Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűléá képviselőházának 332. solyog... (Meskó Zoltán: A freskókra gondol!) Ez az! (Meskó Zoltán: Miért csak freskó, miért nem Meskó?) Azt hiszem, eltalálta a t. képviselő úr, mert ezekre a freskókra csak mosolyogva lehet gondolni. (Rassay Károly: Vagy felhábo­rodva!) Vagy felháborodva, vagy mosolyogva lehet ezeket a freskókat nézni és ezekről be­szélni is. (Meskó Zoltán: Aki rajta van, moso­lyog, aki nincs rajta, az dühösködik! — Rassay Károly: Van még üres fal, a képviselő úr is fel fog kerülni! Már nem messze van a sor­rend!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István: A freskókról felszólalá­som végén akartam beszélni, de mert Meskó t. képviselőtársam türelmetlen a freskó dolgában, szívesen foglalkozom azzal elsősorban. Ott több freskó készül. Az egyik freskó ké­szen van. Ez a nándorfehérvári diadalt ábrá­zolja. (Reisehl Richárd: Nagyon szép!) Ez nagyszerű kép és komoly, nagy történelmi ese­ményt, korszakalkotó eseményt ábrázol, ame­lyet az egész világon minden délben megünne­pelnek, amikor a déli harangszó hallik. Ezt gondolatnak és megörökítésre alkalmas törté­nelmi eseménynek látom. Valószínűleg a sza­badságharcra^ vonatkozó események is így fog­nak megörökíttetni és ehhez természetesen egé­szen oda fog illeni a fekete hadseregnek Szi­lágyi kormányzóval való megörökítése is. De egyet nem tudok megérteni: ennek a jelenkor­nak, a még el nem múlt valaminek dicsőítését és megörökítését. En ezeknek a freskóknak festésénél az igen t. Képviselőháznak, az elnökségnek >5s a kor­mánynak bizonyos óvatosságot^ ajánlanék, mert ezekkel a freskókkal egyszer már nagyon furcsa tapasztalatunk volt. Méltóztassanak egyszer felsétálni a Várba és ott az új várbástya­sétányt megnézni — azt a főváros most gyönyö­rűen megcsinálta — és ugyanakkor méltóztas­sanak befáradni a helyőrségi templomba. Eb­ben a templomban az oltár mögött évekkel ez­előtt szintén ilyen modern freskók készültek a jelenkor nagyjainak megörökítése céljából. Mi­kor azután boldogult Károly király Budapest felé közeledett, ezeknek a freskóknak az arcát egy óra alatt átfestették. (Derültség.) Egyik­nek szakált, másiknak bajuszt festettek. Valami érhetetlen félelem fogta el az embe­reket és ezek a képek rögtön átfestődtek. En ezt akkoriban egyszer a Házban szóvá is tettem, — a Ház természetesen kacagva fogadta ezeket az értesüléseimet — most azonban be kell ismer­nem, hogy akkor nem voltam jól informálva és tulajdonképpen csak két-három hét óta tudom, hogy mi történt ezekkel a freskókkal. Időszerű­nek tartom, hogy emlékezetébe hozzam az urak­nak, mert megint ilyen modern freskóknál tar­tunk. Nem festették át ezeket a freskókat, ha­nem a múltkor egy útbizotts ággal, Bródy, Kozma és Wolff t. képviselőtársaimmal és má­sokkal járva a bástyán, bementünk a templomba, amely r renoválás alatt áll. Meg akartuk nézni az átfestett freskókat és láttuk, hogy a freskók újra vissza vannak festve, ahogy voltak Budaörs előtt. (Elénk derültség.) Erre elővettem ott egy embert, mondja meg, hogy van az, hogy már harmadszor nézzük a freskó­kat és harmadszor máskép néznek ki. (Ery Márton: Jánus arca van!) Nem t. képviselőtár­sam. Nagyszerű dolog ez. Tartalékban voltak itt középkori lovagfejek képekben, — középkori lo­vagok képei — és amikor azok a bizonyos ágyú­dörgések idehallatszottak, jöttek az urak és ki­adták a parancsot» hogy ragasszuk át ezeket a ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. 