Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

Az országgyűlés képviselőházának 322. van az úttörvénnyel, és mi van az útépítési programmal? Az úttörvény meggondolás tár­gyát képezi, és hogy milyen keretek között lesz megoldva, ma nem tudom megmondani, mert arra óvatosan ügyelni kell, hogy ennek kapcsán ne következzék be a közgazdasági életnek olyan megterhelése, amelyet az nem bír el. Ez indo­kolja meg azt, hogy azt a törvényjavaslatot, (amelyet a minisztériumban (találtam, nem tu­dom magamévá tenni és nem is hiszem, hogy a mai gazdasági viszonyok olyanok, hogy ilyen messzire lehetne elmenni, meg kell várnunk a jobb időket. Csak azokat a reformokat kell ke­resztülvinni ezen a téren, amelyek a gazdasági viszonyokkal összhangba hozhatók. Igen t. képviselőtársam azt 'mondotta, hogy itt van egy útprogramm, amelyet elődöm ki­dolgozott, azonban a megvalósítása roppant lassan történik. Engedelmet kérek, ha azt tud­nám, hogy legalább egy éve ülök itt, akkor el­fogadnám ezt a szemrehányást, de mikor még kinevezett miniszter sem voltam, csak helyet­tes miniszter és menten kihirdettem a pályá­zatot, — a pályázatnak megvan a maga határ­ideje, most érkeztek be a nyilvános árlejtés alapján — talán egy kicsit nem egészen méltá­nyos ez a szemrehányás, (Kabók Lajos: Nem a miniszter úrra mondtam!) mert azt hiszem, hogy ennél gyorsabban intézkedni nem lehet. Azt, hogy a végleges elintézés mikor fog meg­történni, most még nem tudom megmondani, egy irányban azonban mindenesetre lekötöm magam. Bármennyire is elkerülhetetlennek tar­tom az útépítés problémáját és azt tartom, hogy ezen a téren nagyon sok a tennivaló, hiszen az autó mindjobban előtérbe kerül minden más közlekedési eszközzel szemben, egyet megjegy­zek: amikor egy munkát juttatok itt a gazda­sági élet egy részének, akkor — remélem, hogy nem ez fog bekövetkezni, azonban bizonyos elő­jelek vannak — nem engedem magam semmi körülmények között^ sem kihasználtatni. (He­lyeslés a bal- és a jobboldalon.) En, igenis, az állam és a köz érdekét teszem előtérbe és lehe­tetlennek tartom, hogy azért, mert mi utakat akarunk építeni, lehetetlen árakon építsünk. (Szilágyi Lajos: Tessék megsemmisíteni a be­érkezett ajánlatokat!) Meg fogok tenni min­dent abban a tekintetben, hogy itt az állam ér­dekei az egész vonalon megóvassanak, de re­mélem, erre : nem lesz szükség. Ma még azonban ismétlem, végleg nyilatkozni nem tudok. Szilágyi Lajos és Kabók Lajos t. képviselő­társaim együttesen említették azt a szakaszt, amely a hazai r ipar védelmére vonatkozik. Én a magam részéről azt az intézkedést, amely ebben a szakaszban benne van, teljesen kielégí­tőnek találom. Szükségesnek tartottam azt, hogy ez a kérdés ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is szabályoztassék, mert azt hi­szem, minden törekvésünk az kell hogy legyen, hogy ahol a magyar ipart munkához tudjuk juttatni, elsősorban annak biztosítsuk a mun­kát, nem tudnék azonban olyan messze menni, mint igen t. képviselőtársam, aki az 1907 : III. törvénycikknek ezt a rendelkezését, hogy mégis el lehet térni ettől, fel akarná oldani. Nagyon nehéz ^helyzeteket termethetne ez, mert vég­eredményben oda is vezethetne igen könnyen, hogy olyan monopolisztikus helyzetet biztosí­tana egyes iparágaknak és vállalkozásoknak, amellyel szemben nehéz volna megküzdeni. Ez egy szelep, amellyel^ tudok élni akkor, ha azt látom, hogy az árajánlatok nem kielégítők és nem megfelelők. Viszont, ami azt illeti, hogy az a 30% nem elég magas, igazat adok igen t. ülése 1929 október 25-én, pénteken. 