Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-331
Az országgyűlés képviselőházának 331. kerüljön ez a kérdés a parlament tanácskozási rendjére. Azt hiszem, igen meggondolt és igen meofontolt indítvány volt ez, csodálom, hogy a megfontolás és meggondolás vége az lett, hogy ma már nem sürgetik annyira ennek a kérdésnek parlamenti tárgyalását. Nem keresem az okait, azonban igen fájdalmas látni azt, hogy egy történelmi pillanatban, amelyik magára a pártra nézve is történelmi feladat teljesítését jelentette volna, amikor a maga számbeli erejével és annál a helyzetnél fogva, amely helyzetet itt a kormány támogatása révén biztosított magának, tudott volna itt egy tisztább levegőkört teremteni, tudott volna egy kibontakozási utat megjelölni, hogy ebből a gazdasági válságból kimeneküljön az ország, amely kimenekülésnek módja és lehetősége más nem lehetne, minthogy a t. kormány, nem tudván segíteni^ az országon, minthogy az ő elhibázott gazdasági politikája juttatta ide az országot, minél hamarább elmegy és átadja helyét azoknak, akik... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Az ki van zárva! — Zaj a jobboldalon.) Csak le kell mérnünk azokat a kísérő jelenségeket, amelyek ebben az ügyben a kormány taktikáját jellemzik. A kormány az első pillanatban maga is megriadva látta, hogy a közvélemény mennyire fel van háborodva azzal a (közömbösséggel szemben, amelyet a kormányzat az ország jelenlegi gazdasági helyzetével szemben tanúsít. (Rothenstein Mór: Lillafüreden vadászat van! — Br. Podmaniczky Endre: Ugyan már! Maga szeretne ott vadászni? — Rothenstein Mór: Azért nem lehet ülést tartani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: Vannak, akik azt mondják, hogy az időre kell bízni a dolgot, a vizek lefolynak, a háborgás lecsillapodik és majd ugyanazzal a közömbösséggel, cinizmussal fogják az egyesek tovább nézni ezt a szomorú helyzetet, mint amilyen sajnos most is megnyilvánul egyes közbeszólásokban. Tessék azonban kimenni a kerületeibe, tessék kimenni a keservesen dolgozó emberek közé és ott méltóztassék így megnyilatkozni. (Kabók Lajos: Oda nem mernek menni!) Végre nem hunyhatjuk be a szemünket és nem dughatjuk be a fülünket ilyen nagy nyomor elől. (Kozma Jenő közbeszól.) Hát, lehet, hogy Kozma Jenő bizottsági tag úrnak és képviselő úrnak nagyon jó dolga van, azonban tessék a kerületébe is kimenni és nézze meg a nyomorúságot, ami ott van. (Zaj.) Ne méltóztassék mosolyogni, mert a mosolyt nem jegyzik fel a naplóba, hanem méltóztassék hangot adni itt annak a nyomornak, amely odakünn úrrá lett a kedélyeken. (Zaj a jobboldalon és a középen.) T. f Képviselőház! Kétségtelenül bizonyos naivitás felszólalni ilyen ügyben ott, ahol ilyen visszhangra talál a felszólaló, ahol nem tudnak megértésre találni ezek az igen komoly és megszívlelésre méltó gondolatok. (Usetty Béla: Ugyan, ugyan!) így van, ez látszik a viselkedésükből; az urak ott kaszinóznak! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: T. Ház! Az is meggondolandó a kormány részéről, hogy amikor látja azt, hogy ebben az országban elkeseredés, felfok ozottan elkeseredett hangulat van, akkor kivül helyezi magát ezen a hangulaton és ilyen nehéz időkben, — bármennyire respektálom is az egyéni élvezet minden jogát — nem hozza összhangba a maga egyéni kedvteléseit és paszszióit azzal a szomorú helyzettel, amelyben vagyunk. Vannak idők, amikor mégsem lehet élülése 1929 november 15-én,-pénteken. 