Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-330
Az országgyűlés képviselőházának 330. ü nek helyébe az új 8. § jön, milyen rendelkezéseket tartalmaz. A régi 14. § megmondotta az ebeteket, amikor polgárokat katonai büntetőbíróság alá lehetett helyezni. Felsorolta: a jogosulatlan toborzás, az^ esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábítás, vagy segélynyújtás, kémkedés, az ellenséggel való egyetértés bűntette, vagy a fegyveres erőnek, vagy szövetséges csapatainak hátrányát, vagy az ellenségnek előnyét célzó egyéb bűncselekmények, továbbá a katonai behívó parancs iránti engedetlenségre^ csábítás miatt, vagy il^en cselekmények útján elkövetett, szigorúbban megtorlandó bűncselekmények miatt rendelettel a honvédbüntetőbíráskodás alá lehet helyezni a polgárokat. Ha valaki ezt elolvassa és látja, hogy mind olyan cselekményekről van szó, amely háború esetén a hadsereg akcióképességét és az ország védelme érdekét veszélyezteti, akkor meg kell állapítanunk, hogy ismét teljesen jogosulatlan a felületességre vonatkozó vád, az a vád, hogy polgárokat visznek minden ok nélkül adott, vagy elképzelt háborús esetekben katonai büntetőbíráskodás alá. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nem igaz, hogy csak egy lépéssel, egy bűncselekménnyel is többel vinnének ezentúl polgárokat katonai bíráskodás alá háború esetén, hanem kizárólag azokban az esetekben, amelyekre vonatkozólag már 1912-ben elhatározta ezt törvényhozás, amely esetekre vonatkozó rendelkezést akkor a magyar törvényhozás örömmel iktatta törvénybe. (Ügy van! a jobboldalon.) — Jánossy Gábor: Semmi változás!) Ugyanazokban az esetekben történik most katonai bíráskodás. Nem vonnak el tehát polgárokat a polgári bíráskodás alól, hanem az itt felsorolt nyolc vagy kilenc esetben, amely nem közönséges bűncselekmény, hanem a katonaság érdekét közvetlenül veszélyeztető bűncselekmény, tartozik háború esetén polgár, aki így nemzetét és hadseregét hátba támadta, katonai bíráskodás- : hoz. (Ügy van! helyeslés a jobboldalon.) Az új törvényben — méltóztassék elvégezni, ; akinek szüksége van rá és aki nem hisz szavamnak, ezt a műveletet, méltóztassék össze- : hasonlítani és konfrontálni a két rendelkezést — ugyanezek a szakaszok vannak benn azzal a különbséggel, hogy ma a katonai büntetőtörvénykönyv másként nevezi ezeket az eseteket, nevezetesen hasonlóan, ugyanolyan nomenklatúrával, mint a polgári büntetőtörvénykönyv és ezért kellett ezt a szakaszt újból bevenni, mert minden egyes szakkifejezés megváltozott, a szakkifejezések tartalma, lényege a bűncselekmények jellege és csekély néhány pontba való foglaltsága azonban változatlanul megmaradt. Valóban azt kell tehát mondanom, hogy elképedek attól a tájékozatlanságtól, vagy attól a meg nem gondolts ágtól, amellyel valaki ebben a szakaszban hihetetlen jogkiterjesztést, a kormány jogainak szaporítását és a polgárok jogainak elvételét merészeli állítani. Itt nincs erről szó. Itt a régi törvény érvényesül most is, új kifejezésekkel. (Jánossy Gábor: Ügy van! Csak a nomenklatúra más!) Azt nem kell külön mondanom, hogy például kihagytuk azt a szakaszt, amely Horvát-Szlavonországra vonatkozik. (Barthos Andor: Az természetes!) Ezt csak jellemzésül modottam. Ha valaki ezt a javaslatot alaposan végigolvasta volna és alaposan felkészült volna, nem illette volna a kormányt \ ilyen vádakkal. Nem is tartom lényegesnek, hogy ezzel a kérdéssel ebből a szempontból toése 1929 november 14-én, csütörtökön. 