Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

Az országgyűlés képviselőházának 333. ülése 1929 november 22-én, pénteken. 417 vényjavaslatot, amelyet megígért, amelyet elké­szített és amely a fiókjában van, mikor ter­jeszti be. Elnök: Kérem ismételten a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Kérem napirendi indítvá­nyom elfogadását (Helyeslés a szélsőbalolda­lon ) Elnök: Krüger Aladár képviselő urat illeti a szó. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Nagy ügy elemmel hallgattam Propper Sándor igen t. 'képviselőtársam beszédét s különösen arra voltam kiváncsi, hogy a már eddig többször megismételt indítványok ujabb indokolásokban fognak-e részesülni. Sajnálattal kell megálla­pítanom, hogy t. képviseltőársam beszédében erre vonatkozólag semmi újat nem hallottunk, mert ugyanazokat ismételte ő is, amiket már ebben a Házban eleget hallottunk. (Rothenstein Mór: És mégsem tesznek semmit!) Sajnálattal kell ennélfogva kijelentenem, hogy napirendi indítványát nem fogadom el, és pedig- elsősor­ban az adózókra való tekintettel, mert akkor, amikor t. képviselőtársam a munkanélküliség elleni biztosításról (kíván itt a Házban tár­gyalni, megfeledkezik arról, hogy minden ilyen biztosítás ríjabb terheket jelent, s nem jelöli meg azokat a magyarországi lakosokat, akik ezen újabb terhek viselésére képesek. Eléggé meg vagyunk terhelve ebben az országban mindannyian, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki ennek az oka?) elég adó sújtja már ennek az országnak adózó közönségét. (Zaj.) ' Elnök: Csendet kérek! Krüger Aladár: Ez, igen t. képviselőtársam indítványának érdemi része. Az indokolással is foglalkoznom kell. (Zaj.) Az indokolásban két rész van. Nem tudom ugyan, hogy a munkanél­küliséggel milyen összefüggésben van akár a jóvátétel, akár pedig a mezőgazdasági válság, de különösen a jóvátételi kérdés, igazán nem tudom, hogy milyen összefüggésben van ezzel. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak párbeszédeket folytatni. Krüger Aladár: Ha azonban t. képviselő­társam így indokolt, ezzel az indokolással is foglakoznom kell. A jóvátétel kérdését veszé­lyesnek tartanám a Ház napirendjére kitűzni. (Friedrich István: Az egész világon, minden parlamentben foglalkoznak vele, csak ebben a parlamentben nem! — Zaj.) ' Elnök: Kérem Friedrich István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Krüger Aladár: Ezt a kérdést veszélyesnek tartanám a Ház napirendjére tűzni ma, ami­kor felelős egyének ezt a napirendretűzést nem tartják időszerűnek. (Rassay Károly: Haj­landó-e a^ kormány fizetni, vagy nem hajlandó, — ez a kérdés! Tessék erre felelni! — Egy hang a jobboldalon: Nem tudunk és nem fogunk fizetni ! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. A szó Krüger Aladár képviselő urat illeti. (Friedrich István: Javas­lat történt a fizetésre!) Csendet kérek, Fried­rich képviselő úr! Krüger Aladár: Tökéletesen egyetértünk mindnyájan és nagy örömmel konstatálom, hogy az ellenzék is egyetért velünk ebben a te­kir.tetben. (Malasits Géza: Nem értünk egyet, mert mi nem akarunk fizetni!) Senki sem akar fizetni. (Rassay Károly: De önök nem ezt mondták! — Jánossy Gábor: Nemcsak nem akarunk, de nem is fogunk fizetri! — Friedrich István: Majd meglátjuk, mi lesz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rassay Károly közbeszól.) Kérem Rassay Ká­roly