Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

394 Az országgyűlés képviselőházának 332. csak az élőknek jár. (Rassay Károly: Szégyenletes önimádat ez.) Azt mondotta képviselőtársam, hogy ez a kép tulajdonképpen a jogfolytonosság helyreállítását akarja megörökíteni. Nem akarok most a jogfolytonosságról beszélni, de ha a jogfolytonossággal kapcsolatban volt nagy esemény, akkor Budaőrs mindenesetre nagyobb esemény volt. Azt érteném, ha a budaőrsi eseményeket örökítették volna meg, akkor is ünnepelték ezt a rendszert, de hogy éppen ennek a forradalom óta harmadik országgyűlésnek megnyitása volna a konszolidáció tízéves uralmának legnagyobb eseménye, azt nem tudom magamévá tenni. (Zaj. — Egy hang jobb felől: Hát a lánchídi csata?) Méltóztassék megvárni, amíg a történelem objektíve meg fogja ítélni, hogy kinek jár a freskóban való megörökítés. (Rassay Károly: Abban nem bíznak!) En azonban azt mondom, hogy ezeket a freskókat úgy is át lehet festeni. Jönnek új idők, jönnek más freskók. Freskók vannak a helyőrségi templomban, freskókkal van tele az országos levéltár épülete, freskókkal telnek meg már ennek a Háznak a falai is. (Rassay Károly: A minisztériumok!) Időszerűnek tartomaz igen t. előadó úr ama gondolatának felvetését, hogy kezdjenek gondolkozni, hogy ezt az igen t. országgyűlést ne telepítsük-e át más helyiségbe. (Rassay Károly: Mi lesz a freskókkal? — Pesthy Pál belép a terembe.) Elfelejtettem, Pesthy Pál is rajta van a freskón. (Derültség.) En is látom, valamennyien látjuk, hogy a Képviselőháznak tényleg feltétlenül foglalkoznia kell a gondolattal, hogy lehetséges-e ennek a drága országgyűlésnek költségeit tovább viselni azért a csekély, azért a mérsékelt munkáért, ami itt folyik. Nem tudom, hogy ezek a kalkulációk honnan származnak, hogy például a régi Képviselőház^ tatarozása és az odavaló áthurcolkodás másfélmillió pengőt igényelne. Nem tudom elképzelni, hogy ezek a mérnökkollégák mit kalkuláltak, de nagyon el tudom képzelni, hogy ez a szerény létszámú Képviselőház egy kisebb teremben is folytathatná törvényhozói munkáját és ha már a takarékoskodás szelleme annyira tettre és cselekedetre ösztönöz minket, amit — ismétlem — Örömmel üdvözlök, meg kell emlékeznem a miniszterelnök úrnak egy nyilatkozatáról, amelyben múltkoriban azt mondotta, hogy a képviselők létszámát soknak tartja és azt redukálni kellene. Őrffy t. képviselőtársam helyesel és én ennek örülök, mert én is azon a nézeten vagyok, hogy nagyon sokan vagyunk. (Meskó Zoltán: Elegen leszünk, ha százan leszünk itt! — Elénk derültség. — Kabók Lajos: Csak Meskó benne legyen, ez a fontos!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy egy perc múlva beszédideje lejár. Friedrich Isván: A takarékosságnak az a módja, hogy a képviselők létszáma redukáltassák, hosszantartó. De van ennek egy sokkal egyszerűbb módja is. A Képviselőháznak számos tagja van, — úgy értesülök, 120an vannak — akik képviselői fizetésükön kívül még húzzák rendes tisztviselői fizetésüket is. Nagyon egyszerű mód volna ezen változtatni, mert ha anynyira

> szívünkön viseljük a takarékoskodást, mondjuk ki, hogy minden képviselőnek egyforma jövedelme lehet. Méltóztassék ezeket a máshonnan kapott fizetéseket olyan arányban kiegészíteni, hogy minden képviselőnek egyforma fizetése legyen. De hogy az az állami tisztviselő, aki nem teljesít állami szolgálatot, a,kkor, amikor idejön három-négy fizetést kapjon? — vagy nyugdíjat, képviselői fizetést, vagy mint választott tisztviselő reprezentációs megülése 1929 november 21-én, csütörtökön. térítést — ez nem helyes. Uraim, ha már takar-e

1 kosságról beszélünk és a miniszterelnök úr nagyon helyesen odáig megy, hogy a képviselők létszámát apasztani akarja, — amiről belátom, hogy be is kell, be is fog következni — akkor ezzel a problémával rögtön bebizonyíthatjuk, hogy égünk a tettvágytól, hogy hozzáfoghatunk a takarékoskodáshoz. Nem teszek most konkrét javaslatot ebben a kérdésben, de mégis megfontolandónak tartom, hogy amikor arról van szó, hogy ezt a szép épületet itt kellene hagynunk takarékossági okokból, talán gondoljunk a saját magunk által megoldható körülményekre is, a kétszeres, háromszoros fizetések kérdésére. (Ügy van! balfelől.) Egyebekben a jelentést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: Igen t. Képviselőház! Az . előadó úrnak részletes és beható indokolása után nincs szükség arra, hogy a Ház költségvetését én a magam részéről bővebben alátámaszszám és megokoljam. Örömmel csatlakozom Friedrich István nagyrabecsült képviselőtársamnak ahhoz a véleményéhez, amelyben melegen üdvözölte azt az elhatározást, hogy a Ház a költségvetést le óhajtja szállítani. Ami azonban igen t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy a Ház más helyiségbe költözzék át, erre csak néhány szóval meg kell jegyeznem azt, hogy a gondolatot alapjában véve én is helyeslem, méltóztassék azonban megmondani, melyik az az alkalmasabb, megfelelőbb és olcsóbb helyiség, ahol a Háznak nemcsak ülésterme, hanem rengeteg hivatala és a vele járó adminisztráció is megtalálja a mainál olcsóbb, megfelelő elhelyezkedés lehetőségét. (Gál Jenő: Nagy-Magyarország Képviselőháza, a régi képviselőház! Egyszerű, méltóságteljes!) T. képviselőtársam, nem tudom, itt méltóztatott-e lenni az előadó űr beszéde alatt, — úgy emlékszem nem, — mert akkor méltóztatott volna hallani, hogy a régi Képviselőházba való viszszahurcolkodás egy fillérnyi megtakarítást sem jelentene... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Farkas Elemér: Sem pedig nem szolgálná azt a célt, amelyet itt valamennyien el akarunk érni. (Rassay Károly: Az elnöki díszbútornak új szobát kellene építeni! — Csontos Imre: Valami komolyság nincs ebben a dologban! — Rassay Károly: Miben nincs? — Csontos Imre: Ezekben a tárgyalásokban! Hogy a nyilvánosság előtt tárgyalják! — Rassay Károly: Nincs titkolni valónk!) : Elnök: Csontos képviselő urat kérem, hogy a tárgyalás komolyságára való véleményét ne nyilvánítsa. Farkas Elemér: Friedrich nagyrabecsült képviselőtársam az Országház belső kiképzését is kritika tárgyává tette megjegyzéseiben. Elismerem, hogy az a téma, amelyet Friedrich t. képviselőtársam az Országház belső kiképzésének kérdései közül kiragadott, —- ezek a bizonyos freskók — igen hálás ellenzéki téma. (Rassay Károly: Nem ellenzékiek! — Zaj.) En azonban ezen az úton őt követni nem kívánom, mert nem vagyok hajlandó — nem r is tenném meg — ebbe a kérdésbe pártpolitikát, napipolitikát vinni bele. (Rassay Károly: Nem pártpolitika, ízlés kell ehhez a kérdéshez! Elő emberek ne reklamirozzák magukat!) '" T. képviselőtársam, ne méltóztassék engem ízlésre^ kitanítani, (Rassay Károly: Nem a képviselő úrnak mondom, hanem azoknak, akik megfestetik magukat!)