Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-330
338 Az országgyűlés képviselőházának SSO. kormány valami rejtett célok fele törekszik s hogy az alkotmányt valami veszély fenyegeti. Teljesen egy nézeten vagyok t. képviselőtársammal, most elmondott beszéde alapján immár egészen egy nézeten lehetünk is, (Rassay Káról: Ugyanezt mondtam két nappal ezelőtt!) mert azt állapította meg t. képviselőtársam, hogy vannak olyan dolgok ebben a törvényjavaslatban, amelyeket ő kifogásol, de amelyekre nézve mindketten immár megállapíthatjuk, hogy nóvumot nem hoznak lényegben, (Rassay Károly: Dehogy nem!) csak egyre nézve mondott ki nóvumot és pedig a katonai vétségekben részes polgárokra nézve. Erre nézve az én beszédemben is történt utalás, azonban méltóztassék talán végig elolvasni. Sajnálom, hogy nem volt itt a képviselőtársam; mindig azt mondottam, hogy lényegben azonosak. (Rassay Károly: De elolvastam a beszédet!) Utalás történt később, hogy nem fejtettem ki, de hiszen azért nem fejtettem ki, mert nem is hittem, hogy szükséges lesz, hogy ezt ismét bővebben kifejtsem. Méltóztassék tehát tudomásul venni, hogy amikor kiterjesztetik most már ezekben a kivételes esetekben a katonai bíráskodás a katonai vétségekben részes polgárokra nézve is, akkor a helyzet akként ítélendő meg, hogy igen sok katonai bűntett, amelyet a régi katonai perrendtartás bűntettnek minősített, ezentúl vétségnek fog minősülni. Erre talán nem is kell újra visszatérnem, mert már majdnem egy órán át untatom a t. Házat ezekkel a változtatásokkal, tehát lényegében igenis, ugyanazok az esetek fognak tartozni enyhébb megítélés alapján a katoni büntetőbíróság elé. Ami pedig a mozgósítás esetét illeti, — nem volt itt a képviselőtársam ... (Rassay Károly: De elolvastam!) — hangsúlyozni akarom, hogy ha mozgósítás esetén megmarad a kormány joga arra, hogy hadiállapotba helyezze az országot, — ahogyan a képviselőtársam kifejezte magát — akkor szélesebb körű maradt volna a joga, mint így, (Rassay Károly: Ezt nem értettem meg!) mert a mozgósítás pillanata nem az eseményektől függ, nem olyan eseményektől, amelyek a kormány hatáskörén kívül jelentkeznek az^ életben, hanem jelentkeznek tisztán a kormány elhatározása folytán. (Rassay Károly: De megmaradt ez a jog!) A kormánynak tehát csak jogot ad azon célból, hogy az ő előzetes jogával éljen. (Rassay Károly: A jövőben is megmarad ez!) Bocsánat, nincsen meg és nem marad meg mozgósítás esetén a joga... (Rassay Károly: Is!) Amint kifejtettem, nem marad meg. (Rassay Károly: A honvédelmi miniszter úr akceptálja ezt?) Nem marad meg, csak kizárólag abban a két esetben, amikor a honvédség által a törvény szerint védeni hivatott célok meg vannak támadva. (Rassay Károly: Nem ezt mondja a törvényjavaslat!) Bocsánatot kérek, így áll a helyzet! (Rassay Károly: Tessék elolvasni a 4. |-tl) Méltóztassék belenyugodni . . . (Rassay Károly: De nem nyugszom bele! Nem az van a törvényjavaslatban!) A törvény javaslatban az van, hogy a háború idejére szóló különös rendelkezéseket határvédelmi zavarok, vagy az ország belső bélkéjét súlyosan veszélyeztető lázadás idején is (Rassay Károly: Is!) alkalmazni kell. Tehát háború idején (Rassay Károly: Is!), határvédelmi zavarok és a belső békét súlyosan veszélyeztető lázadás idején is, de a mozgósítás nincs benne, t. képviselőtársam. (Wolff Károly: A mozgósítás