Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-332
386 Az országgyűlés képviselőházának végtelenül két érdek állegymással szemben; az egyik az igazságszolgáltatás érdeke, a másik pedig a szuverén törvényhozás érdeke oly értelemben, hogy ne engedje, hogy valamely tagját megakadályozzák törvényhozói funkciójának gyakorlásában. (Ügy van! jobb felől.) Amikor tehát a törvényhozó szerv konkrét esetben határoz a mentelmi jog tekintetében, akkor azt kell vizsgálnia, hogy vájjon tényleg akadályoznák-e és pedig alaptalanul akadályoznák-e a törvényhozás tagját kötelessége teljesítésében, vagyis — mint mondani szoktuk — a zaklatás esete fennforog-e. Nézetem szerint, ha olyan az eset, hogy tényleg bűncselekmény tényálladéka látszik fennforogni, oly cselekmény tényálladéka, amelyet a törvények büntetendőnek tartanak, s^ a kapcsolat a cselekmény és a képviselő személye között szintén fennforogni látszik, akkor a törvényhozó szervnek szigorúan véve nem volna joga arra, hogy megakadályozza azt, hogy az ügy az igazságszolgáltatás rendes útjára terelődjék. (Ügy van! balfelől.) Igaz ugyan, hogy — mint Gál Jenő képviselő úr is rámutatott — különösen a külföldi mentelmi jogi gyakorlatban látunk olyan eseteket, amikor a törvényhozás megállapította, hogy a cselekmény is elkövettetett ugyan, s a kapcsolat is egészen kétségtelen a képviselő személye és a cselekmény között, de oly csekélységről van szó, hogy fontosabbnak tartják, hogy abból a konkrét esetből kifolyólag ne vonják el a képviselőt képviselői hivatásának gyakorlásától és ezért nem adják ki. Csakhogy, milyen esetek ezek? A külföldön különösen azokról az esetekről van szó, amelyek az úgynevezett adóssági fogházra vonatkoznak, (Ügy van! balfelől.) amikor egy képviselőt a külföldi jog szerint adóssága miatt le lehetne^ csukni, mert nem fizetett. Itt természetesen képviselői funkciójának gyakorlásában megakadályozzák akkor, ha egy pár hónapra lecsukják. Ennek az ügynek jelentősége nem nagy, egy adósság meg nem fizetéséről van szó, s ez elvi szempontból nem olyan nagy jelentőségű, mint egy bűncselekmény, de mégis elvonnák a képviselőt hivatása gyakorlásától. Ezt tehát zaklatásnak tekintették, illetőleg fontosabbnak tartották azt, hogy a képviselő gyakorolja képviselői funkcióját, mint azt, hogy megbüntessék. De nem akarok ilyen messze eltérni; a mi esetünkben nem erről van szó. A konkrét esetekben azt kell vizsgálnunk, hogy az illető cselekmény tényleg büntetendő cselekmény; ez az egyik. Azután jön a másik és itt talán Rassay képviselő úrral némileg ellentétbe kerülök, mert nem látjuk világosan a tényálladékot. Vizsgálni kell megvan-e a kapcsolat az illető képviselő személye és a cselekmény között, (Váry Albert: Ez bizonyítékok kérdése!) Ha olvasom a mentelmi bizottság jelentéseit, egyik esetben sem látok világosan. En nem vettem részt a bi^ zottsági tárgyaláson, mert nem vagyok tagja a bizottságnak, tehát nem láthatom teljeren tisztán az esetet. Mindkét jelentésben azt mondja a mentelmi bizottság, hogy az összefüggés kétséges, illetőleg az egyiknél a képviselő úr határozottan tagadta az összefüggést, á másikra nézve pedig azt mondotta az előadó úr, hogy a képviselő úr ezt nem tagadja, hanem azt mondja, nem tudja, mit mondott, mert fel volt hevülve. Itt egy nüansszal közelebb vagyunk a lényeghez. A mentelmi bizottság mindkét jelentésében azt mondja, hogy kétséges az összefüggés. A «kétséges» jelentősége most a kérdés. En ú?ry határoznék ezekben az ügyekben, hogy, ahol érzem a gyanút, hogy a kapcsolat megvan, ott a képviselőt minden feltétel nélkül kiadnám; '. ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. tessék az igazságszolgáltatás érvényesülésének tért adni, (HelyeslésJ mert a becsületsértési ügy letárgyalása nem olyan fontos dolog, nem vonja el a képviselőt képviselői funkciók gyakorlásától, tehát sókkal fontosabb az igazság-, szolgáltatás érvényesülésének az érdeke; ha ellenben nem látok semmiféle kapcsolatot, akkor igazán zaklatás esete foroghat fenn. Rassay Károly képviselő úr előbbi felszólalásában azt mondotta, hogyha olyan cselekményről van szó, amely bűncselekmény, akkor ki kell adni. (Rassay Károly: Nem ez az elvi kérdés!) Ehhez hozzá kéli tenni a kapcsolatot is, mert különben minden képviselőt ki kelleje adni, ha bűncselekményre hivatkoznék a kikérő hatóság; ha semmi kapcsolat sem volna, mégis ki kellene adni v ez pedig túllőne a célon* Úgy látom, hogy itt konkrét kérdésről van szó, árról, van-e valami kapcsolat? En úgy érzem, hogy ebben az esetben inkább mutatkozik valami kapcsolat, mert az illető képviselő úr is azt mondotta állítólag: igen, mondottam valamit, úgyhogy itt valami kapcsolat van. Arra kérem tehát a t. Házat, hogy ezeket a szempontokat méltóztassék mindig figyelembe venni a mentelmi kérdések tárgyalásánál. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni! Kálmán Jenő előadó: T. Ház! Rassay Károly igen t. képviselő úrnak a korábban tár-. gyalt ügyben elmondott beszédére reflektálva, nagy örömmel látom, hogy az elvi kérdésben valamire mégis közeledünk. A képviselő úr előzőleg, a november 5-én tartott ülésen még ezt mondotta: «Ha megállapítottuk azt, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól eredt, akkor nem tehetünk egyebet, mint felfüggesztjük a" mentelmi jogot». (Rassay Károly: Es a többi körülmény !), Ebből a beszédből a többi körülmény nem tűnik ki. (Rassay Károly: De ez természetes! Olvassa el az egészet!) Azután később azt méltóztatott mondani: «Sohasem fogom rábízni sem a bizottságra, sem a Ház többségére, hogy a büntetőtörvénykönyv alkalmazását a isaját hatáskörébe vonja be.» Tökéletesen helyes, ez az utóbbi megállapítás. A Jókai-ihász-féle ; ügy tárgyalása r során pedig azt méltóztatott : mondani: azt mégis csak vizsgálnia kell a Házi nak, hogy bűntett vagy vétség forog-e fenn? Ilyen körülmények közt nem is vagyunk olyan távol egymástól az elvi kérdésben. (Rassay Károly: Nem arról van szó, hogy fennforog-e, hanem hogy a tényálladék kimeríti-é a bűncselekmény tényálladékát?) A konkrét esetben azt hiszem, ez tökéletesen azonos, a «kimeríti», vagy «fennforog» csak egy kevés árnyalati különbség, úgyhogy ez a kettő egymással semmiesetre sem áll ellentétben. A mentelmi jog mindenkor eíryik legszebb, de legnehezebb kérdése is volt a magyar alkotmányjognak, mert hiszen szorosan körülírt határai, szorosan körülírt szabályai nincsenek, azok részben házhatározatokon, részben konkrét esetekben hozott határozatokon nyugszanak, amelyeknek határai elmosódnak; elmosódik, hogy hol kezdődik az alkotmányjog és hol kezdődik az igazságszolgáltatás szerepe. Hogy mennyire eltérőek ebben a tekintetben a felfogások, azt a mostani felszólalások is mutatják,, mert hiszen olyan kiváló szakértője a mentelmi J jognak, mint Tomcsányi Vilmos Pál igeíi t. képviselő úr, is azt mondja, hogy ezekre a csekélységekre az angol joggyakorlatban is csak az adósok börtönénél fordítottak súlytés nem találták kiadhatónak a képviselőt. (Zaj .a bali oldalon.) Nem méltóztatott jelen lenni, ezelőtt
