Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

368 Az országgyűlés képviselőházának az intelligencia ifjúsága nem tud elhelyezkedni, másrészt pedig a nyugdíjterhek nagymértékben emelkednek. (Mozgás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, akkor ne méltóztassék okvetlenül ellenzékieskedésnek venni, r ha mi igenis határozott és konkrét váddal állunk az urakkal szemben. Elismerjük, hogy az urak egyenként igen nagy hazafias aggodalommal kisérik a krizist és erről maguk között állandóan tárgyalnak és megbeszéléseket folytatnak. De ez nem elég. Ebből az önök elégületlenségéből, vagy jobban mondva aggodalmából és a mi elégedetlenségünkből kell, hogy valami közös egységes dolog alakuljon ki, ami azután az országnak hasznára van. Azt mondotta képviselőtársam, hogy fogjunk össze. Készek vagyunk összefogni egy gazdasági aktualitás jegyében. Méltóztassék valamit idehozni a nagy problémákból, akár a hitelkrizis ügyét, akár mást. (Felkiáltások a jobboldalon: Jtíövidesen!) A legnagyobb hazafias ügybuzgalommal akarunk ebben résztvenni. De azt is látjuk, hogy a gazdasági programmot nemcsak mi sürgetjük. Méltóztassék itt végignézni. Nincs most itt a kormánytámogató párt illusztris elnöke, Zichy János gróf; ő megmondotta, hogy égetően sürgős szükség van erre. Tegnap Ernszt Sándor, akire csak nem lehet mondani, ho^v okvetetlenkedő ellenzéki, megmondotta, hogy nem emlékszik arra, hogy valaha az ő politikai pályafutása folyamán az ország ilyen súlyos helyzetben lett volna, imint ma. De az önök minisztereinek és önöknek beszédeiből is kivehetnem azokat a mondatokat, amelyek sokkal súlyosabban illusztrálják a helyzetet, mint ahogyan mi tesszük. Es akkor önök azt mondják, hogy lehetetlenség itt gazdasági problémákat tárgyalni. Uraim, vegyék az összes parlamenteket az egész világon. Minden gazdasági nrobléma odakerül valamilyen formában. A miniszter meginterpelláltatja magát, az interpelláció elhangzik, a miniszter felkel, a gazdasági kérdésben felel és a Ház azután dönt, hogy ezt tudomásul veszi, igen, vagy nem? Ez is egyik formája a tárgyalásnak. De ho^v elzárkózzanak az urak és bennük mindig csak a kellemetlen ellenzéket lássák, ezt nem helyeselhetjük. Konstatálom, hogy az urak rendkívül idegességgel viseltetnek velünk szemben. (Elénk ellentmondások a jobboldalon. — Zaj.) Tisztelet a kivételnek, de általában ezt látjuk. Méltóztassanak honorálni azt, hogy mi nagyon kevesen vagyunk, kevesen tudtunk a csendőrkordonon áttörni, hogy idejussunk. Es amikor itt vap*vunk, nekünk sokkal nehezebb a feladatunk és sokkal súlyosabb körülmények között állunk itt. A képviselő úr is csatlakozott illusztris vezérének, Bethlen Istvánnak ahhoz az álláspontjához, hogy mi adjunk programmot. Mi a legnagyobb örömmel hajlandók vagyunk programmot adni. Méltóztassék azonban elkezdeni. Állítson a kormány programmot és mi ezzel szemben állítunk egy másik programmot. Ellenzéki képviselőtársaim hajlandók erre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gáspárdy Elemér: Tessék! — Rassay Károly: Hiszen tíz év óta mondjuk, hogy mit kell csinálni! — Zaj.) ötletekre és tanácsokra Önöknek, uraim, nins szükségük. (Folytonos^ zaj. — Rassay Károly: Tíz év óta mondjuk és most dadogják ugyanazt!) Önök azt mondják, hogy nekünk nincs gazdasági programmunk. Felsorolhanám, ha éppen vissza akarnék élni az urak türelmével, hogy hány esetben helyezkedtünk mi szembe gazdasági kérdésekben az önök álláspontjával. Csak . ülése 1929 november 15-én, pénteken. egy példát mondok. Itt van a népszövetségi kölcsön esete, ahol megmondottuk: ne vegyék fel az urak. Nem is kellett volna felvenni, hiszen önök három év alatt háromszorannyi kincstári felesleget produkáltak, mint amenynyit az egész népszövetségi kölcsön kitett. Ez a kölcsön 250 millió aranykorona volt, és erre minden évben ugyanennyi kincstári felesleg jött rá. Most itt van ez a szerencsétlen Magirt. gyufaügy. (Halljuk! a szélsőbalooldalon. — Mozgás.) Itt tárgyaltuk tavaly nagy vita keretében a gyufakölesön ügyét, akkor Önök abban találtak megnyugtatást, hogy a gyufa árát egy fillérrel emelni fogiák, azzal vége, és mert a kormányban bíztak, mindent megszavaztak. Es mi a helyzet? A gyufa rögtön 5 fillér lett és 5 fillérről most felemelik 6 fillérre. Most ezzel a differenciával a Magirt. évente 10 millió pengő pluszt ér el. Ez az összeg elegendő volna arra, hogy a hadikölcsönöket bizonyos szerény és méltányos keretben valorizálni lehessen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem, uraim, itt nem ellenzékieskedésről van szó, Méltóztassék elhinni, olyan súlyos az állapot, hogy igazán csak nagy önfeláldozással és önmegtagadással lehet csinálni ezt a folytonos ostromlást, de kell önöket ostromolni, mert nem akarnak megmozdulni. Most minden szó nélkül tudomásul veszik ezt a gyufa — nem mondhatom, hogy skandalumot, ezt a gyufabotrányt. (Derültség.) Ilyen kérdés, amit az újságból Önök bármikor kikaphatnak, a kamat kérdése is. Az urak számos beszédben elpanaszolták, hogy a vidéken 15—16% -os kamatot fizetnek. (Simon András: Budapesten is úgy van!) önök is tudják, mint én, hogy itt Budapesten is 7 és 7% %-os a Spannung. De az Önök nagyszerű táborában és a közgazdasági tudósok nagy sorában, ami Magyarországon van, még nem akadt ember, aki ezt a nagy Spannungot meg tudta volna magyarázni, hogy miért van erre szükség? (Felkiáltások a jobboldalon: Tudjuk!) De más aggodalom is bánt minket. Nem akarom érinteni a jóvátétel kérdését, mert meg vagyok róla győződve, hogy ebben az egész ország önökkel egységes. De itt van az az általános panasz, hogy az adó jövedelmek erősen csökkennek. Elérkeztünk addig a határig, hogy az az úgynevezett névtelen adófizető nem tud adót fizetni. (Bródy Ernő: Sem a város, sem a falu!) Tessék elolvasni a jegyzők nagygyűlésének tegnapelőtti felszólalásait, amelyekben a faluk jegyzői elpanaszolták, hogy 'a pénzügyi hatóságok szorítják Őket, hogy minden körülmények között hajtsák be az adókate, de ők nem tudják behajtani, azt, ami nincs és nem tudnak ott végrehajtani, ahol nincs. Vagyis, nem folynak már be az adók úgy, ahogyan azt költségvetésünk egyensúlyi helyzete megkívánná. Távirati stílusban egypár súlyos témát vetettem ide, amelyek mindegyike elegendő alapot és okot szolgáltathatna arra, hogy a gazdasági vagy kereskedelmi miniszter úr megjelenjen és ezt valamilyen formában a Ház elé hozza. Hiszen megegyezhetnének a pártok. Minden párt részéről 3—4 szónok szóljon hozzá. A párizsi parlamentben, de mindenütt a külföldi parlamentekben, méltóztassék azokat végigvizitelni, ez a szokás, és akkor egy bizonyos parlamenti közhangulat alakul ki ezekben a súlyos gazdasági problémákban, amely megnyugtat. A minisztereknek téliesen automatikussá lett megnyugtatásai és ígérgetései helyébe kell egy parlamenti állásfoglalásnak tó-