Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

388 Az országgyűlés képviselőházának 332 sen a meg nem engedett politikai gyűlések tartása (Rassay Károly: Ügy van! Erről lehet szó!) és ehhez hasonló apró, cseprő kihágások, hogy azokba a képviselő is lépten-nyomon beleütközhetik. A mentelmi bizottság ez okból hajlandóságot mutat arra, hogy ilyen apró-cseprő, tulajdonképpen a közrendet komolyan alig veszélyeztető kihágási ügyekben nem kívánja a képviselőt az illetékes közigazgatási hatóságoknak kiadni, mert úgy találja, hogy annyira jelentéktelen az a kihágás, hogy felesleges ezért a képviselőt törvényhozói hivatásában zavarni. Arról lehet beszélni, hogy helyes-e ez? Teljesen igaza van Eassay Károly t képviselőtársamnak, mikor azt mondja, hogy ki kell adni ilyen kihágási ügyekben is a képviselőt akkor, ha a megkeresés maga megfelel az előírt formáknak, azonban éppen így igazam lehet nekem is, aki az előadó úr javaslatához csatlakozom, hogy a jelen esetben olyan bagatell dolgokról van szó, (Rassay Károly: Ez nem bagatell-ügy!) hogy nem érdemes ezért a képviselőt az illetékes közigazgatási hatóságnak kiadni. (Rassay Károly: Óriási közérdek!) .^Ami a mentelmi jog tartalma körül lefolyt vitát illeti, Rassay Károly t. képviselőtársamnak sok kérdésben teljesen igaza van. — Ez a vita tulajdonképpen abból ered, hogy vannak mentelmi megkeresések, amelyek a mentelmi jog felfüggesztését kérik és nincsenek megfelelő módon szerelve és megfelelő módon előkészítve. Ezt mi a mentelmi bizottsági üléseken szomorúan tapasztaljuk. Ugyanis, mikor arról van szó, hogy zaklatás esete forog-e fenn vagy sem, azt kell eldöntenünk illetékes hatóságtól érkezett-e a megkeresés és hogy a panaszolt cselekmény bűncselekmény jelenségeit tünteti-e fel? Tehát bűncselekmény-e t a bűnvádi eljárás tárgya s van-e összefüggés a bűncselekmény és a képviselő személye között. Ez az összefüggés pedig csak akkor állapítható meg, ha bizonyíthatónak látszik, hogy a kérdéses bűncselekményt az illető képviselő tényleg elkövette-e, azaz őt a bűncselekmény nyomatékos gyanúja terheli-e vagy sem. Itt dől el az a kérdés, hogy összefügg-e a panaszolt bűncselekmény és a képviselő személye illetőleg, hogy helyreállítható-e a kapcsolat, vagy sem. Nem állítható helyre ez a kapcsolat, ha a megkeresés olyan hiányos, hogy a sértett panaszával kapcsolatban a megkereséshez semmiféle bizonyíték nincs csatolva. Mert lehet az a feljelentés teljesen alaptalan, nekünk pedig kötelességünk a törvényhozót az alaptalan feljelentések nyomán támadó ilyen megkeresésekben rejlő zaklatásoktól megvédenünk. Nincs vita, hogy az alaptalan, kellően alá nem támasztott följelentés zaklatás lehet. Nincsen tehát jogi vita Rassay képviselőtársam és közöttem abban a kérdésben, hogy minden egyes megkeresésnél mit kell vizsgálni