képviselő urat, méltóztassék csendben ma­radni. Krüger Aladár: Nem akarunk, nem fogunk, mert nem tudunk fizetni. (Rassay Károly: Hát akkor buktassa meg a miniszterelnökét! — Zaj. — Elnök csenget.) A trianoni békeparancs azonban nem a .régi becsületes békeszerződések szövegével van megszövegezve, amelyek a hadi­sarcra azt mondták, hogy hadisarc, ennyi az összeg, fizess. A trianoni békeszerződésbe^ fari­zeus módon, hadisarc helyett az ú. n. jóvátételi hazugság van belefoglalva. (Rassay Károly: Az a kérdés: fizetüi.k-e vagy semi) \ E mögött a hazugság mögött játsszák ki ellenfeleink a maguk kártyáit óvatosan és nem mutatják meg a saját kártyáikat, mert ezt nem tartják szükségesnek. (Rassay Károly: Dehogy nem mutatják meg! Mi nem mutatjuk meg!) Nem tartom helyesnek, ha ebben a játékban mi a magunk kártyáit megmutatjuk és felfed­jük előttük. Azért van a külügyi kormáryzat, azért van a felelős kormány, hogy ezekben a külügyi érintkezésekben és vonatkozásokban állandóan az ütőéren tartsa a kezét és hogy felelőssége tudatában nemcsak mint politikus, hanem mint becsületes magyar ember is, a kellő időben álljon elő olyan indítvánnyal, amely a nemzet érdekében van. (Friedrich István: Csak ne legyen fait accompli belőle!) Elnök: Csendet kérek, Friedrich képvi­selő úr. Krüger Aladár: Méltóztassék egészen nyu­godt lenni, hogy fait accompli elé a kormány ezt az országot állítani nem fogja. (Rassay Károly: Már felajánlott fizetést!-"* Nem aján­lott fel semmit. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Cserdet kérek. Krüger Aladár: Nagy hiba volna, ha ak­kor, amikor az ellenfél részéről is bizonytalan és ; határozatlan támadásokban részesülünk, egész védekezési rendszerünket kitárjuk a világ előtt és nyilt mellel álljunk oda a legrava­szabb ellenség elé. Ez a téma nem. időszerű, ez napirendre nem tűzhető. A gazdasági válság kérdésével egészen rövi­den lehet foglalkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon is egyetértenek ,a t. ellenzékkel, ha a napirendretűzés által a gazdasági válság meg volna oldva. (Ügy van! a jobboldalon.) Mihelyt Propper Sándor t. képviselőtársam azt fogja mondani, hogy a napirendretűzéssel meg lesz oldva a válság, én hozzájárulok ahhoz, hogy hol­nap rögtön tartsunk ülést és annak napirend­jére tűzzük ki ezt a kérdést. (Felkiáltások a jobboldalon: Sőt akár ma is tárgyaljuk!) Sőt akár ma ijp tárgyaljuk. Azonban a gazdasági válság világjelenség, amely a világ gazdasági erőivel és a trianoni békeszerződéssel van össze­köttetésben. Ezt napirendretűzéssel, vitázással, szónoklásisal elintézni nem lehet. Cselekedni kell. (Propper Sándor: Hol a cselekvés? — Zaj.) Amennyiben t. képviselőtársam nem tudná, va­gyok szerencsés neki nagybecsű tudomására hozni, hogy igenis a, kormány dolgozik, hogy igenis éppen a földmívelésügyi kormánynak (Zaj. ~ Friedrich István: Köszönjük szépen! — Elnök csenget.) meg van a maga programmja, amelyet rövidesen nyilvánosságra fog hozni. Nem programm kell azonban, elsősorban pénzre volna, szükség a gazdasági válság megoldására. (Malasits Géza: Hová tették a sok pénzt, ame­lyet kivettek az adózók zsebéből?) Éppen arra törekszik a kormány, hogy a nemzeti célokra szükséges pénzeket . meg tudja mozgatni és a nemzeti célok szolgálatába tudja állítani. (Zaj.) Hogy a kormány ebben az irányban dolgozik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom