztályon 40 fillért, a III. osztályon 30 fillért követelnek a helyiérdekű vasutak, a Gellért-tértől Budafokvárócsarnokig pedig, amely távolság mindössze 9 kilométer, a II. osztályon 80 fillért, a III. osztályon 60 fillért. A kerepesiúti vonalon az olajgyártól Rákosszentmihály ig, amely távolság 10 kilométer, a helyiérdekű vasutak a II. osztályon 80 fillért, a III. osztályon 60 fillért követelnek, a Soroksár felé menő vonalon pedig 9 kilométerért szintén 80 fillért a II. osztályon és 60 fillért a HL osztályon. A Pálffy-tértől Csillaghegyig 9^ kilométerért 70 fillért kell fizetni a II. osztályon és 50 fillért a III. osztályon. A helyiérdekű vasutak ezidőszerint két vovalon ütköztek össze a székesfővárosi autóbuszüzem terveivel: az egyik a csepeli járat, a másik pedig a rákosfalvai járat. Őszinte sajnálattal kellett konstatálnia a budapestkörnyéki lakosságnak, hogy a kereskedelemügyi minisztérium itt a vasút védelmének álláspontjára helyezkedett, nem pedig a közönség védelmének álláspontjára. Pedig itt a székesfőváros kormányutasításra hivatkozhatik. A székesfőváros ugyanis évekkel ezelőtt a népjóléti miniszter úrtól rendeletet kapott, amely utasította, hogy a székesfőváros környékét igyekezzék bekapcsolni a maga terveibe a lakáskérdés miatt. Most pedig, amikor a főváros végre-valahára abba a helyzetbe jutott, hogy kocsijainak megszaporodása folytán immár a környékkel való kapcsolat megvalósítását is programmjába vehette, mint áthidalhatatalan ellentét ott van a helyiérdekű vasút álláspontja, amely hivatkozik arra, hogy neki^ olyan szövegű engedélye van, hogy az ő vonalával párhuzamosan ötszáz méteren belül semmiféle vasútvonal utólag nem épülhet, és ő ezt a «vasút» szót igyekszik magyarázni az autóbuszra is. Miközben tehát engedélyokiratban természetszerűleg az autóbusz kifejezés még helyet sem foglalhat, mert akkor autóbusz még nem volt, vonatkoztatni kívánja ezt a tilalmi határt az autóbuszvonalakra is. (Erdélyi Aladár: Majd a repülőgépeket is eltiltják ott!) Amikor az a helyzet, hogy a székesfővárosi autóbuszüzem a maga drágasága ellenére is olcsóbban tudja fuvarozni Budapest környékének lakosságát, mint a helyiérdekű vasutak, a székesfővárosi autóbuszüzem a maga toKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 október 25-én, pénteken. 89 vábbterjeszkedésében a Hév. védelme folytán akadályozva van. (Kabók Lajos: Lásd a csepeli példát!) Komikus példája volt ennek Rákosfalva. . Rákosfalva tudvalévőleg Budapest székesfőváros területe, annak csak egyik kerülete, de a székesfőváros közigazgatási határán belül van, és amikor arról volt szó, hogy a székesfővárosi autóbuszüzem a saját területén Rákosfalvára autóbuszvonalakat telepíthessen, akkor a Hév., mint gát jelentkezett és a Hév. győzött ebben a küzdelemben, s a kereskedelemügyi miniszter úr hivatalbeli elődje — nem merem már használni a kereskedelemügyi minisztérium szót (Derültség.) — arra az álláspontra helyezkedett, hogy megtiltja, hogy a székesfővárosi autóbuszüzem Rákosfalvára vezessen ki vonalat. Idáig menni egy vasút védelmében, különösen egy magánvállalat, a Hév. védelmében, nem szabad. Nem tudom, hogy a Hév.-nek a részvényei kinek a birtokában vannak, hogy a többséget ki uralja, de azt tudom, hogy az nem közvagyon, hanem magánvagyon. Es mégis a kereskedelemügyi miniszter úrnak hivatalbeli elődje a Hév.-re való tekintettel akadályozta a székesfővárosi autóbuszüzem fejlődését. Nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat — és éppen ennél a szakasznál van ennek helye —, hogy amikor vasút, hajózási vállalat és gép járműérdekek összeütközéséről van szó, annak ellenére, hogy az igen t. miniszter úr a közlekedési ügyek minisztere, elsősorban mégis csak a nagyközönség érdekeit méltóztassék tekintetbe venni és ott, ahol a számjegyek bizonyítják, hogy egy másfajtájú vállalkozás gyorsabban és olcsóbban fuvaroz, ott feltétlenül azt az álláspontot méltóztassék honorálni, amely a közönség érdekeit jobban szolgálja. Az illető vállalatnak pedig méltóztassék más módon a segítségére sietni; semmi esetre sem olyan módon, hogy a különböző vállalatok közti érdekösszeütközésnek következménye a közönség hátránya legyen. Vagy komolyan gondolt a kormány arra, hogy a lakáskérdés megoldása érdekében a környékbeli falvakkal és városokkal intenzívebb közlekedést létesíttet és erre valóban komolyan kívánta a székesfőváros közönségét utasítani, vagy nem. Ha komoly volt ez^ az elhatározás és komoly akart lenni az utasítás, akkor annak konzekvenciáját is le kell vonni. Ezért nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezt az áldatlan helyzetet, amely jelenleg a nagyközönség rovására fennáll, alkalmas intézkedésekkel kiküszöbölni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? JNem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Igen t. Ház! Igen t. képviselőtársam tulajdonképpen egy olyan kérdést vetett fel, amely Budapestnek egész közlekedési politikáját nagyon közelről érinti. Azt hiszem, méltóztattak olvasni, hogy a tegnapelőtti napon egyik leiratom, amelyet a fővároshoz intéztem, bizonyos izgalmakat váltott ki, és pedig azért, mert én azt kívántam, hogy a BESzKART részéről megkívánt 2-5 millió egyelőre ne vétessék fel a költségvetésbe, hanem további beruházások céljaira használtassék fel. Megvallom, hogy előre tisztában voltam azokkal a nehézségekkel, amelyek ebben a kérdésben felmerülhetnek, mert rendkívül nehéz az utolsó percben a költségvetést megváltoztatni, de mégis kénytelen voltam ezt az álláspontot elfoglalni és pedig a következő okokból: En lehetetlennek tartom azt a helyzetet, 15