Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

422 Az országgyűlés képviselőházának 333. ülése 1929 november 22-én, pénteken. első részével, valamint Gál Jenő képviselő úr napirendi indítványa val Î (Igen! Nem!) Rubinek István: A kérdés feltevéséhez ké­rek szót. Elnök: Nem lehet, kérem, szavazás közben nem lehet, a házszabályok nem adnak módot rá! (Zaj a jobbközépen, élénk derültség a bal­oldalon. — Pakots József: Rubinek csinálta a házszabályt!) Akik az elnök napirendi javas­latát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Propper Sándor: Na­gyon lassan állottak fel! Nehezen ment! — Já­nossy Gábor: Dehogy ment nehezen! Ügy ment, mint máskor! — Malasits Géza: Ropogtak a csontok! Fognak még ropogni!) A Ház az elnök napirendi javaslatát fogada el. Rassay Károly képviselő úr személyes kér­désben kért szót, a szót neki megadom. Rassay Károly: T. Ház! ös L ör József kép­viselő'úrnak az előbb igen kemény szavakkal mondottam meg véleményemet. Sajnos, ezen nincs mit változtatnom, mert a képviselő úr nagyor jól tudja, hogy én amióta tíz éve ebben a Házban képviselői kötelességemet teljesítem és erre az uraknak is tanuknak kell lenniök, még sohasem tagadtam le semmit^ amit mon­dottam, egy ilyen inszinuációt tehát, ; mint a képviselő úré volt, joggal visszautasíthatok. .­Ami pedig a miniszterek ök úr megjegyzé­sét illeti, nagyon sajnálom, hogy a miniszter­elnök úr ebben az egész kérdésben nem tudott mást találni, mint ezeket a szavakat, amelyek a dolog természete szerint abban a pereber. amikor én elmondottam, _ nem vonatkozhattak a minisztereirök úrra. (Östör József: De min­denki azt érthette!) Azt érthette, aki félre akarta érteni, de nem értette azt senki így ebben a Házban, aki jelen volt, mert mindenki tudta, hogy a miniszterelnök úr lent van a külügyi bizottságban. Tehát nagyor gyönge dolognak és nagyon gyönge álláspontnak tartom, ame­lyet a miniszterelnök úr elfoglal akkor, ha egy ilyen kérdésben — hiszen volt az én beszédem­nek elég része, amelyre a miniszterelnök úr ki­térhetett volna és amelyre én szívesen feleltem volna — ilyen tudatos félremagyarázással ezekbe a szavakba^ kapaszkodott bele. A kezemben lévő újság szerint — nem tu­dom, hogy a naplóban hogy van megörökítve — azt mondottam Gásrárdy Elemér t. kép­viselőtársamnak közbeszólására, aki program­motakvirált az ellenzéktől: «Ön nem adott még életében soha programmot, én nem vagyok kö­teles önnek programmot adri. Nekem az a kö­telességem, hogy itt üljek, szemben azokkal, akik nincsenek itt, hanem vadászni járnak> Tehát nem azt mondtam még ezen közlemény szerirt sem. (Östör József közbeszól.) Ha on szolgálatot akar tenni a kormányelnöknek, menjen le a naplószerkesztőségbe és adja vissza helyesen szavaimat. Nem azt mondtam, hogy a miniszterelnök úr, a helyett, hogy ne­kürk felvilágosítást adott volna, vadászni van. Azt mondtam: «akik vadászni járnak». És ha a miniszterelnök úr provokálja, az ország előtt megmondom, igenis, szavaim részben a rrmrsz­terelnok úrra is értetnek áltálban. (Gr. Beth­len István miniszterelnök: Ügy-e? Világos!) Ne méltóztassék tehát szavaim visszafordítani és arra hivatkozni, hogv azok elmondása pilla­natában lent volt a külügyi bizottságban. Ezt nem vonta senki kétsép-be. Hanem ha már erről szó van, t. Ház, haj­lardó vapyok kijelenteni, hogy én igenis frivo­litásnak tartom az ország mai súlyos helyzeté­ben, hogy az orszásr vezető államférfiai a he­lyett, hogy a posztjukon