Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-331
Az országgyűlés képviselőházának 331. vízbefulladni. Mert bizonyos, hogy lesznek a kormánynak javaslatai, amelyeket a kellő időben elő fog hozni. (Fábián Béla: Pártkérdéssé teszik, hogy szabad-e az országot megmenteni, vagy nem! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ugyan! Ugyan!) Elnök: Csendet kérek! Fábián képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól, mert különben kénytelen lennék erélyesebb rendszabályokat alkalmazni. (Rothenstein Mór: Ezzel nem lehetVa gazdasági válságot megakadályozni!) Gáspárdy Elemér: Mi a magunk részéről éjjel-nappal itt maradnánk, nemcsak a szünnapokon, és tárgyalnánk a gazdasági kérdéseket, (Rassay Károly: Ha engedné a kormány!) ha abban a véleményben volnánk, hogy beszédekkel meg tudnók menteni a hazát. (Bródy Ernő: Hát, tessék cselekedni, szabad! — Rassäy Károly: De nem tudnak!) En erre azt bátorkodom a mélyen t. ellenzéknek felelni, hogy méltóztassanak olyan javaslatokkal előjönni. (Zaj a szélsőbaloldalon.— Kabók Lajos: De ha nem engednek beszélni! — Rassay-Károly: Nem tűzik napirendre! — Fábián Béla: Hol, mikor, hogyan?) amelyek alkalmasak' arra, hogy a képviselőház, a parlament' azokat letárgyalhassa. Mert nagyon könnyű egy nagy pártot megvádolni azzal, mégpedig olyan erős módon, hogy: az ország jelenlegi bajain csak'nevetés és gunymosoly támad; könynyű megvádolni a párt egyes lelkiismeretes tagjait is (Mozgás a baloldalon.) azzal, hogy az ország érdekében nem akarnak cselekedni, de sokkal nehezebb volna megmutatni azt a mélyen t. ellenzéknek, (Baracs Marcell: Adjanak alkalmat!), hogyan és mi módon történjék a cselekvés. (Fábián Béla: Hát miért nem adnak alkalmat?) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom! Szíveskedjék csendben maradni! Gáspárdy Elemér: Mindnyájunk lelkében élnek gondolatok, — tudom én ezt, mélyen tisztelt képviselőház — az önökében is, a mienkben is. (Rassay Károly: Az önökéi testet öltöttek a freskóban.) Ne beszéljünk a freskókról, az művészetpártolás !, De, t. uraim, én azt hiszem, hogy nincs is itt. a vádaskodások ideje, mert azt hiszem, mindnyájunk szívében és lelkében él az a gondolat és az a vágy, hogy ezt a nemzetet, ezt az országot a gazdasági bajokból kivezessük. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem kell itt sem ellenzéknek, sem kormánypártnak lenni, hanem az egész nemzetnek össze kell fognia, úgy a társadalmi szervezeteknek, mint a törvényhozásnak, a kormánynak, szóval az egész magyar társadalomnak abban a tekintetben, hogy igenis kivezessék ezt a szerencsétlen nemzetet a bajoknak tömegéből. (Rassay Károly: Megbukott a politikájuk, le. kell vonni a konzekvenciáját!) De hogy visszatérjek a napirendhez, legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a törvényhozóknak legtöbbje, a képviselők zöme el lesz foglalva a következő napokban, (Kabók Lajos: Mivel?) amennyiben az új törvényhatósági bizottságok most fogják tartani megalakuló gyűléseiket. (Kabók Lajos: Negyvenen-ötvenen még maradnak, akik itt szoktak lenni! — Rassay Károly: De azok Lillafüredre mennek! — Br. Podmaniczky Endre: Szóval sokan vannak itt mindig!) Minthogy fizikailag lehetetlen egy személynek egy időben két helyen is megjelennie, ennélfogva éppen a jelen alkalommal fontos az, hogy szünet adassék s ezért én a legmélyebb tisztelettel az elnöki napirendi indít* ülése 1929 november 15-én, pénteken. 