Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

Az országgyűlés képviselőházának 333. használni arra, (Malasits Géza: Hogy választói­kat informálják!) hogy heti fáradalmaikat ki­pihenjék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az én felfogásom szerint az a fele­lős állásban lévő államférfi, aki nem pihen, nem is tud dolgozni. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Hogy én a pihenésemet mire haszná­lom fel, az az én privát dolgom. (Elénk helyes­lés a jobboldalon.) A t. képviselő úr felelősségre vonhat itt a Házban engem azokért a ténykedé­sekért, amelyeket mint hivatalos állásban lévő férfiú követek el, vagy azokért a mulasztá­sokért, melyet ezen a téren elkövetek, de privát dolgaimba ne avatkozzék bele a t. képviselő úr. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Nem privát dolog az, hogy ön a helyén van-e mint köztisztviselő! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Az teljesen az én privát dolgom, hogy szabadságomat, amelyet joggal élvezek, mire használom fel és csak visszaélés a képvi­selő úr részéről a képviselői joggal, ha ebbe beleavatkozik. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ami magát a kérdés lényegét illeti, azt mondja a t. képviselő úr, hogy nem az volt az indítványa, hogy itt a reparációs kérdést per longum et latum tárgyaljuk, hanem, hogy tegye le a kormány a párizsi tárgyalások aktáit a Ház asztalára. (Rassay Károly: Ezt sem mondtam! A miniszterelnök úr izgatott volt! — Baracs Marcell: Azt mondta, hogy annak idején fogja követelni! — Rassay Károly: Azt mondtam, hogy annak idején követelni fogom, hogy a. kor­mány tegye le a Ház asztalára a tárgyalási anyagot!) Akkor mit követel a t, képviselő úr most? (Rassay Károly: En nem követeltem ön­től semmit sem!) Akkor kvittek vagyunk és rendben vagyunk, de akkor nem értem, hogy a t. képviselő úr miért szólalt fel. (Rassay Ká­roly: Azért, mert provokált!) A képviselő úr a reparációs kérdésről szólott és valamit köve telt tőlem. (Rassay Károly: Azért, mert eltet­szett csavarni szavaimat!) Igazán nem tudom, mit. Ha a t. képviselő úr meg tudja magyarázni, akkor fogok felelni, de amíg nem tudja megma­gyarázni azt, hogy mit követel, addig természe­tesen nem vasrvok abban a helyzetben, hogy fe­leletet adjak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennyit kívántam a képviselő úrnak szemé­lyes fejtegetéseire kijelenteni. (Éljenzés a jobb­oldo 1r *n) Elnök: A gyorsírói jegyzetekből meg­állapítottam, hogy Rassay Károly képviselő úr östör József képviselő úrral szemben sértő kifejezést használt- (Bródy Ernő: Most jön a fegyelem!) Ezért a képviselő urat utólag rendre­utasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ö^tör József képviselő úr személyes kérdés­ben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Östör József: T. Képviselőház! Azzal a sze­mélyes incidenssel kapcsolatban, amely Rassay t. képviselő úr és közöttem néhány perccel ez­előtt lefolyt legyen szabad személyes kérdésben a következőket előadnom. Jelen voltam az igen t. képviselő úrnak teg­napi beszéde alkalmával, amikor célzásokat tett a vadászat folytán távollévő kormányra, vagy kormánytagokra. Minthogy pedig akkor első­sorban olyan kérdéseket feszegettek, mint a kül­ügyi kérdések, amelyek elsősorban kétségtelenül az igen t. miniszterelnök urat érdeklik és mint­hogy éppen a miniszterelnök úr az, akinek egyik sportját, a vadászatot úgy az ellenzék részéről, mint az ellenzéki sajtóban állandóan napiren­den tartják, azt hiszem, megállapíthatjuk mi, 1929 november 22-én, pénteken. 