Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1929 november lU-én, csütörtökön. 337 együtt követnek el bűncselekményt, ebben a vo­natkozásukban a polgári bíróság elé vonassa­nak. Ma, — folytatom tovább beszédemet, nem tudom e pillanatban hirtelenül felütni a napló vonatkozó részét — azt mondottam — itt van a kezemben — hogy száz évvel utóbb a katonai bíróságot fogadjuk el, ahol a függetlenségnek egy atomja sincs; és egy másik vonatkozásban kifejtettem, hogy kiterjesztjük polgári szemé­lyekre is a katonai bíráskodást. A 1 miniszter úr ezt nem vonhatja kétségbe. Világosan utaltam példátlan esetre, hogy civil, polgári egyének béke idejében szem­ben ezzel a törekvéssel, amely még a katonai személyeket is polgári bíróság alá akarta vonni, — at. miniszter úr javaslatában — meg­engedem: fenntartásával az 1925 : XIV. tc.-ben statuált állapotnak — elvonatnak a civilis bíró­ságtól és béke idején a katonai bíróság alá he­lyeztetnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Azt mondottam, hogy ez nem novum.) Azt méltóztatott mondani, hogy tévedés, amit én mondottam, nem azt, hogy nem novum. (Zsit­vay Tibor igazságügyminiszter: Tévedés a pa­ragrafus tekintetében.) A miniszter úr azt mondotta, hogy ez nem novum. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt hangsú­lyoztam, hogy semmi újabb tervet és szigorí­tást nem hoz.) Az igazságügyminiszter úr le­gyen meggyőződve, hogy engem ennek a ja­vaslatnak vitájánál nem vezet semmiféle ani­mozitás magával a hadbírósági elgondolással szemben. Ha én rámutattam a hadbírósági szervezet hiányaira^ függetlenség és szaktudás szempontjából; ha én rámutatok erre a helyte­len fejlődésre, hogy béke idejében polgárokat kiemelünk és katonai büntetőbíróság alá he­lyezünk, ha én rámutatok arra a további kiter­jesztésre, hogy a bűncselekmények körét, a ki­vételes intézkedések alkalmazási lehetőségének körét bővítjük, nemcsak háborúban és nemcsak hadrakelt seregnél, tehát katonai egyének fe­lett, hanem még civilis egyének felett is tábori bíróságokat kreálunk s a minisztériumnak megadjuk azt^ a jogkört, hogy még a tábori bí­róság működési szabályait is gyorsítás és egy­szerűsítés szempontjából tovább korrigálhassa, akkor én semmi egyebet nem tettem, mint a polgári lelkiismeret aggodalmának adtam kife­jezést, s annak a jogászi aggályomnak adtam hangot, amely — legyen meggyőződve a minisz­ter úr — akárhogyan fojtja itt el a pártfegye­lem, az ön háta mögött ülő képviselőtársaiban éppúgy bennük él, mint él énbennem. Csak szo­morú jelenség a mi viszonyaink közepette, hogy nem egy kardinális, nem egy politikai elvá­lasztó, döntő kérdésben, hanem ilyen szaksze­rűségi kérdésben sem tud érvényesülni ez az aggodalom abban a pillanatban, amint a t. mi­niszter urak tekintélyüket^ szembeszegezik és ezeket az aggodalmakat egészen egyszerűen el­némítják. Kérem a t. miniszter urat, ne méltóztassék ilyen erős kifejezéseket használni: felkészült­ség, tudás, erkölcsi erő stb. Azt hiszem, a ma­gam részéről elég példáját adtam annak, hogy a parlamenti vitákban sokszor nagyon kritikus helyzetekben is tudok magamon uralkodni. De az ember meg van áldva temperamentummal is és esetleg tovább megy, mint amennyit az ügy objektív tárgyalása igényelne. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szó­lani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilat­kozni. Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy Gál Jenő i^en t. képviselőtársam nem volt jelen, amikor én a polgár és a katona közötti viszonyt fejte­gettem, s amikor leszögeztem a magam állás­pontját, amely álláspont lényegében teljesen fedi azt, amit igen t. képviselőtársam előbb a polgárra vonatkoztatva elmondott. Nem áll te­hát módomban, hogy ismétlésekbe bocsátkoz­zam azért, mert t. képviselőtársam nem tisztelt meg ma reggel azzal hogy felszólalásomnál je­len legyen. Képviselőtársam, valamint Szilágyi Lajos és Rassay Károly t. képviselőtársaim is hivat­koztak arra, hogy az 5. §, amely a jelen tör­vény hatályát érinti, nem elég precíz. A ka­tonai perrendtartásnak a 11. §-ától kezdŐdőleg vannak olyan szakaszai, amelyek precízen meg­állapítiák, hogy kikre vonatkozik e törvény joghatálya. Ami pedig a bírói függetlenséget illeti, erre vonatkozóan legyen szabad hivatkoznom ugyanezen törvénynek, a perrendtartásnak XXVI. fejezetére^ amely precízen megállapítja azt, hogy a bíróságok, valamint tagjaik és bí­rói közegeik r a bírósági nyomozó cselekmé­nyek teljesítésénél és a határozatok hozatalá­nál függetlenek s csak a törvénynek vannak alárendelve. Egyet koncedálok, t. Ház, hogy a speciális katonai követelmények következtében a kato­nai vonatkozású kérdések bifurkálnak ebben a rendelkezésben, éppen ezért legnagyobb sajná­latomra nem tudom elfogadni azt a felfogást, hogy teljesen a polgári bíróság mintájára ren­dezkedjem be a katonai bíróságoknál, ha akár a csapattesthez^ való áthelyezés, akár más szem­pontbóli szükségessé teszik az áthelyezést vagy a nyugdíjazást. Nézetem szerint a lényeg az, hogy a kato­nai bíróság szelleme, kell hogy biztosítékot nvujtson a tekintetben, hogy amikor egy ügy tárgyalására s ítélethozatalra kerül a sor, a bí­rói függetlenség garantálva legyen. A magam részéről ezt a garanciát látván ebben a tör­vényjavaslatban, kérem a t. Házat, méltóztas­sék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Rassay Károly t. képviselőtársam kifogás tár­gyává tette, hogy én színes szavakat szoktam használni és ezekkel a színes szavakkal talán nem azt a fogalmat fedem, amelyet fedni akartam volna. Ebben a Házban talán nem kell nekem arra hivatkoznom, hogy egyéniségemtől minden tá­volabb áll, mint a meggondolatlanság, s a ma­gam részéről talán elég példáját adtam annak, hofy minden körülmények között igyekszem tárgyilagos lenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Magammal szemben is ezt szoktam követni és ha t. képviselőtársam itt színes szavakat kifo­gásol, akkor méltóztassék meggyőződve lenni, én nem egyik vagy másik képviselőtársammal szemben használtam azokat a színes szavakat, hanem jogos ingerültségben és felháborodásban azzal a jelenséggel szemben, amikor azt látom, hogy a közönségben olyan tévhitet keltenek nem egyesek vagy mások, hanem a kritikák, amely tévhitből azt lehetne következtetni, hogy ez a 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom