Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

356 Az országgyűlés képviselőházának 331, ülése. A9W. .MV^pW 15-én, pénteken. rögtän néhány szóval as igazolom,— és azt hi­szem, a képviselőtársain is igazat fog adni ne­kem — hogy ez nemosak hogy nem plusz, ha­nem egyenesen mínusz, a jogos védelemnek a polgári törvénykönyvben megalkotott szaka­szával szemben. Mert t. képviselőtársam, ha megméltóztatik nézni, amint nagyon bölcsen ismeri, a jogos védelemről szóló szakaszt, lát­hatja, hogy az megadja a védelmet nemcsaka személy bántalmazása esetére, de megadja még á vagyon veszélyeztetésének esetére is, ez a most tárgyalt szakasz pedig kizárólag csak a becsület védelmében adja meg és jelentős fel­tételek mellett. De utalok arra a nagyon kar­dinális meghatározásra is, hogy a jogos véde­lemről szóló szakasz a támadás elhárítására konstruálja ezt a jogot, míg ez a szakasz a megtámadott becsület elleni további támadá­sok abbanhagyása érdekében, egyenesen azok meggátlására. Tehát sokkal lényegesebb, sok­kal súlyosabb és a tisztre nézve kritikusabb fel­tételekét és kritériumot állapít meg a joggal való rendelkezésre, a kardnak használatára. A honvédelmi miniszter úr igen bölcsen rá­mutatott tegnapi beszédében arra, hogy a maga részéről is el fog követni mindent, hogy ezek minél kisebb térre szoruljanak, hiszen felhozott statisztikai adataiból is azt látjuk, hogy a buda­pesti kerületben és a pécsi kerületben egy fél évtized alatt 16, vagy 20 eset fordult elő mind­össze. Ezek tehát nincsenek napirenden. De böl­csen méltóztatott említeni azt is, hogy a honvé­delmi miniszter úr gondoskodni fog arról, hogy ezek SJL afférek megelőztessenek olymódon, hogy például bizonyos mulatóhelyekre csak polgári ruhában mehetnek a tisztek, arról is gondos­kodni kíván, hogy bizonyos táncos mulatságo­kon mily en módon vehetnek részt. Hozzátette azt is, — szó szerint idézem a miniszter úr sza­vait — «Garantálom, hogy jogosulatlan fegyver­használat esetén szigorú megtorlásban fognak részesíttetni.» :. Ha én most korábbi, a bizottságban elfoglalt álláspontommal szemben az előadó úr javasla­tát elfogadom, teszem ezt azért, mert úgy talá­lom, hogyha Ház nagy többsége, külÖnö«en pe­dig az a •párt, amelyhez tartozni szerencsém van, megnyugvást és bizonyos garanciát lát abban, hogyha az eredeti szöveget fogadjuk el, vagyis ha más személyek jelenlétét is egyik kritérium­ként állapítjuk meg a kardhasználatra, bár egyéni véleményem szerint — és ennek kifeje­zést adok itt is — ez szerintem nem garancia. Mert garanciát én abban látok, hogy egyedül is használhatja a kardját a tiszt, mert hiszen így a tiszt nehezebb helyzetbe jut. Sokkal nehezebb lesz neki tanú nélkül bizonyítani azt, hogy a vele szemben történt támadás kivédésére nem állott más mód rendelkezésre s így kétszeresen, sokszorosait meg; fogja gondolni az a fiatal, vagy egy idősebb tiszt, hogy olyankor, amikor bizonyítékok nem állanak rendelkezésére, a hely­zet körülményei nedig éppen ellene szólhatnak, ezt a fegyvert használja-e vagy nem. Nem látok következetlenséget a magam részéről abban, hogyha korábbi álláspontom megvátloztatásá­val hozzájárulok ehhez a módosításhoz. Ezt ki­zárólag abból a szempontból teszem, hogy ez megnyugvást szülhet szélesebb körökben, külö­nösen pedig laikus körck megnyugtatására al­kalmas. Ezek után tisztelettel javaslom, hogy mél­tóztassék az előadó úr javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. . ,, , Elnök; Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván," a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván nyilat­kozni. Î í'S (Az elnöki széket PukyISridre foglalja .éh) Gömbös Gyula hon védelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem eb­ben a kérdésben sok mondanivalóm nincs. Fenntartom mindazt, amit a tegnapi napon voltam bátor a t Háznak előadni. Mondani­valóm csak abban a tekintetben lesz, hogy egy­néhány világnézleti, egynéhány politikai és egynéhány konkrét szempontot fogok az igen t. Ház elé tárni, annak megvilágításra, hogy sem Gál Jenő, sem Bródy Ernő igen t. képviselőtár­samnak igaza nincs. .•' Mindenesetre megállapítom a székesfehér­vári esettel kapcsolatban azt, hogy csodálatos időzítéssel jött ez a székesfehérvári eset. (Bródy Ernő: Mintha meg lett volna rendelve! Az ellen­zék megrendelte! — Pakots József: Szuggesztió alatt történt! — Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) A modern sajtó arról nevezetes, t. Ház, hogy azonnal jelent. (Pakots József: Már megint a sajtó!! Az a kérdés, hogy megtörtént-e, vagy nem történt meg? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: A képviselő úr, mint novellaíró tudja, hogy a csattanó mindig a végén jön. (Derültség és taps a jobboldalon.) A katonaságnál van egy lövedék, amelyet srapnellnek hívnak. Ennek az a tulajdonsága, hogy időzíteni lehet. Ez az egész székesfehér­vári eset egy politikai srapnell, (Ügy van! t jobb­felől) amely már 8-án lövetett el és csodálatos­képpen, — jóllehet a rádió és villamosság kor­szakát éljük — csak 13-án robbant fel Budapes­ten. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Simon András: Ez így van!) Ebből tehát a ma­gán részéről röviden levonom^ a^ politikai ten­denciát e kérdésnek a bírálatánál. A dolog lé­nyegére pedig az a megjegyzésem, hogy az ügy kivizsgálás alatt áll és amennyiben az illető tiszt hibás, megbüntetik, amennyiben nem hi­bás, természetesen felmentik. T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy a kép­viselő urak állandóan hangoztatják azt, hogy a jogalkotás elveivel ellenkezik ez, vagy amaz. En ezzel szembeállítom a nemzeti öncélúságnak az elvét, amely alá tartozik a jogalkotás elve is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Semmiféle jogalkotás nem helyes és nem szol­gálja a nagy célt, ha nem a nemzeti öncélúság jegyében történik. (Elénk helyeslés a jobbolda­lon és a középen.) En tehát csak ahhoz a jog­alkotáshoz járulhatok hozzá a magam részéről, — és azt hiszem, minden komoly, lelkiismeretes ember így gondolkozik— amely a nemzetet,szol­gál ja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a kö­zépen.) Gál Jenő t. képviselőtársam, állandóan hi­vatkozott Európára. En nagy tisztelettel visel­tetem azon vívmányok iránt, amelyeket a mo­dern kor és különösen Európa szolgáltatott az emberiségnek. En azonban magyar ember va­gyok és magyar szempontból kívánok minden kérdést elsősorban megítélni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen és a balközépen. — Felkiáltások: Nagyon helyes!) Lehetnek orszá* gok, ahol intézmények nagy felvirágzást ered­ményeznek,, míg ugyanazok az intézmények más országban "dekadenciához vezetnek. (Ügy

Next

/
Oldalképek
Tartalom