Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-333
418 Az országgyűlés képviselőházának 333 arról mi meg vagyunk győződve, ezt mi tudjuk. • Mire számít a kormány ebben a munkájában, kérdezte Propper igen t. képviselőtársam. Számít valamire, számít a nemzet erejére. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a nemzet már sok nehéz időt élt át. Ha a megfelelő irányítást, amely a kormányban megvan, megkapja, — és ezt meg is fogja kapni — akkor ezt a válságot is keresztül fogja küzdeni. Elfogadom az elnök úr napirendi indítványát és tisztelettel javaslom annak elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — lias say Károly: Még mindig nem tudjuk, kinek van igaza! — Zaj.) Elnök: Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. . Gál Jenő: T. Ház! Nem fogadhatom el a mélyen t. elnök úr napirendi indítványát, hanem a házszabályok 132. §-a értelmében a következő napirendi indítványt vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): «A Képviselőház legközelebbi ülését hétfőn, november 25-én délelőtt 10 órakor tar.fea és tűzze ki napirendre a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter úrnak nyilatkozatát az úgynevezett keleti jóvátétel kérdésében.» (Rassay Károly: Legalább tisztázzuk, hogy fizetünk-e, vagy nem fizetünk! Most így áll a helyzet: Krüger kontra Bethlen! — Szabó Sándor: Mi tisztában vagyunk vele! — Malasits Géza: Hogy fizetni fognak 1 ! — Szabó Sándor: Majd megmondom! — Gr. Hunyady Ferenc: Maga okosabb, mint a kormány! — Szabó Sádor: En akkor beszélek, amikor nekem jólesik! — Zaj.) Ilyen körülmények között, amikor a kormány tagjai hozzászoktatják a magyar Képviselőházat ahhoz, hogy a Képviselőházzal szemben állandóan távollétükkel tüntetnek, (Jánossy Gábor: Az előbb volt itt az igazságügyminiszter úr! — Rassay Károly: Dolgoznak! — Derültség a szélsőbalodalon.) akkor valóban gondolkozik az ember és gondolkodóba kell, hogy essék az egész ellenzék, vájjon itt a Képviselőházban van-e még^ mindig helye annak, hogy a maga álláspontjának kifejezést adjon. (Szabó Sándor: Hát hol? — Malasits Góza: Majd meglátja a képviselő úr!) Minden ország parlamentjének alkotmányossága azon nyugszik, hogy olyan kérdéseknél, amelyek a Ház munkaképességét érintik és legközelebbi teendőit tárgyalják, a miniszterek, vagy a kabinetnek legalább egy tagja jelen van és a kormány nevében nyilatkozatot tesz. Mert egy olyan napirend, amely a kormánnyal szemben foglal állást, mindig bizalmi kérdést is jelent, es amikor a házszabályok 132. §-ának 4. bekezdése értelmében azt kérem, hogy a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter úrnak az úgynevezett keleti jóvátétel kérdésében tett nyilatkozata tűzessék napirendre, akkor ez a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése is. Nagyon jól jön most Krüger Aladár mélyen t. képviselőtársamnak kijelentése, amely homlokegyenest ellenkezik azokkal a kijelentésekkel, amelyek a kormány részéről ebben a kérdésben elhangzottak. (Rassay Károly: Így van!) Hogy értsem azt, hogy a többségi párt nevében feláll itt egy képviselő és a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel ellenkező kijelentést tesz. (Jánossy Gábor: Dehogy ellenkező! — Krüger Aladár: Egy szóval sem!