367 ványt bátorkodom elfogadni és elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző : Friedrich István ! •'>"'. Friedrich István: T. Képviselőház! En Pakots József t. képviselőtársam javaslatát teszem magamévá és pedig azért, mert nem látom szükségét annak, hogy mi csütörtökig megint szüneteljünk. (Rassay Károly: Ügy van!) En, nem akarok lehetetlenséget kérni és javasolni, én el tudom képzelni, hogy az igen t. gazdasági miniszter úr kedden elfárad ide hozzánk és a gazdasági helyzetről egy képet ad és* a legsürgősebb teendőkről a parlamentnek igenis információval szolgál. Azt mondta előttem szólott képviselőtársam, hogy beszéddel nem lehet a gazdasági helyzetet reparálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hát, csak feltételezi rólunk, .hogy mi is tudjuk azt, hogy beszéddel nem lehet a gazdasági helyzetet reparálni. De ez mégis csak parlament — legalább mi mostanáig úgy tudtuk — és a parlamentnek nemcsak az a feladata, hogy mi törvényeket megszavazzunk és törvényeket gyártsunk, hanem hogy itt az országot elsősorban érdeklő nagy problémákat napirendre tűzve, azokhoz hozzászólhassunk. Felvetődnek a pártértekezleten olvan problémák, amelyeket azonnal el lehetne intézni. Tegnap például az önök vezére, Bethlen István gróf miniszterelnök úr elismerte, hop^v sok a képviselő. (Deerültség a szélsőbaloldalon.) A Képviselőház tagjainak felére való redukálása tehát a takarékosság jegyében hamar megindulhatna. Az én nézetem szerint ez, ha komolyan akarnánk hozzáfogni, rövidesen megoldható lenne. Itt yan^azután a kétszeres háromszoros fizetések kérdése. Nagyon sok úr ül itt a Házban, aki két-háromszoros dotációban is részesül és ez is olyan probléma, amellyel azonnal foglal. kőzni lehet. Jó volna, ha a kormánv legalább egy komoly gazdasági tájékoztatást adna, mert programmot^ nem kaptunk, bár az önök kormánya a nyár folyamán, — méltóztassék utána nézni — x esetben konkrét formában meg1 ígérte, hogy az őszi kampány' folyamán meg. fogjuk ismerni a : kormány gazdaságpolitikai programmját. E pillanatig nem tu'dtuk megismerni. Miért? Azért, mert közben a gazdasági miniszter úr kereskedelemügyi miniszterré lett, a gazdasági minisztérium — azt hiszszük, nem tudjuk — megszűnt és a kereskedelemügyi miniszter úr nem adott újabb programmot. Mármost, engedelmet kérek, mindenütt, pártokban, különböző testületekben — elismerem — állandóan napirenden van a gazdasági krízis. A kormány is — ezt is elismerem — az. utóbbi hetekben különböző részlet-akciókat jelentett ; be. Például egy igen nagy horderejű kérdésben nyilatkozott a mélyen t. miniszterelnök úr, a bürokrácia leépítésének kérdésében. Itt van az új honvédelmi miniszter úr, aki karakánul kijelentette, hogy a bürokráciát le kell törni. (Egy hang a jobboldalon: Ebben ' igaza. van!) E tekintetben tehát többet kívánnak a kormány tagjai, mint amennyit mi, ellenzékiek, mert én például a bürokrácia letörését nem kívánom, mert nem is tudom elképzelni hamarjában, hogvan történhetik ez. (Rassay Károly: Tetszett volna átszervezni, az adminisztrációt tíz év alatt!) Hiszen a miniszterelnök úr már egy héttel ezelőtt kifej-, tette, hogy ez egy nagyon nehéz probléma, mert ha a bürokráciát lépítik, akkor egyrészt