Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

Az országgyűlés képviselőházának 3SS. ülése 1929 november 22-én, pénteken. 41 állásra való tekintet nélkül: a nemfizetés, az a lehetetlen állapot, amelybe gazdaságilag jutottunk. Miéit kell akkor félni az ilyen kijelentés megtételétőn Miért kell a parlamentarizmus lejáratásában még odáig is menni, hogy magát a parlamentet negligálja a kormány, mert a házszabályokban mód van arra is, hogyha ő úgy találja, hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy ezt a nagy nyilvánossággal közölje, akkor jöjjön ide a Házba és indítványoztasson és tartasson zárt tárgyalást. (Rassay Károly: Sok mindent elmondanánk akkor! •— Friedrich István: El bizony! — Zaj a jobboldalon.) A házszabályok módot adnak arra, hogy ezeket a kérdéseket zárt tárgyalásban megvitathassuk. De némaságra kárhoztatni ebben a kérdésben a parlamentet és az ellenzéket, mindig azokkal a kifogásokkal, hogy nemlétező mumusokat emlegetnek nekünk, ez néni meglett és nem olyan tradíciókkal bíró parlamentarizmushoz való, amelyben élni mi hozzá vagyxmk szokva. (Rassay Károly: S közben bejelenteni a fizetési készségeket! — Krüger Aladár: Nem jelentette be! — Rassay Károly: Olvassa el! — Malasits Géza: Felajánlotta, hogy fizetni fog! — Rassay Károly: Kétes jogcímeken akar fizetni! — Zaj.) Krüger Aladár t. képviselőtársam iigy emlékszik meg a munkanélküliségről, mintha az itt ebben az országban valami kis kérdés volna, és azt mondja, hogy ezen nem lehet egykönnyen javaslatokkal és tárgyalásokkal változtatni. Hát legyen szabad egyet mondanom: abban a parlamentben, amely nem a munkanélküliségben, hanem a munkátlanságban szenved, valóban nem lehet érzék aziránt, hogy a kint nyomorgó tömegek hogyan szenvednek. Hiszen itt valóságos mesterkélt munkátlanság folyik, hiszen nem mer az ember a választói elé menni és számot adni arról, hogy tulajdonképpen mit is csinált. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem mer! Mi merünk! — Malasits Géza: Csendőr nélkül menjenek el! — Zaj. — Elnök csenget.) Hát nem látják, t. uraim, ezt a fonák helyzetet, nem látják azt, hogy a magyar parlament lesüllyedt a formalizmusnak éretlen és értéktelen konglomerátumává? (Meskó Zoltán: A bácsmegyei főispán a példa rá! — Zaj a jobboldalon.) Nem látják, hogy valósággal valami titkos terv van arra, hogy ezt a parlamentet népszerűtlenné kell tenni, hogy azután elaltatható legyen? (Friedrich István: Körülbelül így lehet!) Nem lehet másiként, amikor egy ország tele van kínnal, keservekkel, koldusok tömegével, tönkrement exisztenciákkal, (Friedrich István: Ezt tessék megfestetni! Erről ajánlok egy freskót!) és akkor ebben a Házban ne legyen mód és lehetőség arra, hogy egyetlen egy olyan törvényjavaslatot tárgyaljunk, amely ezen az állapoton segíteni akar. Nem hiszem, hogy ezt a szellemi szegénységet, amelyben ennek a parlamentnek színvonala szenved, amikor itt r.incs miről tárgyalni, lehessen indokolni, lehessen valahol megérthetővé tenni és lehessen beszélni arról, hogy itt ilyen nemzetközi egyezméryek becikkelyezéséről szóló javaslatokkal töltjük az időt és keresve keresünk és előrángatunk rég elfelejtett indítványokat, hogy azokat indokolhassuk. (Friedrich István: Tengerészeti emlékek!) Ma is, bár még két órája sincs a tanácskozás megkezdésének, máris a Képviselőház ülésérek berekesztése előtt állunk. Akkor minek jöttünk össze, miért hívtak bennünket ide, ha nincs mód és lehetőség