^ Dehogy ellenkező? Azt hiszem, hogy a kormány kommünikéjében kiadott kijelentések nem tagadhatók le. (Krüger Aladár: Abban nincs benn, hogy fizetünk-e) Ezek a kijelentések a jóvátételi fizetések kérdésében egészen mást tartalmaznak. (Rassay Károly: Úgy van!) Azt gondolom, hogyha a kormány a maga hivatását a nemzet érdekében levőnek tartja, (Rassay Károly: Saülése 1929 november 22-én, pénteken. ját pártjával szemben áll!) akkor ide kell jönnie ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr meg van győződve arról, hogy ezen az oldalon is mindenki azon az állásponton van, hogy ez a lerongyolódott és gazdaságilag elpusztult Magyarország képtelen további jóvátételt fizetni. (Ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Ezt tessék mondani! — Meskó Zoltán: Meg kell mondani! — Krüger Aladár: Ezt mondtam én is! — Friedrich István: Ezt akarjuk!) A miniszterelnök úrnak ide kell jönnie és ezt itt ki kell jelentenie, akkor élvezheti majd a mélyen t. miniszterelnök úr azt az egyhangúságot, amely ebben a kérdésben a Házban feltétlenül megnyilvánul. (Rassay Károly: De viselnie is kell a konzekvenciákat!) Ilyen kijelentés elhangzása után azonban nincs többé olyan tárgyalásnak helye, amely dezavuálja ezt a kijelentést. Helyt kell állani érte. Én nem megyek most a dolgok érdemleges tárgyalásába (Rassay Károly: Majd eljön az ideje!), bár jól esnék nekem rámutatni az úgynevezett békeszerződésből azokra a pontokra, amelyeknek valamennyije mellettünk szól. Attól az alkotmányos érzéktől áthatottan, amelyet itt vallunk, és jól megfontoltan a jövőbe tekintve, egyetlen olyan szempontot sem akarnék belekeverni a vitába, amely a kormány állásfog.alását megnehezítené ebben a kérdésben. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy külügyi vonatkozásokban és külügyi kérdésekben igen gyakran szükség van arra, hogy megfelelő bizalmas tanácskozások történjenek, de azzal s tisztában kell lennünk (Rassay Károly: Nyílt deklaráció a fizetésről!), hogy az ilyen bizalmas tárgya 1 ásóknak van határuk, még pedig kettős határuk van: Az egyik határ a parlament értesítése, a másik határ 1 pedig a nagy nyilvánosság tájékoztatása. Nem Iahet a parlament elől elzárkózni és nem lehet egyszerűen mindig utalni arra, miféle veszedelmek rej'enek a kérdés nyilvános tárgyalásában. Nagyobb veszedelembe, nagyobb nyomorúságba semmiféle nyilatkozattal nem lehet többé dönteni ezt az országot, mint amilyenben ma van. (Rassay Károly: Tessék megnézni, mi van Szófiában! Mit csináltak ;-bből az o szagból!) Éppen arra akarom felhívni a t. Ház figyelmét, hogy Bulgáriában a miniszterek a párizsi tárgyalásra személyesen mentek el, és amikor hazamentek, mint alkotmányos állam minisztereinek, első dolguk volt, hogy nyiltan, nyilvános ülésben tájékoztatták a parlamentet és a nemzetet küldetésükről. (Rassay Károly: Nekünk meg adagolnak!) Mi történt ennek nyomán? Soha olyan népszerű kormány nem volt, mint ez a kormány, amely ott együttérezve a néppel, hirdette ; a maga szegénységét az országnak és azt állította Q,m legfőbb érvelésül. A diplomáciai kü.detssek soha sem pótolják a nép igazi hangulatát. Es ha a háború után nemzetközi igazsággá fejlődött az, hogy legyen vége a ballplatzi es egyéb rendszereknek és a kormány több nyiltsággal, több együttérzéssel legyen mindig a réphangulat igazi kifejezője, akkor ennek első következménye az volna, hogy a melyen t kormány saját álláspontjának megerősítésére, saját elhatározásainak bölcsebb, erőteljesebb kivívására ne titkolódzók a nemzet es a parlament előtt. (Rassay Károly: Most kellene az erő a nemzettől!) A Nemzetek Szövetségeben csak az lelhet szimpátiát, és csak azt respektálhatják, mint a nemzet akaratát, mint a szuverén nemzet sóvárgott óhajtását, ami egyértelműen áthat itt mindenkit, pártra, társadalmi
