Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

362 Az országgyűlés képviselőházának 331 Petrovícs György jegyző (olvassa az 56—106. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül el­fogad. — Olvassa a 107. §-t.) — Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! A kato­nai büntetőtörvénykönyvnek ez a szakasza al­kalmat ad nekem arra, hogy ezzel kapcsolatban szóvá tegyek egy olyan kérdést, amelyről az ál­talános vita folyamán Meskó Zoltán t. képvi­selőtársam már megemlékezetthez pedig a ma­gyar tanítóság tekintélyes részének az ügye. Ismeretes, hogy a tanítóság a háború má­sodik évéig az altiszti, illetőleg közlegényi sor­ban töltötte el békebeli s részint háborús szol­gálatát. Mikor a háború első éveiben megrit­kultak a sorok, akkor a tanítóságot önkéntes­ségi joggal ruházták fel és a tisztikarba sorol­ták. Ennek a katonai előléptetésnek tekintély, személyes ambíció kielégítése szempontjából és egyéb szempontokból is igen örült a tanítóság, -azonban ezzel kapcsolatban olyan katonai kö­telezettségek hárultak rá, amelyeknek minden körülmények között eleget kell tennie, még ak­kor is, ha azok teljesítése számára egyénileg kellemetlen következményekkel jár. Ez a kérdés, amely hozzákapcsolódik a büntetőtörvény­könyvhöz, de itt rendezést nem nyer, mert más törvénybe tartozik, a párbajkérdés. A párbaj kérdéssel nem akarok ez alkalom­mal foglalkozni, csak egy konkrét esetet és a té­nyeket ismertetem s az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ennek megoldásáról gondolkozzék és gondoskodjék. Méltóztatnak tudni, hogy a katona-tanító, mint katona alá van vetve azoknak a kötele­zettségeknek, amelyek a párbajjal kapcsolatban reá hárulnak. Ezzel szembenáll azonban a katho­likus egyház tanítósága számára az egyháznak ama szigorú rendelkezése, amely nemcsak tiltja a párbajt és exkommunikálja azokat, akik^ fi párbajban résztvesznek, hanem az állásban lévő tanítót fegyelmi úton állásvesztésre ítéli. Konkrét esetek jutottak kezemhez már e törvényjavaslatot megelőzőleg is. Az egyik há­borúviselt, tiszti kitüntetésekkel elhalmozott ta­nító itthon a béke éveiben bizonyos körülmé­nyek folytán olyan helyzetbe került, hogy pár­bajoznia kellett volna. Ugyanakkor azonban a szemébe meredt az a komoly valóság, hogyha^ a katonai kötelezettségnek, amely elől gyáván soha el nem bújt, eleget tesz, a következmény rögtön az, hogy azt az állást, amelyet eddig be­csülettel, kitüntetéssel, szorgalommal betöltött, el kell hagynia. Itt két eset lehetséges. Vagy eleget tesz tiszti kötelezettségének és akkor ál­lását veszti, vagy pedig megtagadja & párbaj­ban való részvételt, — amire szintén élő, eleven példa van — akkor tiszti rangjától fosztja meg a tiszti becsületügyi bíróság. Nekem az az eset adott felszólalásomra is okot, hogy egyik háborúviselt, r derék tanító­tisztünk, aki a közlegényi sorból bátor, kiváló magatartásával nemcsak a tiszti rangsorozat­ban ért el igen szép pozíciót, hanem sok kitün­tetést is szerzett, lelkileg összetörve, a legna­gyobb kétségbeeséssel irogatott annak idején hozzám, hogy kövessek el mindent, hogy vala­miképpen mentesüjön tiszti rangjának megfosz­tásától, mert ez számára nagy lelki összeomlást eredményezhet. Az ok az volt, — és itt akarok ennék a kérdésnek súlyosságára rámutatni — hogy a városban lévő egyik fiatalember az ő családja tagját, a feleségét, megsértette és a sértésért a becsületügyi bíróság határozata folytán csak párbaj útján lehetett volna elég­tételt vennie. Ö azonban az esetek közül azt vá­lasztotta, hogy nem vett elégtételt ás így tiszti rangjától megfosztották. ülése 1929 november 15-én, pénteken. így tehát kellemetlen helyzetbe kerül a sér­tett fél, akár az egyiket választja, akár a mási­kat, mindkettő rendkívül kellemetlen számára. Ez az eset fennállhat úgyis, ha valaki aljasán bosszút akar állni ellenfelén abban a tudatban, hogy ha az nem tesz katonai kötelezettségének eleget, elveszti tiszti rangját, ellenkező esetben pedig állását veszti el. Sohasem lehet ugyanis. kimutatni, hogy nem aljas indok vezeti^e az il­letőt akkor, amikor szándékosa.i megsérti^ va­lakinek a család tagját, aminek következménye az, hogy a sértett félnek elégtételt kell vennie. Ezeket az egymás után megismétlődő ese­teket csak azért említettem fel, hogy módot ad­jak arra, hogy ezzel a kérdéssel úgy a honvé­delmi, mint az igazságügyi kormány foglalkoz­zék és keressen módot arra, hogy az a kiváló tiszt, aki tartani akarja azt a rangot, amelyre büszke, amelyet kiérdemelt, meg is tudja min­den körülmények között tartani. Csak azt a megjegyzésemet fűzöm még ehhez hozzá ; hogyha az a tanító-katona és ka­tonai szolgálatát teljesíti, akkor talán párba­jozhat, mihelyt azonban szabadságát megkezdi és mint civil hajtja végre ezt a kötelezettségét, akkor az általam említett két eshetőség állhat fenn számára. En tehát többszáz érdekelt fél óhajtására, kívánságára és az igazság szolgá­lata szempontjából tettem szóvá a kérdést, ame­lyet itt e törvény keretében ugyan megoldani nem lehet, de méltóztassék gondoskodni arról, hogy valami megnyugtató megoldási formát találjunk ezen kívül, ami az igazságügyminisz­ter úrnak, vagy a honvédelmi miniszter úrnak hatáskörét érinti. Ezeket voltam bátor ezzel a szakasszal kapcsolatban a miniszter urak figyelmébe ajánlani.^ (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem,!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Képviselő-ház! ^Tekintettel arra, hogy ez a téma, amelyet t. ^képviselőtársam felhozott, nem érinti ezt a törvényjavaslatot és magam is óva­kodom attól, hogy eltérjek a tárgytól, méltóz­tassanak megengedni, hogy erre a kérdésre egy későbbi időpontban térjek vissza. A magam részéről belátom, hogy amikor ilyen szigorú szabályokat mindkét oldalon akarnak érvénye­síteni^ az egyén tragikus helyzetekbe kerülhet. En mérlegelője vagyok az egyéni, — mondjuk pszichológiai — momentumoknak és majd az igazságügyminiszter úrral egyetértésben, kü­lönösen azok után, amiket az igazságügymi­niszter iir az általános vitában mondott, ezt a kérdést megfontolás tárgyává teszem. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom és a 107. %-i mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 108. §. Kérem annak felolva­sását. Petrovics György jegyző (olvassa a 108—líl. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül el­fogad.) Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteibenis letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt kellő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik most a ka­tonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 822, 833) részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javas­lat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a javaslat ci-

Next

/
Oldalképek
Tartalom