arra, hogy tárgyalhassunk? (Rothenstein Mór: Kár a világításért! — Friedrich István: Mi voira itt, ha mi nem beszélnénk? Nem hiszem, hogy az urak egymás között beszélnének! — Meskó Zoltán: Ünök csak ezért beszélnek? — Zaj.) Itt nemcsak a kormánynak van felelőssege, ebben a mélyen t. kormányt támogató többségnek is erkölcsi felelőssége van és amikor az ellenzék felveti a bizalmi kérdést, ezt önöknek is át kell érezniök. És ha Krüger Aladár t. képviselőtársunk majd, amikor ennek a kérdésnek tárgyalása, — remélem, a legközelebbi ülésen — szóba kerül, — mert a házszabályok értelmében bizalmi kérdést rem lehet elodázni és annak sorsa nem függ attól, hogy napirendre tűzik-e vagy sem, mert erről a kérdésről tárgyalni kell — mondom, ha a legközelebbi ülésen ez a kérdés felmerül, akkor én felhívom mélyen t. képviselőtársamat, szíveskedjék elsőnek felállni és kijeiéi;teni azt, ami most a napirendnél kijelentett. (Krüger Aladár: Nem fizetünk! Nem tudunk fizetni!) Ha ezt megteszi, akkor — kérem a t. többséget — méltóztassék megállapítani, fedi-e ez a nyilatkozat a hivatalos kormánynyilatkozatot, fedi-e ez a párt állásfoglalását mert ha nem, akkor ezt a bizalmi kérdést (Rubinek István: Bízza ránk!) Krüger Aladár képviselőtársunk vetette fel. (Zaj. — Rubinek István: Azt bízza ránk teljesen! — Malasits Géza: Ha önöktől függ, akkor fogunk fizetni!) Én rájuk bízom (Folytonos zaj. — Rubinek István: E tekintetben nem fogadunk el Gál Jenőtől tanácsot!), mert megszoktam, hogy^ néha-néha egy kis egyöntetű szavazás kedvéért nem mennek eszméket kölcsör kérni a szomszédba. (Rassay Károly: Az a kérdés, kitalálták-e már a jogcímet, hogy miért fizessünk?) Én azonban a házszabály és a magyar alkotmányosság álláspontján vagyok. Én ennek a parlamertnek tekintélyét védem akkor, amikor követelem, hogy itt a parlamentben tárnyaltassanak az éceető kérdések. Elbújni ezek «ílol lehet ügyes taktikázás, de a nemzet lecrszelesebb rétegeiben ez hitelt nem találhat. Lehet díszközgyűléseket és banketteket tartani, lehet felvonultatni l^reskedelmi érdekköröket is, amelyek megtapsolják a miniszter leereszkedő nyilatkozatát (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) és az államtitkár váll ver égetését (Friedrich István: Ott adja a programmot!), a tények azonban mást bizonyítanak. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Egy mondat! (Rassay Károly: Nem ég a lámpa! — Zaj.) Elnök: Lejárt az idő. (Rothenstein Mór: Sztrájkol a lámpa!) Gál Jenő: Arra nézve, Szabó Sándor igen t képviselőtársamat kérem tanúul, hogy 14 millió pengőt adott a földmívelésügyi miniszter a gazdák kérésére azzal az indokolással, hogy ennek fedezete a költségvetésben nincs, de ez fedezetet talál azokban a lejárt követelésekben, amelyeket bizonyos alakulatoknak befektetési célokra kölcsönzött a kormány évekkel ezelőtt. (Östör József: Egy mondat? — Zaj.) Ezt a 14 milliót a mai napig soha vissza nem fizették. Ez a 14 millió költségvetés nélkül elherdált összeg, olyan, amelyet fedezet nélkül, fedezet kilátása nélkül adtak oda, (Zaj és mozgás a jobboldalon.) munkanélküliség idején, nyomorúság korszakában. így bánni a nemzet adófilléreivel nem lehet. (Zaj.) Erre is a bizalmi kérdés lesz az önök felelete. Erre is azt fogják mondani, amit a zárószámadások minden tételénél látunk: túlkiadás van... Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni. (Rassay károly: Mert túlidő nincs.) I Gál Jenő: Befejezem. A miniszterek eléggé