Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának SSÔ. ülése 1929 november lU~én

} csütörtökön. 321 lyeknél nem lehet elzárkózni a nemzetközi jogban a büntetési tételek kölcsönhatása elől, nem lehet azok felett szemethúnyni. Szabó Sándor t. képviselőtársam említette az egységes bírói képesítés dolgát. A bizottságban belefoglaltuk a javaslatba azt a szakaszt, amely ma a 100. számot viseli s amelynek célja az, hogy módot és alkalmat keressünk arra, hogy a katonai büntetőbíráiknak kiképzése rövid időn belül kellő előkészítés és joggyakorlat után azonossá váljék a polgári bíró gyakorlatával, képesítésével. Ettől a reformtól nagyon sokat várok, nem azért, mintha sok kiegészítésre szorulna a katonai bírák képzettsége, mert hiszen abban a tekintetben már hallottunk elismerő szavakat minden egyes oldalról, hanem azért, mert ha egyöntetűvé és egységessé lesz a magyar büntetőjog a polgárság és a katonaság számára, a kívánatos, helyes és egyedül jó intézkedés az, hogy a bíráskodás szelleme is teljesen azonos legyen. Ma ennek az egy momentumnak el kell oszlatnia mindenkiben minden aggályt a tekintetben, hogyha a katonai bíráskodásban vannak is szigorúbb jogszabályok, mint a polgáriak, bár ezek sokkal enyhébbek, mint a régi katonai jogban, aggódnunk kellene, hogy itt-ott ezeknek a szigorúbb rendszabályoknak alkalmazásánál nem érvényesül az a humánus szellem, amely érvényesül a polgári büntetőbíráskodás során évtizedes tradíciók alapján. A magam részéről az egyéb észrevételekre az egyes vitapontoknál, amennyiben ezeket fenn fogják tartani és megismétlik, készséggel fogom megtenni észrevételeimet,,most azonban nem akarom a t. Ház türelmét hosszabban igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) Az előadottak alapján bátran és nyugodtan jelenthetem ki és tartom azt a meggyőződést, hogy mind a két törvényjavaslat nemzeti szempontból, alkotmányos szempontból és a büntető jogtudomány szempontjából haladást, igen nagy haladást jelent. Vallom azt az álláspontomat, amelyet ismertettem itt, hogy alig 3% az, ami a régi jogból megmaradt, de az a, 3% sem jelent egy jottányi szigorítást sem és jelenti az egész nagy joganyagból 97%-nak javulását, a haladással való lépéstartását és éppen ezért a magam részéről, mint magyar ember örömmel, mint jogász megnyugvással és mint felelős miniszter nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom a t. Háznak mindkét javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, elfogadásra. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos elfogódottsággal állok itt a Ház színe előtt elsőízben egy törvényjavaslat általános vitájának bezárásakor. Elfogódottsággal azért, inert súlyos felelősséggel viselem a honvédelmi tárcát. Tekintettel arra, hogy a múltban exponált politikai szerepet vittem a magyar közéletben, méltóztassanak megengedni, hogy bevezetésképpen néhány szóval reflektáljak pártpolitikai álláspontomra. (Halljuk! Halljuk!) Amikor honvédelmi államtitkár lettem, kinyilatkoztattam azt, hogyha van terrénum. amely a pártpolitikát nem tűri, ez a hadsereg terrer urna. (Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy mint honvédelmi államtitkár betartottam azt az igéretemet, hogy pártpolitikával nem foglalkozom és a hadsereget pártpolitikai célokra nem preparálom. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Amikor mint felelős miniszter állok e helyen, kötelességemnek ismerem kinyilatkoztatni, hogy mint miniszter sem akarok pártpolitikát folytatni (Élénk helyeslés.), mert jól tudom, hogy csak az a hadsereg tud megfelelni r agy hivatásának, mely a pártpolitikán felül állván, kizárólag az egyetemes nemzeté. (Úgy van! Úgy van!) Ebben a szellemben kívánom tárgyalni ezt a két javaslatot is és ebben a szellemben kívánom folytatri működésemet a miniszteri székben, ahova a Kormányzó úr őfőméltóságának bizalma és pártom bizalma állított. (Gaal Gaston: Nem felüláll, hanem kívüláll!) T. Képviselőház! A Ház asztalán fekvő két törvényjavaslat nem az én alkotásom, hanem mások alkotása s ezért én magamtól elhárítok minden olyan dicséretet, mely az alkotó mui> kát illeti. (Kothenstein Mór: Ez nem is jár ki! — Derültség. — Jánossy Gábor: Azt nem ott állapítják na eg!) A magam részéről azonban teljes meggyőződéssel képviselem a két javaslatot. Meggyőződéssel azért, mert elvi elgondolásaimmal teljesen egyező a javaslatok szelleme, meggyőződéssel azért is, mert e javaslatokban látom garanciáját annak, hogy a hadvezetőség teljesíteni tudja a kötelességét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen,) Amikor tehát felszólalok, a magam részéről nem mulaszthatom el azt, hogy köszönetet ne mondjak egyrészt a polgári jogászoknak azért az odaadó munkásságért, amellyel résztvettek e törvényjavaslatok létrehozására! és köszönetet ne mondjak másrészt a hadbíróságnak, amely itt a Házban is elismerésben részesült és amely magyar szellemtől áthatva végezte már a múltban is az osztrák-magyar monarchia idejében a maga hazaüs kötelességét. (Élénk helyeslés.) Nem mulaszthatom el azt sem. hogy köszönetet ne mondjak Gerő táborrok főhadbíró úrnak, aki mint nyugdíjas vállalkozott arra, hogy résztvegyen a törvényalkotásban (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.), hogy köször etet ne mondjak egy munkában, becsülettel megőszült férfiúnak, aki mindig azon közszellemnek tett eleget, amely a hadsereget jellemzi. (Éljenzés.) T. Ház! A magam részéről minden törvényjavaslatot egy szempontból bírálok el, vájjon az a törvényjavaslat kihatásában szolgálja-e a nemzetet. Semmiféle törvényalkotásnak nem lehet öncélja csak azért, hogy jogászi munkát végezzünk, mert minden munkának csak egy célja lehet, szolgálni a nemzet egyetemét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha ebből a szempontból nézem a két javaslatot, azt kell mondanom, hogy miután magasabb célok szolgálatában állnak, szolgálják a nemzet egyetemét és mert szolgálják, ennek következtében helyes terdencia hatja át a javaslat minden egyes szakaszát. Voltak a vita során olyan képviselőtársaim, akik vitatkoztak a tekintetben, hogy időszerű-e ez a javaslat. Elismerem, hogy a mai gazdasági helyzetben időszerűbb és fontosabb volna a búza kérdésének megoldása, helyesebb volna a magyar gazdák hitelproblémájának a megoldása és bizonyára lenne még számos olyan probléma, mely sürgősség tekintetében ide volna sorozható. Megállapítom azonban. hogy ezeket a kérdéseket nem törvényjavaslatokkal lehet elintézni, hanem intézkedésekkel, (Ügy van! Ügy v

anr « jobboldalon és a közé' pen) s egy olyan helyes gazdasági politika fellendítésével, amely ezeket a gondolatokat és eszméket szolgálja. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon és a középen. '— Rothenstein Mór: 47*