85 képviselőtársamnak és az előadó úr javaslatot fog tenni, hogy ez 50%-ra emeltessék fel, hogy ezáltal is védelmet nyújtsunk a jogosulatlan külföldi beszerzés ellen, hogy arra az esetve, eltekintve attól, ha az a beszerzés engedély nélkül történt, annyi büntető és' egyéb rendel­kezés van a törvényben, hogy azt minden kö­rülmények között meg lehet akadályozni. Ezzel kapcsolatban méltóztatott igen t. képviselőtársamnak a munkáskérdést felvetni. Én ezzel nem akarok foglalkozni. (Kabók La­jos: Elég baj, miniszter úr!) Majd fogunk vele foglalkozni. (Kabók Lajos: Éppen a miniszter úrnak kellene ezzel foglalkoznia a legjobban!) Fogok vele foglalkozni, megnyugtatom igen t. képviselőtársamat, de e törvényjavaslattal kap­csolatban nem akarok ezzel foglalkozni. Most csak felszólalásának arra,a részére térek ki, ahol igen t. képviselőtársam az autógyártással foglalkozott. Hiszen a közeli napokban megin­dítunk égy munkát, amely megállapítja a rendszeres iparfejlesztés módozatait és kereteit. Egészen bitzos vagyok a felől, hogy ez^ a kér­dés ott is megfelelő tárgyalás alá kerül és meg­nyugtathatom a képviselő urat, hogy ; igenis, mi törekszünk egy okos, helyes és egészséges iparfejlesztésre s ezen belül nemcsak elbírálást, hanem megoldást is kell hogy találjanak mind­azok a kérdések, amelyek alkalmasak ; arra, hogyaz ország egészséges iparosodását elő­mozdítsák. A részletkérdések közül, amelyeket nagy tanulmányok alapján Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam vetett fel, a következőkre té­rek ki. A képviselő úr kifogásolta az üzletsza­bályzat kiterjesztését azon az alapon, hogy fél. hogy ennek révén az egyes vállalatokra olyan kötelezettségek fognak háramolni, amelyeknek nem tudnak megfelelni, s amelyek őket esetleg exisztenciájukban is érinthetik. A vasúti üzletszabályzat kiterjesztése nem ezt célozza és — mint a bizottságban is mondot­tam az igen t. képviselő úr felszólalására ­nem is azt akarjuk, hogy ezt esetről-esetre al­kalmazzuk; mi csak felhatalmazást kérünk ab­ban az irányban, hogy élhessünk ezzel az üzlet­szabályzattal és előzetesen generálisan szabá­lyozni akarjuk azokat a kérdéseket, amelyele ezen belül nyernek elintézést. Természetesen ezen generális szabályozás alapján fog azután esetről-esetre intézkedés történni, — és mindig előzetesen, amikor az illető kéri az engedélyt — annak meghatározására, hogy tulajdonképpen hogyan és mint kell megfelelnie az intézkedé­seknek. Erre nagy szükség is van, mert — en­gedelmet kérek — én nem egészen úgy fogom fel ezt a kérdést, hogy csak az autójáratokat szabályozzuk. Az autó járatok akkor felelhetlek meg céljuknak, ha szerves kapcsolat fog meg­születni az autó járatok és egyéb közlekedési eszközök között, akár a személyforgalmat, akár a vasúti forgalmat veszem. Akkor lesz ez egész­séges forgalom s éppen ezt célozza az üzlet­szabályzat kiterjesztése. Azt hiszem, hogyha ezt így értelmezzük, — aminthogy nem is lehet másként értelmezni — akkor csak örömmel le­het üdvözölni. T. képviselőtársamnak bizonyos kifogásai vannak az ellenőrzést illetőleg. Ügy veszem észre, helyeseli azt, Hogy ez a kérdés a vasúti és hajózási főfelügyelőség körébe tartozik. Vannak azonban bizonyos aggályai — hogy az ő szavaival éljek — abban a tekintetben, hogy túlsók gazdája, túlsók ellenőrzője lesz az autó­forgalomnak. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy itt csak kétféle ellenőrzésről lesz. szó. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom