Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 32 jelentését, hogy a hozandó részvényjogi reform nem kivan béklyó lenni a gazdasági élet nyakán, mert hiszen olyan magyar jogász nincsen, aki gazdasági életet akarjon teremteni; a jogász a gazdasági életet csak szabályozni akarja. Ha tehát, ma reakciós rész vény joggal akarnánk jönni, akkor ez a félelem indokolt volna és egyet tudnánk érteni a kereskedelemügyi miniszter úrnak azzal a kijelentésével, hogy várjunk. De mert éppen a gazdasági depresszió fennforog és éppen, mert ez a gazdasági depresszió nagy mértékben tangálja a bankok életét, sürgősnek tartom a rész vényjog reformját és azt, hogy a részvényjog reformjával ne egy reakciós, hanem a magyar gazdasági életet helyesen és okosan szolgáló törvényalkotást valósítsunk meg, és tisztítsuk meg közgazdasági életünket azoktól a piócáktól, — bocsánat, a kifejezésért — amelyek ma fennálló részvén y jogunknak liberalitása mellett valóságban egész közgazdasági életünket kompromittálják. A legnagyobb tisztelettel adózóin nagyvállalkozóinkkal szemben, amelyek részvényjoguk lehetetlen liberalitása mellett is megmaradtak a kereskedelmi tisztesség útján, meg kell állapítanom azonban, hogy nagyon sokan vannak olyanok, amelyek nem maradtak meg. Hiszen ha körülnézünk a mai gazdasági depresszióban a bukások kpzött, látjuk, hogy mik okozták, minő okok idézték elő a bukásokat. Ezek az okok kiáltóan sürgetik a részvényjog reformját és^ ne féljenek az igen t. gazdasági körök: mi jogászok nem akarunk kalodát tenni a magyar közgazdasági élet nyakára, mi nem akarjuk béklyóba verni a magyar közgazdasági életet, mi csak a visszaéléseknek akarjuk intézményes ellenszerét hozni azért, (Élénk helyeslés a jobboldalon!) hogy a magyar papírok nyerjék visszája hiteléletben a megérdemelt bizalmat és tovább a magyar közgazgasági élet visszaélői ne zavarhassák a magyar gazdasági életet. Arra magam se volnék kapható, — hiszen nemcsak a jogászi, hanem a közhitéletben is élek — hogy egy olyan törvényjavaslatot pártoljak, amely reakciós, amely közgazdasági érdekeket semmisít meg, vagy amely pótolhatatlan károkat okozna az amúgyis leromlott magyar közgazdasági életnek. Nagyobb károkat okoznak azok a lehetőségek, amelyek részvényjoguk lehetetlensége miatt fennforognak. Az igen t. előadó úrral szemben ugyanis megállapítom, hogy a kereskedelmi törvény, amely most is életben van, már 1875-ben el volt avulva, már 1878-ban, tehát meghozatala után két évvel, Nagy Ferenc annak reformját sürgette és attól fogva a közgazdasági és jogászvilág állandóan sürgette. Az 1875. évi kereskedelmi törvény, amely a nürnbergi konferencián hozott német váltótörvény hű fordítása, csaknem százéves múlttal bír, Attól fogva azonban Németország 1897-ben micsoda részvényjogot és kereskedelmi törvényt kodifikált?! Ne méltóztassék tehát azt mondani a kereskedelmi miniszter úrnak, hogy várjuk meg a nyugatot. A nyugat minket ezelőtt 30 esztendővel ott hagyott s mi maradtunk magunk a százesztendős törvényünkkel s ennek hézagait használják fel a közgazdasági élet kalózai. Ezt tűrni nem lehet éppen a tisztességes kereskedelem és tisztességes nagyvállalkozás érdekében. Ne méltóztassanak félni a nagyvállalkozás képviselőinek, nem fog olyan magyar jogász akadni, aki reakciós törvényjavaslatra kapható lesz; a magyar jogászok tudják, hogy ők a közgazdasági életnek nem megteremtői, hanem csak szabályozói, a nemzeti érdekekkel és a közgazdasági élet kívánalmaival szemben szeretetteljes megértő gondoskodást tudnak tanúsítani és a szabályozás sürgetésével . ülése 1929 október 23-án, szerdán. 27 tisztán közérdeket kívánnak szolgálni. En az elmondottakra tekintettel bátor vagyok benyújtani a következő határozati javaslatot (olvassa): «Az igazságügyi és kereskedelemügyi miniszter urak utasíttatnak, hogy a részvényjog reformjáról terjesszenek be a jelen ülésszak folyamán törvényjavaslatot a Képviselőháznak». Ajánlom, igen t. Képviselőház, határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Feljegyezve senki sincs. Kíván valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Örömmel állapíthatom meg a lefolyt rövid, de magasszínvonalú vitából, hogy a Ház ezt a törvényjavaslatot nemcsak elfogadja, hanem szívesen^ is fogadja. Remélem, hogy a magyar gazdasági élet is ugyanígy fogja ezt a javaslatot fogadni és remélem azt is, hogy azok az elvek is, amelyek újak a magyar kereskedelmi jog terén, amelyek először jelentkeznek a maguk szigorúságával és erkölcsi magasságával ebben a törvényjavaslatban, át fognak menni a magyar gazdasági életbe s új irányt, új életet, új, fellendülést fognak jelenteni. Nem csinálok ugyanis titkot abból, hogy ennek a javaslatnak nem az a főjelentősége, hogy már most megvalósítja a külföldön évtizedek óta meglévő és sok államban az újabb időkben bevezetett korlátolt felelősségű társaság intézményét, — s hogy ez az intézmény nálunk most következett be, inkább csak késés, — hanem a javaslatnak legnagyobb jelentősége abban van, — amint az előadó úr és^ az előttem szóló Káinoki Bedő Sándor t. barátom is rámutatott, — hogy ebben a törvényjavaslatban fontos elvek nyernek érvényesülést, fontos elvek, amelyekben állást foglal a t. törvényhozás és megmondja, utat jelöl a jövőre nézve, hogyan és mint kívánja megalkotni a kereskedelmi törvény társasági jogi részének reformját. Teljesen egyetértek, úgy az előadó úrral, mint Káinoki Bedő Sándor t. barátommal, de azt hiszem, hogy az egész törvényhozásnak nézetét fejezhetem ki akkor, amikor azt mondom, hogy a részvényjog gyökeres reformjának mielőbb be kell következnie. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Éppen ezért a magam részéről az előterjesztett határozati javaslatot el is fogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez erőt ad nekem eredeti programmom megvalósítására. r Nincs részem a javaslat kezdeményezésében és meglepett engem a határozati javaslat előterjesztése, azonban kész örömmel elfogadom azt, mert azt tartom, hogy közgazdasági életünknek gyógyulását elsősorban gazdasági eszközöktől várhatjuk ugyan, de kétségtelenül nagy mértékben hozzájárulhat gazdasági életünk további biztos fejlődéséhez az, ha a gazdasági megerősödésen kívül olyan jogi intézményekkel rendelkezik a gazdasági élet, amelyek újra feltámasztják azt a bizalmat, amely gazdasági intézményeinknek sok tényezőjével szemben jogosan ingott meg a közvéleményben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen kereskedelmi társaságaink étet; képességének elsősorban nem attól kell függnie, voltaképpen hogyan és mint tud idegen tőkékkel operálni, nem a pénzkereskedelem közvetítőjeként kell elsősorban ezeknek a mi kereske-