Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

70 Az országgyűlés képviselőházának 321. ülése 1929 október 2^-én, csütörtökön. hónapig levélváltás fog történni az iskolafenntartó és a kezelőhatóságok között. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Végeredményben az életnek csináljunk törvényeket (Helyeslés a jobboldalon.) és ne hagyjuk ezeket a kérdéseket megoldatlanul. Hiszen az nagyon szép dolog, hogy egyszerűen megállapítjuk, hogy alapot fogunk létesíteni, és azt dotálni fogjuk a beiratási díjakból, de a kérdést imagát administrative egyáltalában nem érintjük és ezt rábízzuk iá végrehajtási utasításra. A t. miniszter úrnak legalább tájékoztatnia kellene minket, hogy miképpen gondolja ennek a kérdésnek adminisztratív lebonyolítását. En csak ezt voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, mert ha már elfogadunk egy új közterhet, — ez pedig egy új közteher elfogadása — legalább zaklatást ne vigyünk be ezzel kapcsolatban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Kíván valaki szólni? (Csontos Imre szólásra jelentkezik.) Csontos képviselő urat illeti a szó. Csontos Imre: T. Ház! En a javaslathoz nem szólnék, de ismerve a református egyház iskolafenntartó jogát, tudom, hogy minden tekintetben ódiummal jár az iskolafenntartó testületre, mikor annak jogaiba beleavatkozunk. Az iskolaszék minden tekintetben gondoskodik arról, hogy neki a taníttatást hogyan kell rendeznie. Nagyon sajnálatos dolog szerintem, ha erre külön törvényt hozunk és parancsolóan hatunk a fenntartó testületre, amely a maga jogánál fogva tudja azt, hogy mit kell csinálnia az iskoláztatási kötelezettséggel szemben. Mi fog itt megtörténni nagyon könnyen? Az elégedetlenség alapja mindig megvam Most, ha az iskolafenntartó testület ennek alapján kiveti a beiratási díjat, az iskolakötelezetteknek szülei majd nem azt fogják nézni, hogy a törvényhozás hozta ezt a rendelkezést, hanem egyenesen az iskolafenntartó testületre hárítják annak ódiumát, hogy itt határozottan megint adóztatás történik. A mi egyházunk annyi bajjal küzködik, annyi egyházi adóval birkózik meg, hogy az éppen elég, sőt még túlsók is. Amikor tehát itt szinte kötelezőleg, parancsolólag mondjuk ki azt, hogy te egyház, te iskolafenntartó testület köteles vagy még egy pengőt szedni a beiratás alkalmával, ezt a magam részéről nem tartom egészséges dolognak, legalább is nálunk az egyháztanáccsal szemben. Csak ennyit kívántam elmondani. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A közoktatásügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Amit Várnai Dániel képviselő úr mondott, az elvileg igaz, de facto azonban végrehajthatatlan, mert azt óhajtaná, hogy a tankönyvekre befolyt összegek kommaszszáltassanak vagy országosan, vagy megyénként, de mindenesetre egy nagyobb területi egészre. Magyarországon kereken hatezer népiskola van, mindegyiknek bizonyítani kellene egyfelől azt, hogy ott kevesebb folyt be, mint amennyire szükségük van, másfelől meg kellene vizsgálni azoknál az iskoláknál, ahol sok folyik be, hogy szükség van-e az egész befolyt Öszszegre. Ez egy olyan eljárást tenne szükségessé, hogy csak az összegek beutalásánál hatezer aktaszám keletkeznék, ugyanennyi az összegek felosztásánál, úgyhogy az ellenőrzéssel együtt körülbelül 15.000 új aktaszám keletkeznék ebben az országban. Isten segítségével én a kultuszminisztérium aktaszámát felére nyomtam le és minden erővel azon vagyok, hogy az ilyen központi adminisztrációs költségek ne apasszák a különben is szegény fedezetet. Nem hiszem, hogy megéri az osztó igazság, amely itt esetleg sérelmet szenved, hogy mi egy évben kitenyésszünk ennek révén legalább tizenötezer számvevőségi aktaszámot. Hiszen nem lehet kiosztani pénzeket, ide-oda küldözgetni állami kezelésben, hanem az bizonyos könyvelésekkel, feliratokkal, leiratokkal, számadásokkal van összekötve. Kassay Károly nagyrabecsült barátom felszólalásán látszik, hogy ő vitában nem veti részt, mert hiszen ezeket a kérdéseket, amelyeket ő felvetett, az általános vitában bőven tárgyaltuk. Nagyon örültem volna, ha akkor ő alkalmat adott volna nekem arra, hogy belekapcsolódva az ő felszólalásába, az egész kérdést ex asse letárgyaljam. Most csak annyit akarok felhozni, hogy természetesen a végrehajtási rendeletben bizonyos cinozurákat fel fogunk állítani, ezek azonban nem lehetnek olyan természetűek, hogy akár tanúval való bizonyítást, akár okmányszerű igazolást tennének szükségessé, hanem ennek egy igen egyszerű eljárási módnak kell lennie, amely lejátszódik akkor, amikor a szülő a gyermeket odahozza beíratni. Nem valami új dologról van szó. Már mondottam, hogy most is országos átlagban 68 fillért szedünk be, csak más célokra, az iskolai könyvtárakra, amelyek nem olyan primair szükségletek, mint a tankönyvek, vagy pedig a tanítók gyermekeinek gondozása. De facto ez a dolog most már Isten segítségével 21 év óta folyamatban van, tehát ez már megtette a maga útját és nem valami új közteherről van szó, hanem annak a 68 fillérnek 32 fillérrel való felemeléséről és rationálisabb célra való fordításáról. (Rassay Károly: Eddig hogyan adminisztrálták? Ismerjük meg!) Amit Csontos barátom említett, belátom, hogy az iskolaszékekre nézve természetesen terhes ezeknek a terheknek beszedése és mindenesetre segíteni fog kelleni egy komoly összeggel a nyugdíj intézeti járulékoknál, mert ez a teher nagy súllyal nehezedik az iskolafenntartók vállaira, meggyőződésem szerint igazságtalanul és feleslegesen, mert éppen a legszegényebb híveket sújtja a legjobban. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a községi adózás reformja révén, amelyet most a pénzügyminiszter úrral és a belügyminiszter úrral tárgyalunk s én meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogjuk találni ennek a kérdésnek a megoldását. (Helyeslés.) Elnök: A tanáskozást befejezettnek nyilvánítóim Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 2. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 2. %-t elfogadta. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 3. § szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 3—5. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a közhasználatú gépjáróművállalatokról szóló törvényjavaslat (írom. 815, 828) tárgyalása. Gáspárdy Elemér képviselő urat, mint előadót illeti a szó.