Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűlés képviselőházának S32. a t. Képviselőháznak, hogy Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy a mentelmi bizottság javaslata meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez képest tehát kimondom, hogy a Ház a most tárgyalt ügyből kifolyólag Frühwirth Mátyás képviselő úr mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság jelentésének

f tárgyalása becsületsértés vétségével gyanúsított Gál Jenő képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 858) Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 6861/1929. f. ü. sz. alatt Gál Jerő országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti " kir. büntetőjárásbíróság B. 29.122/1— 1929. számú megkeresése szerint Láng Sándor főmagánvádló feljelentésére eljárást indított a nevezett képviselő ellen, az 1914 : XLI. te. 2. §-á'ba ütköző, 4. § 2-ik bekezdése szerint minősülő, feltűr ően durva becsületsértés vétsége miatt, mert a képviselő főmagánvádlót állítólag «csirkefogó gazembernek» nevezte és «szemtelennek» mondotta. A bizottság megállapította, hogy a meg keresés illetékes hiúságtól érkezett, de az öszszefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő^ személye között kétséges. Mivel a bizottság zaklatás esetét látja fennforogni, javasolja a t. Képviselőházrak, hogy Gál Jenő országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. T. Ház! A tényállás teljes ismertetése végett bátor vagyok még azzal kiegészíteni ezt az írásbeli jelentést, hogy Gál Jenő képviselő úr éjszaka a Margit-hídon keresztülment felesége társaságában autón. A soffőr rosszul hajtott, nekihajtott a hídnak, s e miatt a képviselő úr — a soffőr előadása szerint is — szemrehányásokat tett neki (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és azt mondotta, hogy: leszállok a kocsiról. Amint a hídon túlértek a budai oldalra, ott a képviselő úr megállíttatta a kocsit, le is szállt és egy rendőrt hívott, akinek elpanaszolta, hogy ez az ember milyen módon hajt, stb., és emellett még goromba is, A rendőr fel akarta venni ezt a tényállást a soffőr^ ellen. A képviselő kérte a rendőrt, hogy ne bántsa ezt a szerencsétlen embert, én végeztem vele, vigye az ördög az egész dolgot, én nem akarok sehová sem járni, kérem magát, tekintsen el attól, hogy a tényállást felvegye. Ezt követőleg azután a soffőr jelentette fel becsületsértés vétsége miatt a képviselőt, a mostani jelentésben felolvasott állítólagos tényállás miatt. A mentelmi bizottság Gál Jenő képviselő urat, akinek kiadását kérték, meghallgatta, s Gál Jenő képviselő úr azt a tényállást adta elő, amelyet az előbb ismertettem, és a maga részéről tagadásba vette azt, hogy Ő ezeket a kifejezéseket használta volna. Állította azt, hogy felhevülésében és felindultságában megkorholta a soffőrt, de az általa akkor használt szavakra egyáltalában nem emlékszik. A főmagánvádló feljelentésben csak a rendőrt nevezte meg annak a tényállásnak bizonyítékául, hogy a sértés állítólag a hídon történt volna, amikor még a rendőr jelen sem volt, mert amikor már a képviselő úr a rendőrt is odahívta a budai oldalon, akkor a soffőr előadása êse 1929 november 21-én, csütörtökön. 385 szerint is nem ott történt rajta a sértés, hanem korábban, amely alkalommal a rendőr a dolog természete szerint jelen sem volt és jelen sem lehetett. A mentelmi bizottság ezek alapján úgy látta, hogy a tényállás egyáltalában igazolhatónak nem látszik, mert a bejelentett rendőr erről nem tudhat. (Rassay Károly: Nem tudhat, vagy nem tud?) Nem tudhat, mivel a soffőr előadása és a feljelentés szerint is ez az állítólagos sértés a Margit-hídon történt, amikor jelen sem volt ott az a rendőr. Ilyen körülmények között a bizottság zaklatás esetét látta fennforogni és ezért terjesztette elő ezt a javaslatot. Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Képviselőház! Gál Jenő képviselőtársam az előbb kifejezetten hangsúr lyozta, hogy ő teljesen pártatlan az ilyen ügyekben. Teljes mértékben elhiszem, hogy képviselőtársam egyformán foglal állást, akár a jobboldali, akár a baloldali padokon ülő képviselők mentelmi ügyéről van szó. Ez az én esetem is. Amint az előbb jobboldalon ülő t. képviselőtársammal szemben kifejtettem azt, hogy ilyen, a büntetőtörvénykönyvben megállapított bűncselekmény tényálladékát kimerítő esetben ki kell adni az illető képviselőt, hogy az olyan za^ varos tényállást, mint amilyet az előadó úr itt volt szíves előadni, a bíróság a rendelkezésére álló eszközökkel tisztázza, ugyanezt az álláspontot foglalom el ebben a kérdésben is és kérem a t. Házat, méltóztassék Gál Jenő képviselő úr mentelmi jogát felfüggeszteni. Ez az érdeké — azt hiszem — a képviselő úrnak is, mert hiszen mégis csak furcsa dolog, hogyha egy országgyűlési képviselőnek affér je támad egy soffőrrel, akkor ezt ne úgy, mint az állampolgárok egymás között, a bíróság előtt intézze el, hanem mozgásba hozzák ebben az ügyben a törvényhozás testületét, és itt a naplóban megörökített viták legyenek. En tehát tisztelettel kérem a mentelmi jog felfüggesztését. (Váry Albert: Szót kérek!) Elnök: Szólásra jelentkezett Váry Abert képviselő úr! (Felkiáltások bal felől: Tomcsányi előbb jelentkezett!) Bocsánatot kérek, meg kell állapítanom, hogy a képvisejő urak közül ki jelentkezett először. Tomcsányi Vilmos Pál képviselő úr jelentkezett előbb, a szót tehát neki adom meg. Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! Minthogy azokat, amiket a másik ügynél akartam elmondani, ennél az ügynél is elmondhatom, mert tisztán elvi szempontból szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni, röviden kitérek arra a vitára, amely megelőzőleg Rassay Károly és Gál Jenő képviselőtársam között folyt a mentelmi jog kérdésében. Gál Jenő képviselő úr azt mondotta, hogy a mentelmi jog szuverén joga a Képviselőháznak, a törvényhozó • szervnek, úgyhogy semmiféle elvhez, semmiféle szabályhoz nincs kötve. (Váry Albert: Tévedés!) Koncedálom, hogy ez forma szerint így van; a mentelmi jog tényleg szuverén joga minden törvényhozó szervnek, de hogy ezt a jogot miképpen gyakorolja, abban a kérdésben nagyon is elvi szempontok és jogi elvek kell, hogy kössék a törvényhozó szervet. Es itt rá kell mutatnom arra, hogy ebben a tekintetben én azt az álláspontot fogadom el, amelyet Rassay Károly képviselő úr fejtett ki, tudniillik, hogy a törvényhozó szervnek e joga gyakorlásával nem szabad belenyúlnia egy másik államhatalmi főszervnek, a bíráskodásnak működésébe. (Helyeslés balfelől.) Amikor tehát a mentelmi jogi kérdéseket tárgyaljuk, akkor feet-