Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

88 Az országgyűlés képviselőházának getvet azoknak a szélhámosságoknak, amelyek az elmúlt esztendőkben a viteldíj tekintetében fennállottak, és végetvet annak a pisakos konkurrenciának is, amelyet a kontárok, szemben a legális vállalkozókkal, eredményesen alkalmaztak az elmúlt esztendőkben. Ügyhogy itt most már csak az lehet a kérelmünk az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz — és ez megint a végrehajtási utasítás tartalmát érinti — hogy a legkérlelhetetlenebb szigorral méltóztassék ezt a rendkívül üdvös rendelkezést a valóságban végrehajtani. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 5. §4). — Petrovácz Gyula! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök; A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 5. §-a egy nóvumot, jelent. Kijelenti, hogy az olyan gépjármű járatoknak létesítése és fenntartása, amilyenekről szó van, az államnak fenntartott joga. Ez újság, amiről soha ez ideig szó nem volt, hogy tudniillik ez monopólium, az állam fenntartót joga, és csak arról lehet szó, hogy ezt a fenntartott jogot időlegesen más vállalkozónak átengedi az állam. Érdekes, hogy ez ellen a nóvum ellen sem a bizottságban, sem a plénumban felszólalás nem történt. Az elmúlt esztendők tapasztalatai folytán beállott mai helyzetben nekem sincs semmi ellenvetésem ellene, csak ezen fenntartott jog átruházásának a kérdésénél, az engedélyezésnél kell, hogy aggodalmaimnak kifejezést adjak. Ez a paragrafus az engedélyezési jogot megosztja. A kereskedelemügyi miniszter fenntartja a maga számára tulajdonképpen az országutakon való forgalmat és átruházza az engedélyezési jogot a városok belterületére a polgármester számára, a községek belterületét illetőleg pedig a főszolgabíró számára. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem megvan a polgármesterek és a főszolgabírák iránt, ennek dacára az elmúlt esztendők tapasztalatai után ennek a kérdésnek rendkívül különböző elbírálási lehetősége miatt aggályomat fejezem ki az iránt, hogy a főszolgabíróknak ilyen engedélyezési joguk legyen. S éppen én, aki a decentralizációnak vagyok híve, kértem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a községek és a városok belterületére se adja ki a kezéből az engedélyezési jogot. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr ezt visszafordította rám a bizottsági tárgyalásnál, mondván, hogy amikor mindenki a decentralizációt követeli, hogy tehessen ő lépést a centralizáció felé. Egyszerű a válasz: az ügy érdekében, az ügy sajátlagos jellegénél fogva. Az ügy rendkívül sajátlagos jellegénél fogva, mert szakértelmet kíván az engedélyezés, és a főszolgabírók iránti minden nagyrabecsülésem mellett is .kétségbe kell vonnom ezidőszerint azt, hogy ne volna olyan főszolgabíró itt vagy ott, akinél a kellő szakértelem hiányzik. (Br. Podmaniczky Endre: Es polgármester!) Vonatkozik ez természetszerűleg a polgármesterekre is, hiszen a megyei városok polgármesterére is kiterjeszti ezt a jogot a törvény. ülése 1929 október 25-én, pénteken. javaslat, holott ez ideig csak a törvényhatóságoknak volt ilyen engedélyezési joguk, ott is csak a közgyűléseknek, ott is csak szabályreudeletalkotás útján. Nem sikerült meggyőzni a kereskedelemügyi miniszter urat ilyen irányban, a törvényjavaslat tehát kétségtelenül ebben a formájában megy át. A miniszter úr, aki megértette az aggályokat, viszont azzal igyeke zett megnyugvást teremteni, hogy a fellebbezési jogra hivatkozott, mondván, hogy a polgármesternek avagy a főszolgabírónak határozata ellen még mindig van apellátának helye, jogorvoslattal lehet élni a kereskedelemügyi miniszterhez. Kétségtelen, frogy ez nagyban ellensúlyozza azokat az aggodalmakat, amelyeket említeni bátor voltam, mégis azt kellene kérnem, hogy amikor ennek a törvénynek végrehajtásáról van szó, amikor ez majd átvitetik az életbe, méltóztassék az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak odahatni, hogy a polgármesterek és a főszolgabírók olyan direktívákat nyerjenek a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy az ő ténykedésük az engedélyezési jog terén ne álljon szemben a közönség érdekeivel, ne szolgáljon itt, vagy ott jogtalan vicinális érdekeket, hanem egyedül és kizárólag a közönség érdekeit szolgálja, egybevetve mindig a közönség érdekeit az egyes vállalatok prosperitásának kérdésével is. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam önmagának megadta jórészt a választ is, amikor elmondotta azokat az indokokat, amelyeknek alapján én az ő javaslatát nem tudtam elfogadni, inert hiszen annak elfogadása esetén túlmessze mentem volna azoknak a jogoknak gyakorlásában, amelyeket az állam a maga részére megkíván. Ha én felszólalok, teszem ezt azért, mert nem szeretném, ha igen t. képviselőtársam felszólalása oly éllel jelentkeznék a helyihatóságok felé, mint amilyet abból ki lehetett érezni. Nekünk^ semmi okunk nincs nem bízni a helyi hatóságok eljárásában. (Erdélyi Aladár: Sőt nagyan is bízhatunk!) Sőt azon a nézeten vagyok, hogy a helyi körülményeket azok ismerik a legjobban, és azokat centrális helyről soha helyesen megítélni nem lehet. Nem tudom, milyen indokok volnának az ellenkezőjére, de végeredményben meg kell védenem, minthogy a belügyminiszter úr nincs itt, a helyi hatóságokat, amelyekre nézve tapasztalataink éppen azt igazolják, hogy a helyi hatóságok ezen a téren is minden tekintetben megfelelnek annak a kötelességnek, amely rájuk vár. (Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy az 5. § meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 6, §4). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Gráspárdy Elemér előadó: T. Képviselőház! Mély tisztelettel indítványozom, hogy a 6. § 3. bekezdésének harmadik sorában a «gépjáróművállalat» szó után «illetőleg új gépjárómüvállalat» szavak iktassanak be. Az eredeti szövegezésben ugyanis bizonyos hiányosság van, s ezért szükséges ennek a néhány új szónak a beiktatása. Elnök: Kíván valaki szólni? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos!