Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

364 Az országgyűlés képviselőházának 331. Elnök: Kíván valaki szólni ! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem kívánok nyilatkozni!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 8. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 8. §-t elfogadia. Következik a 9. % Petrovics György jegyző (olvassa a 9—26. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 27. §-t). — Krüger Aladár! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 28. §. Petrovics György jegyző (olvassa a 28—103. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A két törvényjavaslattal együtt elintézést nyert a Budapesti Ügyvédi Kamarának idevonatkozó felterjesztése is. Napirendünk szerint következik az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyeknek — és pedig a földmívelésügyi bizottságban 1, a közgazdaságig és közlekedésügyi bizottságban^ 2, a közigazgatási bizottságban 1, a közoktatásügyi bizottságban 1, a könyvtári és múzeumi bizottságban 1 és a naplóbíráló bizottságban 1 tagsági helvnek, továbbá az Országos Iparj tanács tagsági helyének választás útján való betöltése. A névsort Fitz Arthur jegyző úr fogja olvasni, a távollevők névsorát pedig Urbanics Kálmán jegyző úr fogja jegyezni. Kérein a jegyző urat, szíveskedjék a névsor felolvasását megkezdeni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a képviselők névsorát. — Kócsán Károly nevének olvasása után) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a házszabályok rendelkezésének is megfelelően nem a terem közepén tartózkodni, hanem helyeiket elfoglalni. (Meskó Zoltán: Helyre! Helyre!) Fitz Arthur jegyző (tovább olvassa a névsort). Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a névsor olvasásánál jelen nem volt képviselő urak neveit felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az első olvasásnál távolvoltak névsorát). Elnök: A szavazás befejezést nyert. Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a beadott szavazatokat összeszámlálni. Az összeszámlálás tartamára az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a megejtett szavazás eredményét ismertetni. Urhanics Kálmán jegyző: Leadatott öszszesen 70 szavazat. A földmívelésü^vi bizottságba Krúdy Ferenc 69 szavazattal, a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságba Herrmann Miksa és Dezseöffy Aurél 70—70, a közigazgatási bizottságba Usetty Béla 70, a közoktatásügyi bizottságba Hegedűs Kálmán 70, a könyvtári és múzeumi bizottságba Steuer György 69, a naplóbíráló bizottságba Konkoly-Thege Kálmán 70 s az Országos Ipartanácsba Barthos Andor, Biró Pál, Fitz Arthur, Frühwirth Mátyás, Görgey István, ülése 1929 november 15-én, pénteken. Gsehwindt Ernő, Kenéz Béla, Perlaki György, Propper Sándor, Rubinek István, Tankovics János 70—70 szavazattal, Sándor Pál pedig 22 szavazattal beválasztattak. A többi szavazat megoszlott. Elnök: A jegyző úr által megnevezett képviselő urakat az általa felsorolt bizottságok, valamint az Országos Ipartanács megválasztott tagjaiként jelentem ki. Az idő előrehaladván, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi november hó 21-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki: a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása, a mai napirendünkön szereplő mentelmi bizottsági jelentések s végül a Képviselőház 1930/1931. évi költségelőirányzata tárgyában a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. Pakots József képviselő úr kért a napirendhez szót. Pakots József: Mélyen t. Képviselőház! Megdöbbenéssel veszek tudomást arról a javaslatról, amelyet a t. Házelnök úr tett nekünk, hogy legközelebbi ülésünket csütörtökön tartsuk. Tudom én azokat az okokat, amelyek erre vezettek:, tudom, hogy a fővárosi törvényjavaslat előkészítésével kapcsolatos tárgyalási oka van annak, hogy ilyen^ későre tűzték ki a parlament legközelebbi ülésnapját. Mégis aztán fel kell vetnem azt a kérdést, hogy vájjon komoly tanácskozásai rondszer-e az, amely itt a Képviselőházban folyik, amikor egy ilyen közbeeső törvényjavaslatnak tárgyalásra előkészítése miatt hosszú napokon keresztül szünetet tart a Ház. (Kabók Lajos: Nincs más tárgyalni való?) Nagyon jól tudjuk, hogy a kormány négy hónapon keresztül, «lázasan tevékenykedett» hogy munkaprogrammot tudjon adni a Háznak, (Gúnyos felkiáltások a baloldalon: Ügy van! Úgy van!) és ez a lázas tevékenység rögtön meg is mutatkozott, amikor a parlament megnyilt, mert hiszen szünetekkel kellett kitölteni azokat a hiányokat, amelyeket a t. kormány nem tudott munkaprogrammal betölteni. Van azonban egy nagy munkaprogrammja úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak. (Friedrich István: Halljuk! Halljuk!) Ez a munkaprogramul volna a gazdasági kérdés tárgyalása. (Kabók Lajos: Az egész országot ez sújtja!) A munkásokat százával bocsátják el a gyárakból. (Br. Podmaniczky Endre: Ne mondja! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Erődi-Harrach Tihamér: Es ezt a helyzetet törvényhozási úton meg is tudják szüntetni? — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Pakots József: Pártkülönbség nélkül kialakult az a vélemény, hogy ezt a problémát meg kell oldani, mert ez az ország olyan súlyos helyzetbe került, hogy ebből a helyzetből, ha korán és kellő időben segítség nem érkezik, nem is lehet kimenteni a szerencsétlen, gazdasági válságba jutott országot és társadalmat. Mármost a t. miniszterelnök úr is, a szakminiszter urak is többször nyilatkoztak már a válság problémájáról, egyes pártoknál udvariassági vizitet is tettek, a kisgazdapárt három ízben is bizalmas konferenciát tartott, a kormányt támogató keresztény gazdasági párt szintén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, sőt ő maga volt az, amely felvetette azt a gondolatot, hogy minél előbb