Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-330
328 Az országgyűlés képviselőházának 330. méltóztattak hallani Wolff Károly t. képviselőtársam és barátom beszédében, hogy a lázadás és belső rend felborulása esetén világosan a büntetőtörvénykönyvben előírt esetek fennforgásáról van szó amelyekre nézve azt mondotta,. hogy ezek kiáltóan világos feltételek, amelyek elegendő és biztos garanciát nyújtanak arra, hogy ezen a téren visszaélés nem fog történni. Ami pedig a határvillongási eseteket illeti, ezekben a kérdésekben, is konkrét eseteknek, eseményeknek, olyan cselekedeteknek kell fennforogniuk, amelyek nemcsak a fantáziában születtek meg, mert hiszen az az egy-két közbeszólásban jelentkező igazán furcsa vádaskodás, hogy akadhat kormány, amely ily eseményeket a látszat kedvéért idéz elő, bocsánatot kérek, nem érdemli meg a komoly választ. Mert ha van kormány, amely tudja, hogy mi a felelőssége és hogy az ilyen rendelkezéseknek elrerdelése milyen hihetetlen következményekkel jár gazdásági szmpontból, — nem akarom az összes, vonatkozásokat ismételni — csak. azt hangsúlyozom, hogy a :' felelősség hiányának milyen hihetetlen mértéke kell, hogy legyen annál a kormánynál, amely ilyen intézkedéseket meggodolat'anul és kényszerítő ok nélkül elrendel. Ilyen kormányt én nem tudok elképzelni, mert ha ilyen kormány van, annak a törvények sem irányadók, az . nem alkotmáyos kormány, az olyan kormány, amelyet a magyar nemzet soha^ sem fog tűrni a maga nyakán. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben alkalmam volt t. képviselőtársamat megnyugtatni, hogy ezek a szakaszok alkotmányos veszedelmet nem jelentenek. Gál Jenő t. barátom azt mondotta, hogy Ő voltakénper azt kifogásolja, hogy ezentúl a minisztérium lesz az, amely ennek az időnek a bekövetkezését megállapítja. Engedelmet kérek, nem méltóztatik ismét ismerni, a régi katonai büntetőtörvény 89. §-át és nem méltóztatik ismerni a régi, nem az 1912. évi kátorai perrendtartás rendelkezéseit. . Mai napig ezek a rendelkezések, amely ek^ most a 4. §-ban a minisztériumra hárítják • a 'jogot és kötelességet az intézkedés tekintetében, a hadvezér kihirdetett parancsától függnek. Kérdem, t. Ház, szabad-e alkotmáryos veszedelemnek beállítani azt. ho"-y ezentúl ezt az intézkedést nem a hadvezér kihirdető parancsa fogja maga után vonni, hanem az a'kotnányos minisztériumnak felelőssé 0 ' mellett kiadott irtézkedése, amelyet a törvények kötnek és nem egyedül a hadvezér szuverén elhatározásától fûgsy. Ez tehát alkotmányos* haladás (Ügy van! jobbfelől.) és valóban nagyon nthéz nyugodtan elviselni olyan kritikát, amely méltatlan és a mellett logikátlar, jogásziatlan és annyira elhamarkodott, hogy. igazán sajnálom, hogy ilyenek a Házban elhangozhattak. Én tehát nyugodtan állítom, hogy ebben az esetben is alkotmáryos haladásról van szó, egyedül alkalmas módról és eszközről, ahogyan ilyenkor a nemzetek gondoskodni szoktak. Gál Jenő t. barátom és képviselőtársam azt is mondotta, hogy miért nem bízzuk ezt a törvényhozásra. Engedelmet kell kérnem mindéi kitől, aki ezt komolyan veszi, mert hogy a törvényhozás intézkedjék a maga nehézkes gépezetével akkor, amikor pillanatok alatt az országnak és minden egyes békés családi háznak jövő. exisztenciájáról, életről, családról, jövőről, múltról, jelenről és mindenről ' kell dönteni: azt hiszem, ilyen intézkedést csak