365 menni Lillafüredre nagy vadászatokat rendezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez mégis csak érzék kérdése akkor, amikor ilyen nyomorúságban vagyunk. Méltóztassanak az urak mulatságaikat más időre tenni, amikor mások is tudnak velük együtt örülni, olyankor mindenki szívesen nézi a más örömét, de amikor az emberek ilyen nehéz helyzetben vannak, és ilyen nagy az elkeseredettség, akkor nem szívesen nézik az ilyen mulatságokat. T. Ház! En mindjárt, amint a parlament megnyilt, napirendi indítványt tettem, amelyben kértem, hogy a két szakminiszter úrnak egy vidéki beszámoló alkalmával elmondott gazdasági vonatkozású beszédei tüzesseriek napirendre. Akkor is az volt az intencióm, hogy a gazdasági válság, nagy problémáival foglalkozzunk. Ezt az indítványomat nagyon alátámasztotta a keresztény gazdasági párt állásfoglalása. Nagyon sajnálom, hogy a keresztény gazdasági párt nem vesz részt tovább ebben a munkában, sőt azt kell megállapítanom, hogy a parlament munkájában is meglehetősen nélkülözzök állásfoglalásait, akkor pedig, amikor kifelé másutt, a maga pártéletén belül és a nagy nyilvánosság előtt ugyanazon az állásponton van, amelyet mi foglalunk el itt a törvényhozásban. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A látszat kedvéért teszi!) T. Ház! Ezt a politikát tovább folytatni nem lehet. Ez a hazugságok politikája. Itt az ország színe előtt meg kell mondanunk azt, hogy fogja fel komolyan a feladatát ez a törvényhozás és fogjon hozzá ezeknek a fontos és az egész nemzet életérdekébe vágó kérdéseknek tárgyalásához és ne tűrje azt, hogy a kormány továbbra is ilyen közömbösséggel és meg nem értéssel kezelje ezeket a kérdéseket; mert bennünket nem nyugtatnak meg azok a miniszteri nyilatkozatok, amelyek egyes küldöttségek előtt vagy egyes pártértekezleteken hangzanak el, nem nyugtat meg bennünket sem a földmívelésügyi miniszter úr nagy programmja, amely a mezőgazdasági termények értékesítéséről, raktárházak létesítéséről és egyéb ilyenfajta segítő akciókról szól, sem a miniszterelnök úrnak dodonai kijelentései nem nyugtatnak meg, hogy miért olylan alacsonyak a búzaárak, sem a kormánynak a «világgazdasági jelenség»-be való kapaszkodása, hogy ez okozza itt teljesen és kizárólagosan a magyar gazdasági helyzet leromlását. T. Képviselőház! Szeretnők itt látni és letárgyalni a törvényhozás'hozzájárulásával ezeket a fontos problémákat. En nem mondom, hogy rögtön, abban r a pillanatban meg lesz oldva a gazdasági kérdés, de legalább itt, az egész ország iköz vélemény ének ellenőrzése mellett komolyan tárgyaljuk le ezeket a problémákat. Komoly ideák merültek föl hosszú éveken keresztül arra nézve, hogyan kellene a magyar gazdasági életre konstruálni. Történtek itt a kartell-ügyben és egyéb fontos kérdésekben érdemleges felszólalások. Ismerjük azokat a visszaéléseket, amelyek elkövettettek a magángazdasági élettel szemben, éppen a kormánynak részben a közömbössége folytán, részben a hozzájárulásával. A szövetkezetek túltengésével tönkreteszik a kereskedelmi életet, tönkreteszik a magánvállalkozás boldogulását. Ezer meg ezer olyan kérdés van, amelyeket itt meg kellene vizsgálni és amelyeket e vizsgálat alapján orvosolni lehetne. Méltóztassanak végre ezzel a kérdés-komplexummal idejönni a törvényhozás elé. Ha az ország és a közvélemény végre látná azt, hogy a törvényhozás komolyan foglalkozik e problémákkal, akkor több megnyugvás volna