is benne van a taxáciöban!) Nagyon sajnálom, nem tehetek mást, minthogy a képviselő urat arra kérjem, méltóztasülése 1929 november lU-én, csütörtökön. sék a törvény szakaszait el is olvasni. (Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ezek illojális megjegyzések, amelyeket a miniszter úr nem használna, ha saját javaslatát ismerné!) Ez nevetséges dolog! Tessék elolvasni a törvényt! — Zaj.) ' Elnök: Kérem Rassay képviselő urat, méltóztassék nyugodtságát megőrizni és csendben maradni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, és me gát a szakaszt, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. $. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6. §-at, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a III. fejezet 7. §4) — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! A javaslat 7. §-a valóban sok újítást tartalmaz. Amikor a mélyen t. miniszter urak folyton azt hangoztatják, hogy ez a javaslat nem egyéb, mint közeledés á polgári büntetőbíráskodás szelleméhez a katonai büntetőjog terén, bátor vagyok utalni arra, hogy mindjárt ennek a törvényhelynek az egyszerű elolvasásával meggyőződést szerezhetnek a mélyen t. miniszter urak és a Ház tagjai, hogy éppen nem volt helyénvaló az a kritika, amelyet igénytelen fejtegetéseimmel szemben az igazságügyminiszter úr úgy élezett ki, hogy ••_ én helytelenül állítottam, hogy ebben a törvényben drákói szigor nyilatkozik meg, inert a miniszter úr felsorolta tegnap a büntetési tételeket, s azt mondta, hogy nem drákói szigor. Az előbbi szakasznál már kifejtettem, hogy ez mennyire ideilleszkedő fejtegetés, azonban engedje meg most a t. Ház, hogy a magam indokainak kellő megvilágítására és igazolására a törvényjavaslatnak ezt a most tárgyalt 7. és 8. §-át hívjam majd fel. A 7. §-ra vonatkozólag csak annyit mondok, hogy a halálbüntetés válfajainak alkalmazása egyedül csak ebben a törvénybea van meg. Ilyen bifurkációt sehoísem használt a magyar polgári törvény. A magyar törvény büntetőjogi szelleme az, hogy akit halálraítéínek, annak elmúlását lehetőleg könnyűvé teszik. Most már az ilyen kitétel, hogy a halálbüntetést vagy agyonlövetéssel vagy pedig felakasztással kell végrehajtani, ez a megkülönböztetés egy külön dehonesztáló jelleg, külön meghatározás, amely a. honvédségből való kicsapatást állítja előtérbe. Kérdezem, kinek vagy minek használ az ilyen megkülönböztetés, miért kell külön kimondani ezt, miféle szolgálati szabályzat, fegyelem vagy katonai tekintet kívánja, hogy előbb még kicsapják a honvédségből, azután felakasszák 1 ? Ezek teatráliák, nem egyebek, mint vexaturák még külön. Hát hogyha még felemlítem, hogy igen gyakran előfordul az is, hogy valakit ártatlanul kivégeznek 1 ? Hát hány ily on jnszticmordot ismer a régi és legújabb jogalkotás 1 ? Akkor ezt a dehonesztáló, ezt a meggyalázó valamit külön hogyan tetszik kimondani? Nem elég, hogy elveszik az életét, még a tetejébe meggyalázzák azelőtt s azt mondják: az egyenruha nem való rá. Ez a megkülönböztetés is azt a gordolaiot szolgálja, amit az előbb perhorreszkáltam. És az a görcsös ragaszkodás, amely például a honvédelmi miniszter úr felfogásában nyilatkozik meg, szintén nem helyes. Itt a magyar törvényhozás házában. Deák Ferenc törvényhozási termében megértük azt, hogy azt mondja egy alkotmányos ' miniszter: nem változtatok azon a gondolaton,
