Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-333
Az országgyűlés képviselőházának 333. használni arra, (Malasits Géza: Hogy választóikat informálják!) hogy heti fáradalmaikat kipihenjék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az én felfogásom szerint az a felelős állásban lévő államférfi, aki nem pihen, nem is tud dolgozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy én a pihenésemet mire használom fel, az az én privát dolgom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr felelősségre vonhat itt a Házban engem azokért a ténykedésekért, amelyeket mint hivatalos állásban lévő férfiú követek el, vagy azokért a mulasztásokért, melyet ezen a téren elkövetek, de privát dolgaimba ne avatkozzék bele a t. képviselő úr. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Nem privát dolog az, hogy ön a helyén van-e mint köztisztviselő! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Az teljesen az én privát dolgom, hogy szabadságomat, amelyet joggal élvezek, mire használom fel és csak visszaélés a képviselő úr részéről a képviselői joggal, ha ebbe beleavatkozik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami magát a kérdés lényegét illeti, azt mondja a t. képviselő úr, hogy nem az volt az indítványa, hogy itt a reparációs kérdést per longum et latum tárgyaljuk, hanem, hogy tegye le a kormány a párizsi tárgyalások aktáit a Ház asztalára. (Rassay Károly: Ezt sem mondtam! A miniszterelnök úr izgatott volt! — Baracs Marcell: Azt mondta, hogy annak idején fogja követelni! — Rassay Károly: Azt mondtam, hogy annak idején követelni fogom, hogy a. kormány tegye le a Ház asztalára a tárgyalási anyagot!) Akkor mit követel a t, képviselő úr most? (Rassay Károly: En nem követeltem öntől semmit sem!) Akkor kvittek vagyunk és rendben vagyunk, de akkor nem értem, hogy a t. képviselő úr miért szólalt fel. (Rassay Károly: Azért, mert provokált!) A képviselő úr a reparációs kérdésről szólott és valamit köve telt tőlem. (Rassay Károly: Azért, mert eltetszett csavarni szavaimat!) Igazán nem tudom, mit. Ha a t. képviselő úr meg tudja magyarázni, akkor fogok felelni, de amíg nem tudja megmagyarázni azt, hogy mit követel, addig természetesen nem vasrvok abban a helyzetben, hogy feleletet adjak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennyit kívántam a képviselő úrnak személyes fejtegetéseire kijelenteni. (Éljenzés a jobboldo 1r *n) Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Rassay Károly képviselő úr östör József képviselő úrral szemben sértő kifejezést használt- (Bródy Ernő: Most jön a fegyelem!) Ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ö^tör József képviselő úr személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Östör József: T. Képviselőház! Azzal a személyes incidenssel kapcsolatban, amely Rassay t. képviselő úr és közöttem néhány perccel ezelőtt lefolyt legyen szabad személyes kérdésben a következőket előadnom. Jelen voltam az igen t. képviselő úrnak tegnapi beszéde alkalmával, amikor célzásokat tett a vadászat folytán távollévő kormányra, vagy kormánytagokra. Minthogy pedig akkor elsősorban olyan kérdéseket feszegettek, mint a külügyi kérdések, amelyek elsősorban kétségtelenül az igen t. miniszterelnök urat érdeklik és minthogy éppen a miniszterelnök úr az, akinek egyik sportját, a vadászatot úgy az ellenzék részéről, mint az ellenzéki sajtóban állandóan napirenden tartják, azt hiszem, megállapíthatjuk mi, 1929 november 22-én, pénteken. 423 akik itt ülünk ezen az oldalon, hogy ebben a célzásban valamennyien ä miniszterelnök úr személyére láttunk célzást. Hogy így van — így fogtam fel én is — és hogy csakugyan így van helyesen felfogva, annak nincs eklatánsabb bizonyítéka, mint maga a miniszterelnök úr, aki ma megjelent és jónak látta ezzel a később, megengedem, a mai nap folyamán, rektifikált váddal szemben itt állástfoglalni és kijelenteni azt, hogy nem volt vadászaton, hanem igenis a Ház egyik fontos bizottságában teljesítette a kötelességét. A miniszterelnök úr előadása alatt, akkor, amikor ő ezt a kérdést előhozta, figyelemmel kísértem a Rassay képviselő urat. A képviselő úrnak felfogásom szerint abban a pillanatban, amikor a miniszterelnök úr ez ellen védekezett, rögtön jelentkeznie kellett volna és rögtön azt kellett volna mondania: nem értettem a miniszterelnök úrra. De nem kellett volna azt mondania: méltóztassék idehozni a gyorsírói jegyzeteket, nem kellett volna azokat megvárni és nem kellett volna addig várnia evvel a retifi kálással, amíg pillanatok múlnak el és amíg nem lesz a képviselő úr abban a helyzetben, hogy elkészüljön arra, hogy idevonatkozólag védekezését előadja. (Zaj a szélsőbalodalon.) így történt az, hogy Rassay képviselő úr felszólalására akkor, amidőn kérte a gyorsírói jegyzeteket, én az ő saját lapját, az Eű-ti Kurírt ajánlottam fel, azt mondván: itt van az Esti Kurír, olvashatja saját magának idevonatkozó vádját. Ne méltóztassék ezt letagadni. Ezt mondtam. Ha Rassay képviselő úr abban a pillanat- ban, amikor ez a téma itt napirendre kerül és amikor a miniszterelnök úr ezt a rá nézve kétségtelenül sértő állítását visszautasítja, rögtön azt válaszolja: nem értettem a miniszterelnök úrra és nem múlnak el percek, én mindenesetre nem fogom ezt mondani Rassay képviselő úrra, akiről fel sem tételezem egyébként, hogy olyasmit tagadna le, amit letagadni úgy sem tud (Derültség.) és ami egyébként neki nem is szokása. (Zaj.) Ezzel akartam idevonatkozó közbeszólásomat, amelyet ő magára nézve talán sértőnek tartott, megmagyarázni és kifejteni. Ami a továbbiakat illeti, nevezetesen azt, hogy a Képviselőházban azzal az állásponttal szemben, amelyet itt ma elfoglalok, micsoda a helyes álláspont külügyi kérdésekben és hogy milyen vonatkozásba hozhatók a dolgok, ezzel most abszolúte nem kívánok foglalkozni, nem is foglalkozhatom, mert kizárólag azért kértem szót, hogy ezt a személyes kérdést a magam részéről röviden tisztázzam. Elnök: Friedrich István képviselő úr a házszabályok 143. §-&. b) pontia alapján kér szót. Friedrich István: T. Képviselőház! Az igen t. miniszterelnök úr a mi tegnapi felszólalásainkkal kezdte ma felszólalását. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csak Rassay felszólalásával! Friedrich képviselő úrról nem beszéltem egy szót sem!) A mondat közepén vagyok, miniszterelnök úr. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: De a végét már látom. Már a mondat eleje sem volt helyes. — Derültség.) A miniszterelnök úr tegnapi felszólalásainkkal kezdte felszólalását. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Én Rassay felszólalásával kezdtem. — Zaj.) Elnök: Oendet kérek! Friedrich István : De én tegnap... (Derültség.) Miniszterelnök úr, én tudom, hogy eddig, amíg ön ott ül, mindig önnek lesz igaza. Ha egyszer az Úristen ide fogja segíteni, meg fogja látni, hogy úgy fog járni, mint 'ín. (Élénk derültség. — Taps a szélsőbaloldalon.) Legyünk egymáftf}2*