lennének, azt elhagy­ják és hónapokig tartó pihenésük után újra na­pokig és napokig árván hagyják â parancsnoki hidat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Elég erős kijelen­tés!) A miniszterelnök úrnak joga van egy gesztussal e felett továbbmerni, arra az egyre azonban nincs joga, hogy ebből a megjegyzé­semből olyan konklúziót vonjon le, mint hogyha én kétségbevontam volna, hogy a mi­niszterek ök úr tegnap délben itt volt á Házban. Aki tegnapi beszédemre visszagondol, tudja, bogy abban nem tettem egyebet, mint felhívtam a Ház ügyeimét bizonyos aggasztó körülményekre. Tegnap nem kívántam azt, — és itt megint nincs igaza a miniszterelnök úrnak, — hogy tűzzék ki napirendre a keleti jóvátétel kérdését. Ma sem kívánom. Sokkal súlyosabb dolgokat fogok kívánni, ha eljön annak ideje. Tegyék le a Ház asztalára a szak­értői értekezlet tárgyalási anyagát, mert ab­ból akarok én konzekvenciákat levonni és vá­dat emelni. (Bethlen István gróf miniszterel­nök: Abból nem lehet!) Én ezt fogom kívánni és nem azt, hogy tűzzék ki naoirendre a kér­dést. Tegnap arra a veszedelemre hívtam fel a figyelmet — és- itt rá kell mutatnom, hogy tu­datosan elferdítették szavainkat, hiszen ' más ellenzéki képviselőtársam is felszó'alt —. hogy ilyen időkben, amikor az országnak egységes képet keU mutatni, akkor a kormány k : rívó batalmi javaslatot tárgyadat a Házzal. (Ügy van! Ügy van! ba 1 felől.) És bennünket arra kényszerít, hogv ez e'Ien a javaslat elVn a legelkeseredettebb eszközökké 1 f D l vegyük a ha-'Cot. iüfiy vari! Ügy van! halfrlő 1 .) E 7 t mon­dottam én, ezt mondotta Friedrich képviselő­társam. Soha nem csináltunk junkt'mot a fő­városi törvény és a reparáció kérdése között. Azt kértük és arra figyelmeztettünk, hogy ilyen időkben egv iyen brutális határi ja­vaslatot tárgvaltatni (Ügy van! Üay van! a bal- és szél őbaloldalon.), amely egyfelől bent mesrbontja az összhangot az országban, más­felől az országot újra olyan reakciós színben tünteti fe!, amelv lehetetlenné teszi, bop-y azok is, akik még jóakarattal viseltetnek irántunk, érdekünkben feleme.Hék szavukat, nem mutat nagy bölcses?gfe. Fig^meztfttem a Házat, hegy mmkpt kényszerítenek olvan kötelesség teljesítésére. am o1 v kötelességtelje­sítés az adott viszonyok között nem fog az or­szágnak mindenben hasznára válni. jj a ez t iVy látja a t. kormánv is. akkor legyen szíves, vonja le a konzekvenciát és ne teremtsen olyan helvzptrt, hogy mi kénytelenek legyünk barmot kezdeni egy rpakciós javaslat ellpn és ez^l benn az országban e T lenté+et, a kölf^ld eőtt p^d : g az ország reputációjának csökke­nését okozni. "FMnö 1 ^ A miniszterelnök űr kíván «zé^ni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. kép­visel őház! Ami at. képviselő úrnak a személves megjegyzésére vonatkozó fp-Hegetését illeti, bá­tor vagvok a fieryplmet felhívni arra. hogy en­•nők a. feite^eté^nP\ el^ő ré a ze hom 1r tkefvene«t p 11fi ntéthen v^n fei temetés én pk -második részével, (Ünv van! Üav van! a jobboldalon és a kö*é­venJJ mert amennyiben az első részben vissza­vonna azt, hos'v reám értette volna e^t a kife­íezé Q t, a második részében nemcsak fenntartja, Tnanprn. meg is ^rősíti. (Zaj a bal- és a szélső­balóldalon. — R»ssav K*™ly: Rncsánatot ké­rek, ez már icrazán n^m illő! — Zai) h^i hiszem, mindenki tudía azt. hogy nem­csak Magyarországon, hanem külföldön is fple­lős állásban lévő férfiak a hét végét fel szokták

Next

/
Oldalképek
Tartalom