Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

416 Az országgyűlés képviselőházának 333. ülése 1929 november 22-én, pénteken. hiszem, akármilyen fontos a Badacsony kúpja és a nem létező tenger jogszabályozása, mégis csak sokkal fontosabb, hogy arról beszélgessünk, hogy mi lesz holnap, mi lesz a télen, mi lesz a nyomorúság fokozódásával, mi lesz a munkanélküliekkel, mi lesz az Összeomlóban lévő mezőgazdasággal, mi lesz az ország egész gazdasági helyzetével, mert ezt frázisokkal, ígéretekkel elintézni nem lehet. Amelyik miniszter úr valamelyik érdekképviselet előtt, annak körében megjelenik, az udvarlás nem marad el. Tegnap hallottuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr és államtitkára szépen körüludvarolták a kereskedelmet, a kereskedelem azonban ebből nem élhet meg. A kereskedelemnek egyre van szüksége legelsősorban: a fogyasztóképességre, arra, hogy legyen, akinek van annyi pénze a zsebében, hogy bemehessen a boltokba vásárolni. Ez a legelső. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy ezek a miniszteri udvarlások és ezek a miniszteri alkalmi kedvező kijelentések — sajnos — semmiféle szankcióval nem bírnak, és ha a kereskedelemügyi miniszter úr és államtitkára hazamegy, vagy ha — mondjuk — a mezőgazdasági érdekképviseletek köréből az illető szakminiszter űr hazamegy, már el is felejtette az ott tett kijelen téseit, és — amint látjuk — nem történik semmi. Eddig történt egész sereg kijelentés, Ígéret, tervek, Ötletek merültek fel, történni azonban nem történt semmi, és ilyen éles gazdasági válságban, amint látjuk, a Képviselőház egészen alárendelt jelentőségű mellékkérdésekkel tölti az idejét, és amikor ezzel végzett, elmegy pótszabadságokra. Nincs előtte olyan tárgy, olyan anyag, vagy javaslat, amely az ország mai helyzetében szükséges volna, amely az ország közvéleményét érdekli és érinti. Igen érdekes volt a nagy szünet után az, hogy amidőn az ellenzék kérte az igért javaslatokat és a nyári szünet alatt kidolgozott programmot, — hiszen tudjuk nagyon jól, hogy amikor tiltakoztunk a hosszú szünet ellen, azzal érveltek a túloldalon, hogy azért kell a hosszú szünet, hogy a miniszter urak dolgozhassanak a parlamenti szünet alatt és az őszi parlamenti kampányra megfelelő termékeny javaslatokat hozhassanak — mondom, amidőn kértük ennek az érvelésnek alapján az új munkaprogrammot, erre a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az ellenzék csak bírálni tud, de programmot nem hoz, az ellenzéknek nincs programmja, csak bírál és kormányt akar buktatni. Kijelentem önöknek, hogy minden komolyan alkotmányos, parlamentáris országban, ha valamely kormány a kisebbségtől, az ellenzéktől kér munkaprogrammot, abban a pillanatban megbukott, hiszen lehetetlenség, hogy a kormány az ellenzéktől kérjen programmot és teljesen programmtalanul álljon állandóan az ország színe előtt és a Képviselőházban, és 'ilyen javaslatokkal foglalkoztassa a közvéleményt és a Képviselőházat, amilyen javaslatokat mi itt az ősz óta tárgyalunk. Tessék rámutatni egyetlenegy komoly gazdasági javaslatra! Egyetlenegy komoly gazdaságig javaslat a Képviselőház elé a nyári szünet után nem került! A politikai, a hatalmi tárcák birtokosai dolgoztak a nyári szünet alatt: jött a katonai büntetőtörvénykönyv, jött a fővárosi törvényjavaslat és ínég egy csomó ilyen hatalmi javaslat, de a gazdasági minisztériumok egyetlenegy komoly gazdasági javaslattal nem jöttek. Egyetlenegy gazdasági koncepció nem merült fel (Szabó Sándor: Pénz kell a gazdasági koncepcióhoz!), úgyhogy mi itt állunk novemberben dologtalanul. (Sándor Pál: De a freskókat megcsinálták! — Szabó Sándor: Abból nem lehetne egy kilométer utat sem megépíteni. — Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Sándor Pál: Teljes impotencia! — Zaj a jobboldalon. — Pakots József közbeszól.) Pakots József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A szónoknak mindössze 3 percnyi idő áll még rendelkezésére. (Friedrich István: Meghosszabbítjuk!) Nem lehet meghosszabbítani. Propper Sándor: T. Képviselőház! A politikai tárcák tulajdonosai tehát dolgoztak és hoztak olyan javaslatokat, melyek az ő szempontjukból talán fontosak s a hatalom megerősítését szolgálhatják, az ország mai helyzetében azonban az ország közvéleményét nem érdeklik és nem elsősorban szükségesek és nem elsősorban fontosak. Ma, november vége felé, amikor már itt a tél, s nemcsak hogy javulásról nem tud senki beszámolni, hanem óráról-órára romlik minden társadalmi osztálynak és minden társadalmi rétegnek a helyzete, ma frivolitásnak minősítem azt, ha a kormány a Képviselőházat olyan javaslatokkal foglalkoztatja, amelyek nem termékenyek, melyek nem a ma kérdéseivel foglalkoznak, s amelyek senkit és semmit nem érdekelnek. En nem tudom, hogy a mélyen t. kormány miben bizakodik. Saját erejében, saját hatalmi készültségében bizakodik-e, vagy pedig arra a csendre bízza magát, amely ma az országban tapasztal? Bátor vagyok azonban a t. Képviselőház figyelmét felhívni arra, hogy a történelem tanúsága szerint az ilyen csend nem nagyon megnyugtatható és megbízható. Amikor az ország ilyen helyzetben van, amikor a panasz felhangzik fentről le és lentről fel, a munkásságtól fel egészen a legmagasabb társadalmi osztályokig, akkor a kormánynak nem szabad bizakodnia abban, hogy van elég csendőre és rendőre, nem szabad bizakodnia abban, hogy a mesterségesen létrehozott csend, félelem vagy megfélemlítés az ő hatalmi köreit nem zavarja, hanem annál inkább, mert ilyen gyanús a csend, kellene a történelem példáin okulva ennek a csendnek az eredetét ikutatni, a bajok forrásait felfedezni és olyan működést kifejteni, amely az ország közvéleményét legalább is megnyugtatni alkalmas. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a házszabályok bölcsesége csak néhány percnyi időt ad rendelkezésre akkor, amikor országos jelentőségű kérdésekről kellene beszélnünk. így tehát kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Rövid vonásokban rámutattam arra, hogy milyen káros az, mikor a kormány teljes közönnyel viseltetik az ország sorsa és bajai iránt. Éppen ezen szeretnék segíteni valahogyan akkor, amikor javaslatomban azt kérem, hogy méltóztassék nepirendre tűzni a gazdasági helyzet megvitatását s azonkívül azt a javaslatot, amelyet indítványomban említettem, nevezetesen Kabók Lajos t. képviselőtársam javaslatát a munkanélküliségi biztosításról. Ezt a javaslatot szerintem annál inkább ki lehet napirendre tűzni, mert a népjóléti miniszter úr az elmúlt hónapokban egyenesen bejelentette, hogy ezt a törvényjavaslatot elkészítette és azt be fogja nyújtani a Háznak, azonban a mai napig sem történt ezen a téren semmi, úgyhogy ennek a kérdések a felvetése nemcsak szükséges, hanem jogos is, mert meg kell kérdeznünk a népjóléti miniszter urat, hogy a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosításról szóló tör-