Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igent) A Ház à kért meghosszabbításthoz hozzájárult. (Br. Podmaniczky Endre: Csak a Kúria elnökét nem kell felhozni!) Gál Jenő: Az a tíz perc úgyis hamar leszalad mélyen t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) A jogos védelem szakasza a világ minden büntetőjogában egvségesen van kodifikálva és nem tesz különbséget abban <a tekintetben, hogy valakit még életkor szempontjából is nagyobb mértékben illessen meg a jogos védelem. Ha például valaki egy öregembert támad meg, (Rothenstein Mór: Mint Podmaniczky t! — Élénk derültség a jobboldalon és a baloldalon. —- Br. Podmaniczky Endre: Csak támadjon meg, lássuk!) akkor a kor tisztelete sem ad különleges jogokat, nincs sehol semmiféle olyan attribútum valakinek javára. Miért kell akkor a katonatiszt javára ezt a külön kedvezményt behozni? Társadalmi vonatkozásaiban tehát romboló hatású ez a szakasz. Hiába mondja bárki itt a Házban, amikor ditirambusokat zengünk, mindezeket, hogy a hadsereg például a a nemzet virága stb. Ezek mind nagyon szép dolgok, banketteken és ünnepélyeken elmondhatók, de a törvényszerkesztésnél (Fáy István: Figyelembe veendők!) a virágok díszét nem igen lehet beilleszteni egy komoly és objektív törvényalkotás keretébe. Ha az osztrák hadsereg idején, amelyre itt annyiszor hivatkoznak, az váltotta ki a hadsereg tagjai ellen való ellenszenvet, mert privilegizált állásban és fölényes állásban érezték magukat, akkor a magyar hadseregnek ne építsük meg az útját arra, hogyha ma még nem is, de idetévedhessék. Mert ha nincs privilégium, akkor nincsenek önérzettúltengések. De éppen az, hogy törvénybe iktatjuk, — és most már az előadói székből azt is hallottuk, hogy ez a hadsereg védelméhez és tekintélyéhez tartozik — aggályos. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ügy van!) Nem! A hadsereg és a tisztikar erényei nem az uniformisnak járó tiszteletben kell, hogy megnyilvánuljanak. Lélekben kell élnie a hadsereg iránt való csodálatnak és a hadsereg szeretetének. De úgy is könynyen elejét vehetné a mélyen t. honvédelmi miniszter úr ez intézkedés be-következésének, hogy egyszerűen azt mondaná, hogy a tisztek, amikor nem teljesítenek katonai szolgálatot és nem katonai minőségükben mutatkoznak, sem egyenruhában, sem fegyverben nem mutatkozhatnak. (Ellenmondások a baloldalon.) . _ Méltóztattak talán éppen olvasni, hogy a francia generalisszimusz, aki a katonai erényeknek olyan mintaképe volt, akit az ellenségben is meg kell becsülni, — mert a katonai erényekhez tartozik, hogy az ellenfélnek dicsőségét és lovagias s fennkölt szellemét mindig elismerjük — a francia generalisszimusz mindig fekete kemény kalapban és szürke polgári ruhában jelent meg olyankor, amikor őt ünnepelték. A Gloire nemzetének azokban az időkben, amikor legfényesebben ragyogott harci dicsőségük, jó volt a francia generalisszimusznak, aki példát mutatott a polgári ruha? De a mi kiváló és nagy katonánk, báró Fejérváry táborszernagy sem járt egyenruhában, soha polgári vonatkozásban sem társadalmilag, sem közjogilag, amikor idejött vagy idevonatkozólag teljesített funkciókat. (Zaj a jobboldalon.) Tegnap idéztem a levelét, amelyet a kabinetiroda főnökéhez intézett kineveztetése alkalmával. Azt mondja, hogy polgár lesz, alkotmányos polgár, aki az alkotmány értelmében jár el. Vigyázott a külsőségekre a saját személyében. Am legyen meg nemzeti ünnepek alkalmával, ünnepélyes alkalmakkör az egyenruha és- akkor járjon annak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIIL ülése 1929 