329 vább foglalkozzam, csak rá akarok mutatni arra, hogy ebben a tekintetben külföldön mi a helyzet. Nálunk néhány határozottan felsorolt esetben és a katonai bűncselekményekben részes polgárok eseteiben van háború esetéri polgárokkal szemben is katonai bíráskodás. A-bűncselekmények óriási nagy területén háború alatt is a polgárok polgári büntetőbíráskodás alatt állanak. De nézzük, hogyan áll az^ eset például Angliában. Anglia a hirtelen lázadás esetére akként intézkedik, hogy a szükséghez képest a kormány elrendelheti polgári egyének katonai bíróság elé állítását, s a működő csapatok kíséretében és körzetében lévő polgári lakosság mindenkor katonai bíráskodás alá tartozik. Angliában nem nyolc vagy kilenc, a katonaság érdekeit közvetlenül sértő, a. nemzetet közvetlenül hátbatámadó, az akciót közvetlenül akadályozó büntetendő^ cselekményért kerülhet a polgár katonai bíráskodás alá, hanem a nemzeti közvélemény úgy tartotta helyesnek a maga törvényhozása útján szabályozni a. kérdést, hogyha a nemzet érdeke úgy kívánja, — s âz angolok érezni szokták, mikor van a nemzet valóban ilyen szükséghelyzetben — bármilyen bűncselekményért igen széles körben, területileg értve, a polgárokat katonai bíróság elé lehet állítani. Ezt meg lehet tenni Angliában, de nálunk fenntartani a 17 évvel ezelőtt hozott törvényes rendelkezéseket, úgy látszik, alkotmánysértés! De méltóztassék ezekben a most előadottakban felismerni azt is, hogy Anglia ismeri a hirtelen lázadás esetét, amely egyenlő a háborús állapottal. Talán éz is érdekes, mert a hirtelen lázadás esete mindenesetre enyhébb eset, mint az, amiről nálunk szól a törvény: a belrend felforgatására irányuló sokkal súlyosabb eset. De igen érdekes az is, hogy a katonaságra nézve beáll a hadiállapot abban. a pillanatban, amint fegyveres zavargókkal áll szemben. Tehát nem lázadással, hanem fegyveres zavargással ^szemben! En azt hiszem, hogyha ezt a kifejezést^ a mi törvényünk kifejezésével összehasonlítjuk, akkor igen könnyen juthatunk abba a helyzetbe, hogy meg kell állapítanunk, hogy mi sokkal, de sokkalta szűkebb térre szorítottuk azt az eshetőséget, amikor a kormány ezzel a jogával kell, hogv éljen, szinte olyan szűk térre, hogy nehéz a felelősséget vállalni abban a tekintetben, hogy nem kellene-e Anglia példáját követnünk? Németországban is érdekes rendelkezéseket láthatunk. Gál Jenő t. képviselőtársam szerint Németországban csak hadiállapotban kerülhetnek polgárok katonai büntetőbíráskodás alá. Nálunk is így van, t. képviselőtársam, kivéve a kémkedés néhány esetét, — a kémkedésre vonatkozólag már tegnap nyilatkoztam és azt, mint alávaló és legutolsó bűncselekményt jellemeztem, amely nem annyira háboró« érdeket szolgál, mint inkább egyes békés családok nyugalmát veszélyezteti — amelyekre nézve békében évekkel ezelőtt ez a törvényhozás elhatározta a katonai bíráskodást és ezt a jogállapotot most is fenntartjuk. Ne méltóztassék ebben szigorítást látni, mert az eddigi jogállapot fenntartása csak a törvényhozás következetességét jelenti. Németországban t^hát hogyan áll az állapot? Ott a háború idejére vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni a német törvény 9. 4-a már a közbiztonságot veszélyeztető lázadás — német szóval Aufruhr — miatt elrendelt hadiállapot tartamára is. Azt hiszem, milyen messzire vagyunk mi alkotmányos kényességben, milyen 48*
