Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

28 Az országgyűlés képviselőházának ï delmi társaságainknak működniök, hanem elsősorban az ia feladtuk, hogy tőkegócpontokká válván, a tőkegyűjtést mozdítsák elő és saját tőkével dolgozván, a gazdasági élet tőkeszükségletét olcsóbban tudják szolgálni. Látjuk ezzel szemben azt, hogy ma a nagyközönség nem egészen jól megalapozott és roszszul ellenőrzött részvénytársaságoknak gyakori bukása folytán óvakodik immár attól, hogy a saját maga alapította vagy részvényesi minőségében érdekelt részvénytársaságoknak saját tőképével segítségére siessen alaptőke emelés alakjában. Ha tehát mi ezeket a jelenségeket látjuk és ha azt látjuk, hogy gazdasági életünkben nem elegendők a gazdasági eszközök, hanem egy igenis elavult törvény reformjához kell nyúlnunk, akkor nagyon óvatosaknak kell lennünk két szempontból: először azért, hogy azt a gazdasági életet béklyóba ne verjük, másodszor azért, hogy a lefektetett elvek valóban alkalmasak legyenek a gazdasági élet fellendítésére. Itt tehát elsősorban az erkölcsi szempontokat kell kidomborítani. A régi időben jó volt ez a törvény, amikor azt megalkották, mert hiszen akkor a mi gazdasági és jogi életünk is sokkal naivabb berendezkedésű volt, és sokkal több volt a bizalomra alapítva. Ma azt látjuk, hogy csak bizalomból sem a közgazdasági élet, sem a jogi intézmények nem prosperálhatnak. Ma kellenek erősebb jogszabályok, és magának az erkölcsi gondolatnak érvényesítéséhez szigorú jogszabályok szükségesek. (Ügy van! a jobboldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogyha a közgazdasági élet olyan kereteket kap a maga működése területén, amelyek boldogulást és^ biztos boldogulást adnak a tisztességes tőkének^ és megmentik a tisztességtelen tőke versenyétől, iákkor ez a közgazdasági élet javára szolgál és egyedül a visszaéléseket fogja a jövőre nézve lehetetlenné tenni. A kereskedelmi törvénynek elgondolása annak idején szintén foglalkozott egészen egyszerű formában a kereskedelmi társaságok el lenőrzésével, és a kereskedelmi társaságok csúcsán a részvénytársaság lévén, tényleg a részvénytársaságnál fejlődött ki legjobban ez a kérdés. Az volt a föltevés a kereskedelmi törvény alkotásakor, hogy a felügyelőibizottság s a cégbírói ellenőrzés teljesen elegendők lesznek az ellenőrzés céljaira és megvalósítják úgy a társasági tagoknak, a részvényeseknek védelmét, mint a hitelezőknek és a köznek védelmét. Mit tapasztaltunk? Azt, hogy a cégbírák kezébe a törvény csak formális ellenőrzést juttatott. Látjuk a gyakorlatban azt, hogy a cégbírák, ahol lehet, belenyúlnak és igyekeznek egészségesebbé, tisztességesebbé, szolidabbá^ tenni a kereskedelmi társaságok életét, jórészt meg van azonban kötve a kezük, mert a törvény sok •tekintetben csa'k formális ellenőrzést biztosít nekik. Létesít ia .törvény felügyelőbizottságot, és mit látunk 1 r A * felügyelőbizottságra nézve nein én ima és nem a mai közvélemény, hanem már évtizedek óta a szaikeimberek sokasága, főként pedig Nagy Ferenc mondotta azt, hogy a felügyelőbizottság egy dísz csupán, egy veszedelmes dísz a részvénytársasági életben, (Ügy van! Ügy van!) mert sokak figyelmét éppen elvonja attól az ellenőrzéstől, amelyre a felügyelőbizottság volna hivatva. A felügyelőbizottságnak elsősorban az hiányzik legtöbbször, amire szüksége volna, tudniillik a szakértelem. (Ügy van! Ügy van!) Ez nem olyan dolog, hogy ezzel bárkit, vagy bármilyen intéz0. ülése 1929 október 28-án, szerdán. ményt bántanék, ez a meggyőződés a közvéleményben van, ez köztudat. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt nem én mondom, hanem évtizedekkel ezelőtt Nagy Ferenc mondotta, és valóban ma ez a felügyelőbizottság nem ellenőrzést jelent, hanem terhet, (Ügy van! Ügy van!) és igen sokszor inkább arra alkalmas, hogy az ellenőrzést elotnulasszák azok, akik naívul hisznek abban, hogy a felügyelőbizottság a maga feladatát teljesíteni tudja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Engedelmet kérek, talán túloztam akkor, amikor kizárólag a felügyelőbizottság összeállításaira céloztam, mert hiszen maga a törvény hibás elsősorban, amely nem kívánta meg azt, hogy szakértő embereket alkalmazzanak a felügyelőbizottságban. Ritkán tapasztaltuk, hogy egy részvénytársaság elsősorban a szakértők sorából választotta volna meg a maga felügyelőbizottságát. Sőt a kereskedelmi törvénynek igen eredeti volt az az intézkedése, amikor a 195. §-ában megtiltotta, hogy a társaság egyebet bízhasson és egyéb kötelezettségeket róhasson a felügyelőbizottság tagjaira, mint amennyit a keresekedelmi törvény igen szűken (megszabott. (Ügy van! Ügy van!) Most azzal kell tehát foglalkoznunk, hogy ha egy új intézményt bevezetünk és ezzel irányt .mutatunk a kereskedelmi társasági jog fejlődése tekintetében a jövőre nézve, az ellenőrzést hatékonyabbá tegyük. (Helyeslés.) Ez az egyik főszempont. Es ebben a tekintetben az előadó úr ismertette már a t. Ház előtt, hogy az alakítandó új felügyeilőbizottság nem pictus masculus, nem ciráda lesz az intézmény élén, hanem végtelenül felelősségteljes állás, amelyről igen helyesen mondta at. előadó úr, hogy immár az illető felügyelőbizottsági tagok nem korlátoltan, hanem korlátlanul lesznek felelősek. Ez az új törvény voltaképpen a felügyelőbizottság intézményét átalakítja. (Élénk helyeslés.) A felügyelőbizottság nemcsak ellenőrző szerv lesz, hanem intézkedő hatásköre is lesz és a társasági szerződés a törvény rendelkezései szerint minél több jogot biztosíthat és /kötelességet háríthat a felügyelőbizottságra. Azt mondhatnám, hogy ez olyan felsőbb igazgatóság lesz, amely új felsőbb igazgatósjág a törvény szerint sokszor utasítási joggal is rendelkezik és sokszor beleavatkozhiatik az ügymenetbe is, mert hiszen ezen jogkör nélkül nem kerülhetne abba a helyzetbe, hogy fokozott jogkörét megnyugtatóan gyakorolhassa. Ezen felügyelőhizottsági ellenőrzésen kívül egy új intézményt is óhajtunk behozni, egy olyan (intézményt, amelytől a anagyar gazdasági életben egyes tényezők sokáig fáztak, fáztak addig, míg anna'k kötelező alakban való behozatalánál azt az ellenvetést tehették, hogy ez egyes társaságokat túlságosan meg fog terhelni. Ez pedig «a revizori intézmény, amely Angliában fényesen bevált. Angliában az auditorok intézménye törvényben is •' szabályozva van ós egyik nagy biztosítéka az angol kereskedelmi társasági élet biztos fejlődésének. Ez az intézmény csak akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha valóban megbízható lesz, és ha valóban olyan intézmény lesz, amely szakértelemmel rendelkezvén, egyúttal az illető társaságokkal szemben a maga függetlenségét is niesszemenőan meg tudja óvni. Erre igyekezett a tervezet, igyekezett abban a vonatkozásban, hogy ezeknek a díjazását nem külön alku alapján állapítja meg, és hogy biztosította