393 fejeket. Akkor — úgymond az illető — ezeket a középkori fejeket ráragasztottuk ezekre a fres­kókra, így lehet az ilyen modern freskókkal is járni. (Derültség.) Azt mondja az én igen t. Meskó képviselőtársam, hogy ezekkel a freskók­kal úgy vagyunk, hogy akik rajta vannak, azok örülnek neki, akik nincsenek rajta, azok hara­gusznak, mert nem kerültek rá. Hát erre a freskóra ez azt hiszem nem áll. Méltóztassanak megnézni, azok, akik azon a freskón vannak bi­zony nagyon szomorúak. (Derültség.) Nem tu­dom, milyen határozat alapján születtek meg a freskók, de úgy emlékszem, hogy a Ház azt ha­tározta, hogy a négy kormányzó képét festetjük meg, arról azonban szó sem volt, hogy a kor­mányzó mellé a rendszer legkedvesebbjei is odaállj anak. {Derültség. — Rassay Károly: A levélhordótól kezdve.) Engedelmet kérek, hogy valaki megörökíttessék, annak legalább is először meg kell halnia. (Derültség.) Ekkor ér­tem, hogy bizonyos gloirral lehet körülvenni és megörökíteni. Méltóztassanak megnézni, hogy egy ilyen rögtönzött freskónál milyen igazság­talanságok történnek. Itt van kérem Bud Já­nos volt főminiszter, jelenleg kereskedelemügyi miniszter, aki az Önök egész gazdaságpolitikai Programm ját megcsinálta, aki az önök gazda­ságpolitikai géniusza, akinek kezében van ma Magyarország sorsa. Méltóztassanak csak emlé­kezni, Ő teremtette meg a nagyszerű és óriási kincstári feleslegeket. Közben gazdasági főminiszter és kereske­delmi miniszter lett. öt egészen hátul helyezték el, alig látszik a miniszter úr azon a freskón. (Jánossy Gábor: Mert szerény ember.) Viszont látom például Csáky volt miniszter urat, aki tényleg szomorú arccal néz maga elé ebben a nagy történelmi pillanatban. Lehet, hogy a mi­niszter úr már akkor sejtette, hogy azok az •ellen­zékiek meg fogják támadni az ő nagy elgondo­lásait, és kényszeríteni fogja arra, hogy a harc­teret kiürítse. (Derültség a baloldalon.) Mert mi nem tudjuk, mi történt, egyáltalában tájékozat­lanok vagyunk. De tény az, hogy a miniszter úr ott a freskón szomorúan áll és az is tény, hogy az első lármánál otthagyta a harcteret. (Zaj.) Azt mondja Meskó t. képviselőtársam, hogy az, aki nincs rajta, neheztel. (Meskó Zoltán: Any­nyit beszél, hogy még ráteszik a végén. — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Ügy látom, hogy ezen a freskón csak az van rajta, aki még aktív. Aki már nem aktív, az lekerül a freskó­ról. Reklamálóin, t. elnökség, — azt hiszem az önök intézkedésére történt és Almásy ő excel­lenciájához vagy talán Zsitvay távol levő mi­niszter úrhoz szólhatnék — hogy hol van Nagy Emil, hol van Kállay Tibor és hol van Daru­váry. Hiszen ezek is a rendszer nagyjai, minisz­terei voltak, igaz, hogy most ellenzékiek, Tom­csányi, aki engem nyolc napra elzárt, (Derült­ség.) amikor a jogfolytonosság veszélyben volt, szintén nincsen rajta. Es sok más miniszter, aki ebben a nagy újjáépítésben tevékeny részt vett, nincs rajta. (Zaj.) Aztán ínég valami. Jó az óva­tosság. Láttam, hogy a kép közepén nagyon szép díszmagyarban egy nagyon elegáns alak van és azon még nincsen fej. (Meskó Zoltán: Lehet pá­lyázni rá!) Azt hiszem, hogy itt az ecset megállt, mert hetekkel ezelőtt teljesen alaptalan és telje­sen légből kapott hírek voltak, amelyek valami válsággal voltak kapcsolatosak. Erre megállt az ecset, mert az ecset elkezdett gondolkozni: hátba mégis? (Derültség.) Ma már az ecsetek is inkább a jelenkor megörökítésében találják mes* számí­tásukat. A fő fej még hiányzik, a többieket pe­dig valószínűleg ki kell cserélni idővel, (Derült­ség.) ha az az alapelv marad, hogy ma hódolat

Next

/
Oldalképek
Tartalom