Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-322
Az országgyűlés képviselőházának 32 megmondja, hogy géperejű társaskocsinak, vagyis autóbusznak esak olyan gépjárómű tekinthető, amelynek a vezető ülésével együtt nyolcnál több ülőhelye van. Ez világos meghatározás, amely kétséget nem hagy fenn. Nyolcnál kevesebb ülőhellyel rendelkező gépjárómű az autóbusz fogalma alá nem esik, az autóbuszra vonatkozó határozmányok a hatóságok által reá nem vonatkoztathatók s a közönség részéről is mint autóbusz, mint gépjárómű nem ítélhető meg. Van egy másik fogalommeghatározás is, amely szerint autóbusz az olyan gépjármű, amelynek nyolc ülőhelynél több ülőhelye van, de amelynek ülőhelyeit csak egyenként értékesíthetik, és ez a fontos. Az ülőhelyeket csak kiadott menetjegyek ellenében, külön-külön árusíthatják, tehát nem lehetséges az összes ülőhelyeket egyszerre megvenni, mert az már a bérautó fogalma alá esik. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az indokolásban foglalt helyes meghatározást méltóztassék a végrehajtási utasításba^ feltétlenül felvenni. Nagyfontosságú ez a kontárok elleni védekezés szempontjából, akik a^ legfurfangosabb ravaszsággal a legkülönfélébb alvázakra a legkülönfélébb karosszériákat építtetik rá, sokszor sokkal több ülőhellyel rendelkező karosszériát, mint amilyent arra az alvázra ráhelyezni szabad volna, megteszik ezt, kiállnak a közforgalomba és a legális vállalkozó elől az utasokat formálisan elhalásszák. Éppen azért fontos, hogy ez a fogalommeghatározás a végrehajtási utasításban a kellő helyen elhelyeztessék. T. Ház! Az autobuszforgalom mindinkább nagyobb fontosságot nyer. Az én statisztikám szerint ma már 5000 kilométernél hosszabb útvonalon közlekednek Magyarországon autóbuszok. Ha azt veszem, hogy a vasútvonalak hoszsza Magyarországon 8000 kilométer körül mozog, a rendszeresen, menetrend szerint folyó autobuszforgalom útvonalainak hossza pedig csak most az utóbbi két év alatt 5050 kilométerre emelkedett, akkor már e számjegyekkel is illusztráltam ennek az egész törvényjavaslatnak a fontosságát. Hiszen az autobuszforgalom tekintetében m ár odafejlődik a helyzet, hogy például Németországban Wiesbaden városa villamosvasúti sínéit egyszerűen használatlanul tartja, egyszerűen beszüntette a város a villamosvasúti forgalmat, és 36 autóbuszt állított be s ezzel a 36 autóbusszal bonyolítja le a forgalmat, a villamossínek pedig használatlanul ott fekszenek és rozsdásodnak. Székesfővárosunk területén is láthatjuk az autobuszforgalom örvendetes fejlődését. Nagy nehézségek közepette, korlátolt anyagi lehetőségek közepette, de kitűnő szakértővezetés mellett ez az autobuszvállalat, amely itt a székesfővárosban van, a közönség igényeit fokról-fokra ügyesebben elégíti ki. (Erdélyi Aladár: Csak drága!) Sőt azt kell, hogy mondjuk, hogy fokról-fokra olcsóbban is elégíti ki. (Erdélyi Aladár: Még sok hiányzik a fokokból!) Ha bár ezideig a tarifa tekintetében a székesfőváros autóbuszüzeme sok kívánnivalót hagyott hátra, viszont a tarifa tekintetében lejebb menni nem tud mindaddig, amíg nem juthat hozzá olyan kedvezményekhez, mint amilyeneket ez a törvényjavaslat most rendszeresít. Olvastuk az újságban, hogy a budapesti törvényszéki bíráknak egy tekintélyes része kiment az^ egyik gépjárómű vállalathoz, ott soff őrtanulmányokat folytat és ambicionálja a ~söfőrvizsga letételét. Hallottuk azt is, hogy a belügyminisztériumban az egyik legutóbbi an. ülése 1929 október 25-én } pénteken. 87 két alkalmával az egyik felszólaló azt kérte, hogy a járási főszolgabírák és a rendőrkapitányok a gépjáróművezetéssel megismertessenek. Helyes és okos dolgok mindezek, mert amikor az intézkedési jogkör ezeket a tényezőket illeti meg, helyes, ha ismerik a gép járóművek sajátosságait, mert így sokkal igazságosabban tölthetik he a maguk feladatkörét. En ezt az egész törvényjavaslatot és ezt a szakaszt is, amelyről szó van, igen szerencsés alkotásnak tartom és érdekes, hogy bár tegnap is itt a Ház nyiít ülésén leszögeztem azt az álláspontomat, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak ez a bemutatkozása igen szerencsés bemutatkozás, őszinte sajnálattal kellett olvasnom, ennek a homlokegyenest ellenkezőjét a tegnapi egyik esti lapban. Nem tudom, milyen sajtóhiba következtében, de a tett kijelentésemmel homlokegyenest ellenkezőn azt közölte az egyik lap az én ajkamra adva, hogy «a miniszter úrnak ez a legszerencsétlenebb alkotása». (Erdélyi Aladár: Nom akarták elhinni róla! — Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Az is ritkán történik meg, hogy egy minisztert dicsérnek ! ) T. Képviselőház! En megismétlem: szerencsés alkotásnak tartom ezt a törvényjavaslatot és ezt a szakaszt. Majd a részletes tárgyalás során még módunk lesz arra, hogy különböző módosításokat kérjünk a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól és a t. Háztól. En ennél a szakasznál kizárólag arra szorítkozom, amint már említettem is, hogy kérem a miniszter urat, méltóztassék a végrehajtási utasítást a kívánt irányban megszerkesztetni. Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalásában nem kívánta a szakasz módosítását. A szóbanforgó kérdés különben is olyan kérdés, melynek rendezése a végrehajtási utasításba tartozik, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy azok a rendelkezések, amelyeket t. képviselőtársam említett, a végrehajtási utasításban bent legyenek. Elnök: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 3. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a i. §-t). t — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyoznom ezen szakasz g) alpontjában előírt azon határozatot, hogy közhelyen a közönség rendelkezésére tartott gépjármüveket viteldíj jelző vei kell felszerelni. Ez látszólag egy jelentéktelen határozat, valójában azonban az egész gépjárműforgalom jövőjére kiható rendkívül üdvös intézkedés. Ez ideig á bérautós, ha kiállott a vasúti állomásra, tetszés szerinti viteldíjjal kínálhatta fel a maga kocsiját; a törvényjavaslatnak ez a része ennek véget vet. Aki kiáll közhelyre, akár egy utcára, akár egy térre, akár pedig a vasúti állomáshoz, csak úgy állhat ki, ha taxaméter van a gépjárművén. A taxaméter alkalmazásának kötelezettsége vé-