423 akik itt ülünk ezen az oldalon, hogy ebben a cél­zásban valamennyien ä miniszterelnök úr sze­mélyére láttunk célzást. Hogy így van — így fogtam fel én is — és hogy csakugyan így van helyesen felfogva, annak nincs eklatánsabb bi­zonyítéka, mint maga a miniszterelnök úr, aki ma megjelent és jónak látta ezzel a később, megengedem, a mai nap folyamán, rektifikált váddal szemben itt állástfoglalni és kijelenteni azt, hogy nem volt vadászaton, hanem igenis a Ház egyik fontos bizottságában teljesítette a kötelességét. A miniszterelnök úr előadása alatt, akkor, amikor ő ezt a kérdést előhozta, figyelemmel kí­sértem a Rassay képviselő urat. A képviselő úr­nak felfogásom szerint abban a pillanatban, amikor a miniszterelnök úr ez ellen védekezett, rögtön jelentkeznie kellett volna és rögtön azt kellett volna mondania: nem értettem a minisz­terelnök úrra. De nem kellett volna azt mon­dania: méltóztassék idehozni a gyorsírói jegy­zeteket, nem kellett volna azokat megvárni és nem kellett volna addig várnia evvel a retifi kálással, amíg pillanatok múlnak el és amíg nem lesz a képviselő úr abban a helyzetben, hogy elkészüljön arra, hogy idevonatkozólag védekezését előadja. (Zaj a szélsőbalodalon.) így történt az, hogy Rassay képviselő úr fel­szólalására akkor, amidőn kérte a gyorsírói jegyzeteket, én az ő saját lapját, az Eű-ti Kurírt ajánlottam fel, azt mondván: itt van az Esti Kurír, olvashatja saját magának idevonatkozó vádját. Ne méltóztassék ezt letagadni. Ezt mond­tam. Ha Rassay képviselő úr abban a pillanat­- ban, amikor ez a téma itt napirendre kerül és amikor a miniszterelnök úr ezt a rá nézve két­ségtelenül sértő állítását visszautasítja, rögtön azt válaszolja: nem értettem a miniszterelnök úrra és nem múlnak el percek, én mindenesetre nem fogom ezt mondani Rassay képviselő úrra, akiről fel sem tételezem egyébként, hogy olyas­mit tagadna le, amit letagadni úgy sem tud (Derültség.) és ami egyébként neki nem is szo­kása. (Zaj.) Ezzel akartam idevonatkozó közbeszóláso­mat, amelyet ő magára nézve talán sértőnek tartott, megmagyarázni és kifejteni. Ami a továbbiakat illeti, nevezetesen azt, hogy a Képviselőházban azzal az állásponttal szemben, amelyet itt ma elfoglalok, micsoda a helyes álláspont külügyi kérdésekben és hogy milyen vonatkozásba hozhatók a dolgok, ezzel most abszolúte nem kívánok foglalkozni, nem is foglalkozhatom, mert kizárólag azért kértem szót, hogy ezt a személyes kérdést a magam ré­széről röviden tisztázzam. Elnök: Friedrich István képviselő úr a ház­szabályok 143. §-&. b) pontia alapján kér szót. Friedrich István: T. Képviselőház! Az igen t. miniszterelnök úr a mi tegnapi felszólalá­sainkkal kezdte ma felszólalását. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csak Rassay felszólalá­sával! Friedrich képviselő úrról nem beszéltem egy szót sem!) A mondat közepén vagyok, mi­niszterelnök úr. (Gr. Bethlen István miniszter­elnök: De a végét már látom. Már a mondat eleje sem volt helyes. — Derültség.) A miniszter­elnök úr tegnapi felszólalásainkkal kezdte fel­szólalását. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Én Rassay felszólalásával kezdtem. — Zaj.) Elnök: Oendet kérek! Friedrich István : De én tegnap... (Derültség.) Miniszterelnök úr, én tudom, hogy eddig, amíg ön ott ül, mindig önnek lesz igaza. Ha egyszer az Úristen ide fogja segíteni, meg fogja látni, hogy úgy fog járni, mint 'ín. (Élénk derültség. — Taps a szélsőbaloldalon.) Legyünk egymáft­f}2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom