Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. dúlnia, — de mi elzárkózunk minden elől, ami súlyos és ami életkérdés! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloIdaion.) Itt volt a katonai bíráskodás törvényjavaslata. Kellett megcsinálni, elismerem, de uraim, mostanáig megvoltunk valahogyan. Ha Gömbös miniszter úr ezt nem találta volna meg a fiókjában, mit csináltunk volna? (Derültség.) Tiszta véletlenség, hogy ez ott volt a fiókban. A miniszter úr, amikor üdvözöltük és mondtuk, hogy a botkérdés egy rossz ügy, elismerte, hogy ő még nem olvasta el a javaslatot. Kérdezem, ha abból a fiókból ez a javaslat nem kerül ide, ha ez nem lett volna, akkor mit csináltunk volna most? Tudom, hogy le fognak szavazni, sohasem szavaztunk együtt, de ennek a parlamentnek szerencsétlensége, hogy mi egymással szemben nagyszerűen tudjuk a meggyőzés fegyvereit használni kint a folyosón és itt, csodák-csodája, valami új parlamenti mechanizmus eredményeként, mindig, mint ellenfelek állunk. Fogadást ajánlok az uraknak, hogyha ez után az ülés után nekem bármelyik t. képviselő úrral a túloldalról szerencsém volna kint a folyosón diskurálni, elismerné: bizony önöknek igazuk volt, ezeket a problémákat a Ház elé kell hozni. Es mégsem tudunk előbbre menni. (Zaj.) Ha már most ismét győzni fognak, uraim, — mert önök győzni fognak mindig, hiszen önök sokan vannak, mi pedig kevesen — megint az önök oldalán lesz az igazság, pedig az igazság mindig ott van, ahol a valóság van, de a valóság nálunk lehet. A valóság pedig az, hogy tovább nem halaszthatjuk a gazdasági kérdések vitatását. Kell, hogy a parlament — hiszen azért parlament — a nagy problémákhoz hozzászóljon. Ha pedig az urak elzárkóznak kéréseink elől, akkor Gáspárdy 1 képviselőtársam ne vegye annyira rossz néven, hogy mi nyiltan, egyenesen, sajtóban és mindenütt szemrehányásokat teszünk a túlsó oldalon ülő pártnak és ezt fogjuk ezentúl is csinálni. En éppen azért állottam most fel, hogy kérjem Önöket, — sajnálom, hogy nincs itt egyetlen miniszter úr sem — méltóztassanak a kormányt arra szorítani, hogy igenis, a gazdasági kérdések a Ház elé kerüljenek. Minthogy Pakots t. képviselőtársam javaslata ezt a célt szolgálja, én azt ajánlom elfogadásra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a napirendhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szembenáll Pakots József képviselő úr ellenindítványa. (Kabők Lajos: Tessék visszavonni az elnöki indítványt!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, szemben Pakots József képviselő úr ellenindítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. (Kabók Lajos: Nagyon gyenge többség!) Rassay Károly képviselő úr az ülés folyamán jogot nyert a személyes kérdésben való felszólalásra. A szó a képviselő urat megilleti! Rassay Károly: T. Ház! A belügyminiszter úr nincs jelen, azonban úgy érzem, szükséges, hogy a miniszter úrnak a délelőtt folyamán mondott szavaira válaszoljak. Az igen t. belügyminiszter úr szemrehányást tett általában véve az ellenzék felé, hogy nem vett részt a fővárosi törvényjavaslat előzetes tárgyalásain, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXIII. ülése 1929 november 15-én, pénteken. 369 amelyeket ő előzékenységből az ellenzék részére is lehetővé tett. Minthogy én is azok közé tartoztam, akiket a belügyminiszter úr meghívott, szükségesnek tartom röviden, egypár szóval megmondani, hogy miért nem vettem részt azon a tárgyaláson. Az igen t. belügyminiszter úrtól kaptam egy meghívást, amelyet még megelőzött Budapest székesfőváros főpolgármesterének egy meghívása, amelynek az volt a célja, hogy egy törvényjavaslatot ismertessenek meg előttünk, amely törvényjavaslat a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjáalakítását tárgyazza. En teljes elhatározottsággal elakartam menni erre a tárgyalásra, mielőtt azonban ez megtörtént volna, a kormánypárt budapesti különítményének (Derültség.) és a kereszténypártnak ellenállásán ez a javaslat megbukott. (Viczián István: Ez tény!) A lapok közölték, hogy ez a törvényjavaslat nem lesz benyújtva a Ház elé, lekerült a napirendről. Ilyen körülmények között, — hozzátéve még azt, hogy akkor a belügyminiszter úr kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat nem is volt javaslat, hanem csak tervezet, sőt másnap reggelre kijelentette, hogy nem is volt tervezet, csak előtervezet (Friedrieh István: Ideiglenes tervezet! — Ko then stein Mór: Áltervezet!)— a belügyminiszter úr nem veheti rossz néven, ha én nem mentem el erre az értekezletre, ahogy egy ilyen kiszenvedett javaslatnak a tárgyalásáról, ismertetéséről lett volna szó. En nagyon sajnálom, de nekem, aki a polgári életben is nagyon elfoglalt ember vagyok, nincs időm halvaszületett kisdedeknek a megvizsgálásában résztvermi. (Derültség.) Még csak azt akarom a t. belügyminiszter úrnak mondani, hogy én sohasem kívántam a belügyminiszter úrtól azt, hogy az ő törvényjavaslatait velem, mint ellenzékivel megismertesse. (Baraes Marcell: A lojalitás kívánja!) En ezt nem kívántam, nem is helyezek rá súlyt. En arra helyezek súlyt, hogy a belügyminiszter úr úgy, mint az régen szokásban volt, ezeket a törvényjavaslatokat ne úgy kezelje, mint valami titkos tőzsde-üzletnek az előterveit, hanem kezelje úgy, mint ahogy régen kezelték a törvényjavaslatokat: vigye azokat a szakértekezletek elé és bocsássa a nyilvánosság megítélése alá. En nagyon meg vagyok elégedve, ha a sajtóból fogom majd kellő időben ezeket a javaslatokat megismerni. Mert nem az a fontos, t. Ház, hogy a kormánypárt és kormányt támogató párt egyes vezető emberei, vagy az ellenzék egyes vezető emberei ismerjék meg a javaslatokat, hanem az a fontos parlamentáris államban, hogy a közvélemény ismerje meg, hogy kialakuljon egy közvélemény magával a javaslattal szemben, amely annak a javaslatnak a javítására és eldöntésére befolyással lehet. Ezért vagyok én, őszintén megvallva, felháborodva azon a cinizmuson, amellyel ma megoperálták ezt a fővárosi törvényjavaslatot, amelyet titokban pár ember tárgyalt s amelyről fogalmunk sincs, hogy mit tartalmaz, pár nap közbevetésével napirendre kitűzni. Mégis csak frivolitás az, t. Ház, hogy a belügyminiszter úr benyújt egy javaslatot a Házban és azt kívánja, hogy sürgősen letárgyalják, amikor még annak a javaslatnak indokolása nincs is elkészítve. (Kabók Lajos: Hallatlan!) T. Ház! Bocsánatot kérek, ez a rendszer nem vezet a törvényhozás tekintélyének emelésére és most is tiltakozom az ellen, jóllehet a belügyminiszter úr kijelentette, hogy eláll a sürgősség követelésétől. Nem tudom, hogy a lillafüredi vadászat volt-e a döntő körülmeny eb54 •