november 15-én, pénteken. $53 tisztelet és járjon tekintély, de amikor itt közöttünk forog a tiszt, amikor elmegy a tiszt a székesfehérvári szállodába, ne vegye fel a kard^ ját és uniformisát és ne mutassa akkor a vitézségét védtelen polgárokkal szemben. Ezt a megkülönböztetést Németországban, Franciaországban, Svédországban és az egész művelt világon mindenütt követik. Hát kérdem, szükséges itt pont a fordítottját csinálni? Szükséges itt pont azt a gondolatot ápolni, hogy a hadsereg megkülönbözetett ereje, tekintélye bizonyos fajtájú rettegéssel töltsön el bennünket? A megelőzés, a prevenció értéke a törvényhozásban abból all és a törvényhozó bölcsesége is éppen abból áll» hogy az alkalmakat kerülteti el. Ha bálban a tisztelt tisztikarnak tagjai nem jelennek meg feltétlenül aranysujtásos ruhákban, akkor a polgári öltözéknek is kijáró tiszteletet.dokumentálják azzal, hogy ők a békeidőben és társadalmi vonatkozásban csak olyan polgárok, mint mi vagyunk. Hiszen ezzel bizonyos országokban, amelyek a fejlettségnek igen nagy fokán állar nak, az is jár, hogy — nagy kár, hogy a belügyminiszter úr éppen most távozott el, mert neki ajánlanám figyelmébe — megadják a katonatiszteknek a szavazati jogot. (Br. Podmanczky Endre: Politizáljon a katonatiszt? — Zaj a jobboldalon.) Itt rögtön jön a megi jedés: hó, akkora tisztikar rögtön politizál. Nem politizál. Bocsánatot kérek, a tiszt nem feltétlenül dirigálandó és gondolkozásától megfosztott lény. Egyszer öt esztendőben nyíljék alkalma a tisztnek is arra, hogy (Br. Podmaniczky Endre : Politizáljon!) elmondja a maga polgári véleményét, titkosan az urnánál. (Zaj a jobboldalon.) Ebből látom, hogy az urak tiltakoznak ez ellen és nem veszik észre, hogy nem én ellenem tiltakoznak, hanem egész Európával állanak szemben. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Barabás Samu: Politizálnak a harctéren! — Br. Podmaniczky Endre: Nagy baj is van a külföldön azért, hogy politizálnak!) Nagyon jól tudom, Hogy önöket ezekkel a gondolatokkal meggyőzni nem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem bizony! — Br. Podmaniczky Endre: Hagyjon is fel vele!) Nagyon jól tudom, hogy önök nagy hívei a katonai fegyelemnek. (Br. Podmaniczky Endre: Ügy is van!) Alkalmazzák ezt a pártéletben is, mert önök a pártfegyelemnek is kitűnő bajnokai. Ezeket mind elismerem. (ErődiHarrach Tihamér: Nem lehet fegyelem nélkül élni!) Azt még sem tilthatják meg nekem, hogy én mégis inkább Stresemann iskolái jávai tartsak, iaki azt mondotta Ludendorff generális úrnak a parlamentben, aki ott csörtetett sarkantyújával és kardjával, hogy én és a német nép. imádjuk a hadsereget és hódolattal Vit seltetünk a tisztikar iránt, de a polgári hegemóniát és a polgár egyenrangúságát nem engedjük és^ nem döntjük az országot militarista fölény alá. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Én vele tartok, és ez az iskola jelenti az igazi jó honvédelmet is. Mélyen t. miniszter úr, az ön tiszti karának, akkor lesz igazi nagy tekintélye, (Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: Ha Zrinyi Miklós szellemében fog élni és nem idegen állampolgárok szellemében!) Zrinyi Miklós soha polgárokkal szemben kardját nem használta. (Viczián István: Az nem bizonyos!) Az vitéz volt a háborúban, senki sem akarja, hogy a háborús vitézség alatta álljon a békebelinek. En Napoleon és Nagy Sándor vitézségének paralleljeit megtalálom a magyar katonában akkor, ha harcolni kell, hiszen az is egy régi mondás és igazság, hogy az a hadsereg győz, amelyben az a szellem lakik, hogy: mind^ 52