az tehet meg, aki összeköti a kezét és a Dunába ugrik öngyilkossági szándékból. Ez lehetetlen ülése 1929 november lU-én, csütörtökön. dolog, ez nem alkotmányos szempont, ez az alkotmányosság paródiája. (Ügy van! jobbfelől.) Ott ,van a felelős kormány, tessék a törvényhozásrak felelősségre vonni. Az egyedül helyes intézkedésnek tehát azt tartom, amit mint nagy haladást kell üdvözölnünk ebben a törvényjavaslatban, hogy felelősség mellett a minisztérium fog ezután ezekben a kérdésekben intézkedni. De azt is merem mondani, hogy semmiféle új felhatalmazást nem kap ebben á két új törvényjavaslatban a' kormány. Nem kap új felhatalmazást azért, mert az 1912, évi Kbp. 14. §-a, amelynek helyébe lép az életbeléptetési törvény 8. Va, lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazta, mizt a helyébe lépő javaslat. Megmondtam már az általános vita során, hogy . az életbeléptetési törvényjavaslatban a katonai bűnvádi perrendtartást érdemben nem módosítjuk, nem perrendi reformot hozunk. Mi a .perrer dtartás eey es szakaszait azért módosítjuk és hozzuk ide új szövegeikben,.-^ hiszen a szövegeknen és nem a lényeges :! intézkedésekben történik változás — .mert az új büntetőtörvénykönyv és a Trianor után átszervezett egészen más természetű honvédség , új nomenklatúrát, új terminus technicus-okat, új.jorászi fogalmakat hozott magával, új had.seregbeosztásokat, tehát a régi szavakat, amelyek fogalmakat alkottak,, új szavakkal kell pótolni, amelyek azon fogalmak helyébe léptek. . ,,,.,;: Ez a .módosítás tisztán technikai természetű, és aki ebben nóvumokat^ ismer fel, azzal szemben sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem vette azt a* fáradtságot, hogy a régi 12-es törvényt tizenhét év alatt egyszer is elolvassa. Azt hiszem, nem nagy lelkiismeretességre vall az országban félreverni a harangot olyan intézkedésnél, amely ^tizenhét év óta életben van és- írem vall méltányosságra ezt a kormányt felelőséé tenni azért, amit tizenhét évvel ezelőtt Nagy-Magyarország mint alkotmányos vívmányt, mint nemzeti haladást nagy örömI rnel üdvözölt. Kénytelen vagyok ezekkel a kérdésekkel ilyen részletesen foglalkozni, mert igen könnyű i -a szakkérdésekben természetszerűleg nem tájé-kczott ' magyar ' közvéleményt a divatos és a régmúltból nagyon szimpatikus nemzeti jaj-kiáltásokkal mint alkotmányos veszedelmekre • való hivatkozásokkal félrevezetni. Ez' ellen tiltakoznom kell, mint jogásznak és mint magyar j embernek, minden tárgyilagos jqzanéletű ember nevében. Ami á belső békét súlyosan veszélyeztető lázadás kérdését illeti, nekem, aki álláspontomat, az előbb már röviden érintettem, elegendőnek látszik Wolff Károly t. képviselőtársam szavaira utalni, aki világosan helyeselte ezt az intézkedést, de helyeselte úgyszólván mindenki és a lényeg inkább ott jelentkezett a támadásokban, amit ma Bródy Ernő t. barátom is felhozott, tudniillik a határincidensek kérdésében. Ide vonatkozólag pedig, azt hiszem, t. képviselőtársamat minden kétséget kizáró határozott nyilatkozat, ahogyan én értelmeztem a törvényhelyet, ebben az esetben szintén megnyugtató. Nem szólva arról, hogy ennek az elkerülhetetlen,, szükségszerű törvénybeiktatásnak tekintetében nem nyilatkozhatom, hanem a törvény helyes logikai magyarázata kell hogy megnyugtatásul szolgáljon. De nézzük meg már most, hogy az a 14; §, amely hatályonkívül helyeztetik és amely-
