Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 29 az elbocsátás kérdésében a cégbíróság kizárólagos elmozdítása jogát. Mi abban a pillanatban, ha angol példa után megyünk, csak egyet kell hogy nézzünk: hogy Angliában az a nagy és fejlett gazdasági élet bizonyára könnyebben bírhat el terhieket, mert hiszen nninél alaposabb valamely ellenőrző intézmény, kétségtelenül annál több munkát és költséget is jelent. Jelent ugyan másrészről igen sok biztonságot, és így igen sok új értéket és megtakarítást is. De »kérdés, hogy a mi gazdasági életünk egy ilyen intézményt elbírhat-e? Nyilvánvaló, hogy nem az állam feladata ezeknek a revizoroknak tartása. Senki sem gondol arra, hogy az államot ezeknek költségeivel megterhelje. Marad tehát maga az a gazdasági érdekeltség, amelynek ellenőrzése céljából felállítjuk ezt az intézményt. Es ez okozott talán legtöbb gondot és vitát a törvényjavaslat megalkotása előtt, hogy vájjon szabad-e egy új intézmény bevezetésénél és majd egyéb kereskedelmi társaságoknál is ezt az új költséget hárítani a gazdasági életre. Ez a törvényjavaslat — azt hiszem — szerencsésen oldja meg a kérdést, szerencsésen oldja meg azért, mert módot és alkalmat ad a korlátolt felelősségű társaságnak arra, hogy ne tartson felügyelőbizottságot, hanem helyette egy személy közreműködésénél fogva mindenesetre sóikkal olcsóbb ós szakértelménél fogva sokkal hatékonyabb és a hitel szempontjából sokkal jelentősebb revizort tartson. Ebből a szempontból tehát azt hiszem, hogy a kérdés helyesen van megoldva. Az a korlátolt felelősségű társaság, amely felügyelőbizottság helyett revizort fog tartani, az kevesebb költséggel, alaposabb revizióval fogja ellátni a ; maga üzletmenetét. Meg vagyok győződve róla, a gazdasági életben sokkal több bizalomra, sokkal több hitelre, sokkal több jóhírnévre fog számíthatni. Ha mármost azt nézem, t. Ház, hogy az új elvek tekintetében, amelyek nyilvánvalóan kell, hogy érvényesüljenek majd a részvényjog közéleti reformjánál is, melyek még azok, amelyek rendkívüli fontossággal bírnak, akkor még két pontra mutatok rá. A t. Ház türelmét ugyanis nem akarom továbbra is foglalkoztatni olyan részletekkel (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), amelyek itt a vitában fel sem merültek. Ez a két pont: az alapítás körüli dolgok és a mérleg kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az alapítás az a pillanat, amikor eldől egy vállalat sorsa, hogy szolid alapokra van-e alapozva, vagy pedig puszta reménységekre, és — nem alkarom mondni — itt-ott szélhámosságokra. (Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Ehhez természetesen igen határozott kézzel kell hozzányúlnunk, ha azt akarjuk, hogy a jövőben alakuló kereskedelmi társaságok úgy legyenek megalapozva, hogy azok a jogász szemén át nézve is valóban életképesek, erkölcsi alapon állók és vagyonilag megalapozottak legyenek. Itt tehát az a kérdés merül fel, maradjunk-e azon az elavult állásponton, amelyen a kereskedelmi törvény van, hogy például a részvénytársaság megalakulhat, mihelyt az alaptőke biztosítva van, vagy tovább megyek: mint a gyakorlat mutatja, elegendő-e az, hogy ma egyszerűen könyvkivonattal igazolják azt, hogy az alakuláskor a befizetés megtörtént, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent. Ma tehát formalitás az, hogy egy részvénytársaságnak indulása pillanatában effektív vagyona van-e, vagy nincs. Ezzel szemben ez az új javaslat azt az elvet mondja ki, — és én hiszem, hogy a törvényhozás helyesli ezt az elKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. vet, és ha helyesli, akkor érvényesíteni is fogja a további kereskedelmi törvényalkotások terén is — hogy ha valaki valamit alapít és közhitelre számít, ha valaki valamit alapít és azt kívánja, hogy a törvény megadja a teljes védelmet és különleges kedvezményeket adjon a felelősség tekintetében annak az új intézménynek, amelyet ő alapított a saját vagyoni boldogulása érdekében, akkor ne legyen az egy fiktív alaptőke, amellyel indult, hanem egy valósággal befizetett olyan érték legyen, amellyel a gazdasági életben a maga működését az első pillanattól kezdve megkezdheti. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ezért gondoskodik itt az alapítás és az alapítási költségek tekintetében szigorú szabályokról az új javaslat, ezért gondoskodik arról, hogy az egész törzstőkét be kell fizetni, és azért gondoskodik igen szigorú szabályokkal az úgynevezett aporttal való visszaélések ellen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lehetetlennek állapítja meg, hogy alakuljanak társaságok, amelyek levegőben lógó aportokkal hihetetlen alaptőkét festenek papírra minden tartalom nélkül. (Ügy van! a jobboldalon.) Mondotta az előadó úr, hogy az aportért csalárdság nélkül is öt esztendeig felelős az, aki aporttal jött az illető új társaságba. Ezenkívül bírósági szakértő ellenőrzése vehető igénybe a felbecslés tekintetében. Végül mindenki, aki közreműködött egy aport helytelen felbecslésében, a legmesszebbmenő büntetőjogi és vagyonjogi felelősséggel tartozik, és — ami talán fontosabb — nem alakulhatnak meg társaságok úgy, hogy legalább 30%-nyi alaptőkéjük, törzstőkéjük ne legyen valóságos készpénz. (Helyeslés.) Végül pedig, 10.000 pengőnél kisebb tőkével korlátolt felelősségű társaság nem alakulhat, éppúgy nem alakulhat olyan sem, amelynek törzstőkéjéből legalább 10.000 pengő valóságos készpénzben nincs teljesítve. Métóztatnak látni, ezek olyan elvek, amelyek a mai kereskedelmi társasági életben ismeretlenek, ezek azonban olyan elvek, amelyek a jóerkölcs és a helyes és józan gazdasági elvek szerint is egyaránt megkövetelhetők. (Ügy van! a jobboldalon.) Es a jognak nem lehet szebb feladata, mint hogy az erkölcs és a gazdasági élet józan elveit papírra levetve, a valóságos életbe vigye azokat bele. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Itt van a mérlegkérdés. Itt kis kontroverziám van a t. eladó úrral. Legyen szabad megmondanom, hogy én a magam álláspontjából nem vagyok hajlandó engedni. Tisztelem és becsülöm a t. előadó úrnak idevonatkozó álláspontját, amelyet ő igen finoman úgy fejezett ki, hogy ezt még meg kell gondolni. A mérlegkérdés szerintem egyike a legfontosabb kérdéseknek. Felvetem a kérdést, lehetséges-e,^ helyes-e az, hogy bármilyen kereskedelmi társaság olyan nyereséget osszon fel tagjai közt, amely nincs meg, (Ügy van! f a jobboldalon.) amely neon valóságos nyereség, mert csak papíron van meg. (Jánossy Gábor: Ez csalás!) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék azt mondani, hogy csalás, mert hiszen a kereskedelmi törvény mai szabályai szerint még erre is mód van. En azonban provideálni akarok a jövőre nézve, és amikor itt provideálni akarok, akkor a jövőre nézve elsősorban egy réges-régen bevált jogszabályra hivatkozom, arra a német jogszabályra, amely nem sokkal azután, hogy mi a német kereskedelmi törvényt^ átvettük, Németországban már hatályba is lépett, nálunk azonban nem. (Egy hang a jobboldalonr Est nem vettük át!) 6