% Ellenben az igazság az, hogy ezek a megkeresések f nincsenek megfelelő módon felszerelve, tehát mi, a mentelmi bizottság, arra az álláspontra helyezkedhettünk, ha nincs megjelölve és nincsen odatárva elénk a konkrét bizonyíték, azaz, ha nincs bűncselekmény nyomatékos gyanúja, úgy mi nem állítjuk helyre az összefüggést. Nem állítjuk helyre azért, mert ezen az alapon teljesen alaptalan feljelentések folytán abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy ki kellene adni a képviselőt. Több ízben szóyá is tettem már azt, hogy az illetékes királyi főügyészségek az igazságügyi miniszter úr részéről megfelelő módon utasíttassanak, hogy minden egyes a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresést necsak a . ütése 1Ô29 november Él-én, csütörtökön. bűncselekmény tényálladéka tekintetében, : hanem annak nyomatékos gyanúja tekintetében is kellő módon szereljenek föl. Ha ugyanis r a megkeresés teljesen üres, csak egyszerű vád van minden bizonyíték nélkül, akkor nagyon könnyű azt mondanunk, hogy zaklatás esete foroghat fenn. Alaptalan följelentésektől meg kell kímélnünk a képviselőt. Méltóztassék ugyanis elképzelni azt az esetet, hogy pártpolitikai vagy bármely okból kikeresnek néhány képviselőt és tömegével jönnek a kompromittáló, az illető politikai egyéniségét, talán magánbecsületét is tönkretenni alkalmas feljelentések, amelyeknek tényálladéka bűncselekményt foglalhat magában, de hogy gyanúok forog-e fenn arra, hogy az illető bűncselekmény tényleg elkövettetett-e, arra komoly adat nincs, — arra semmi komoly bizonyíték megjelölve vagy produkálva nincs és így akkor az összefüggés a bűncselekmény és a képviselő személye között kétségessé válik. Az ilyen zaklatások ellen védekeznünk kell és ezért a mentelmi jog féltékenyen őrzött érdeke okából ilyenkor zaklatásnak tekintjük a megkeresést és a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését nem hozzuk javaslatba. Nincsen tehát komoly jogi vita közöttünk a mentelmi jog tartalma es a megkeresések miként való elbírálása szempontjából. Az alaphiba ellenben, amiért közöttünk a jogi vita támadt, abban van, hogy a megkeresések nincse-. nek megfelelő módon felszerelve és különösen a főmagánvádas ügyekben a panaszolt bűncselekmény nyomatékos gyanúja nincsen alátámasztva. Ha pedig ilyen bizonyíték nekünk nem áll rendelkezésünkre, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy az összefüggés nem állítható helyre és zaklatás forog fenn. Lehet, hogy ez a jogi álláspontunk az egyes határozatokból eléggé ki nem derül, — kissé röviden vannak e jelentések megszerkesztve — de lényegében igazunk van. Komoly gyanuok nélkül nem adjuk ki a képviselőt, mert zaklatás jelenségeit tételezzük föl. Ha a megkeresések alaposabban lesznek fölszerelve, ez a jogi vita nem fog fölmerülni, mert mi nem akarjuk a bíróság hatáskörét átvenni, de üres följelentésre képviselőt ki nem adhatunk. A jelen esetben azon gyakorlat alapján, hogy apró kihágási ügyekben általában nem szoktuk a képviselőket kiadni, az előadó úr javaslatát fogadom el, hangsúlyozva, hogy ez nyílt kérdés és a tisztelt Ház esetenként dönti el, hogy kihágási ügyben kiadja-e a képviselőt vagy sem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőházi Azért voltam bátor Rassay Károly képviselő úr figyelmét erre az ügyre felhívni, mert az előbbi felszólalásokban ismételten szó esett arról, hogy kihágások esetében milyen gyakorlatot követhet a mentelmi bizottság, illetve a Képviselőház és hogy ez a gyakorlat helyes-e vagy sem. De azért is bátor voltam erre utalni és figyelmét felhívni a kérdésre, mert a képviselő úr véleményére, mint minden más kérdésben, ebben a kérdésben is határozottan kiváncsi vagyok és még

1 akkor is szeretem hallani véleményét a dolgokról, ha abban nem osztozom (Váry Albert: Ügy van!), amint a jelen esetben sem osztozom. De szükségesnek tartottam, hogy felhívjam figyelmét és felszólalására alkalmat adjak, azért is, mert az előbb azt méltóztatott^ mondari, hogy Csemegi Károlynak ezt a tételét valószínűleg nem olvastam fel. (Rassay Károly: De felolvasta, csak én nem