Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

322 Az országgyűlés képviselőházának 330. Mért nem ad a miniszterelnök úrnak tanácsot? - Zaj.) r Elnök: Csendet kerek! Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Ház! A miniszterelnök úrnak nem kell tanácsot adni, mert ő is meg van győződve, a magyar gazdasági élet fellendítésének fontosságáról. (Gaal Gaston: Mégis az ellenzéktől kért útba­igazítást s indítványt. — Pakots József: Fele­lősségre vont bennünket, hogy miért nincs Programm!) Jóllehet, az. élet talán más kérdé­seik megoldását követeli, mégis azt állítom, hogy e két javaslat időszerű. (Ügy van! Ügy van!) Időszerű, mert a magyar törvényalkotás terén hézagpótló abban a tekintetben, hogy egy jogterületté alakítja a katonai büntetőtörvény­könyvet a polgári büntetőtörvénykönyvvel. Hangsúlyozom azt is, hogy nemcsak a kor­mányt támogató pártok soraiban hangzott el sürgetés ebben a tekintetben, hanem^ sürgetés hangzott el a szociáldemolkratapárt részéről is, amely kivonult e törvényjavaslat tárgyalása elől. (Jánossy Gábor: Következetesen!) Ezzel a kérdéssel speciális vonatkozásban nem kívánok foglalkozni, mert a vita kezdetén alkalmam volt a szociáldemokratapárt deklarációját bon­colni. Az a kifogás emeltetett, hogy ezzel a kérdés­sel nem foglalkoztunk elég komolyan. Évek óta foglalkozunk ezzel a problémával, a polgári és katonai szakirodalomnak kötetei jelentek meg, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak és a közvéleményt tájékoztatják. A törvényjavas­latok aki akarta, el tudta olvasni, aki ért hoz­zá, meg tudta érteni, ennek következtében el­hárítom magamtól azt a vádat, hogy olyan időpontban jöttünk a javaslattal, amikor még nem volt előíkészítve a vita. A vita elő volt ké­szítve, a vitára való diszponált ság megvolt, en­nek következtében ezt a kifogást nem akcep­tálhatom. Kritika tárgyává tétetett a törvényjavas­latok szelleme. Mi lehet e törvényjavaslatok szelleme? Szerény felfogásom szerint egyes­egyedül: a hadsereg vezetőségének eszközt adni a fegyelem fenntartására. (Úgy van! jobbfelől.) Fegyelem nélkül a hadsereg közveszélyes. (Esztergályos János: Eddig nem volt?) Volt, t. képviselőtársam, de az osztrák pátens alapján (Ügy van! jobbfelől.) és a mi magyar lelkiisme­retünk sugalja azt, hogy beleillesszük a ma­gyar polgári büntetőtörvénykönyv szabályait ebbe a katonai büntetőbíráskodásba. Tekintettel arra, hogy a Háznak igen sok tagja, különösen a felszólalók közül nem volt katona, méltóztassanak megengedni, hogy a ka­tonai szellemet bizonyos példák, előírások, és utasítások alapján illusztráljam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A hadsereg szellemét visz­szatükröző és szabályait tartalmazó szabályza­tok között talán a legpregnánsabban a szolgá­lati szabályzat első része foglalja magában azo­kat az irányelveket, amelyek szerint a hadsere­get vezetni és amelyek szerint a hadsereg tag­jainak viselkedniök kell. Ezért állapítja meg ez a szabályzat azt, hogy (olvassa): «A honvédnek állásával járó kötelességei a szolgálati szabály­zatokban foglaltatnak. Ezeknek lelkiismeretes betartását ünnepélyes esküvel fogadja a honvéd. Szeretet államfője és hazája iránt, engedelmes­ség, hűség és állhatatosság, hivatalbeli kötelmei­nek teljesítésében önmegtagadás és vitézség azok az erények, amelyeket a harcos nem mellőz­het, és amelyeknek lelkes gyakorlása a honvéd­nek különös díszére válik.» Harmadik fejezeté­ben "azit mondja, hogy (olvassa): «A harcos jel­leme és életmódja feddhetetlen legyen; mint ülése 1929 november lU-en, csütörtökön. nyilt és igaz, becsületes és hűséges férfiú a vét­ségektől és bűntettektől, a képmutatástól, a ha­szonleséstől és a beteges nagyra vágyástól egy­aránt őrizkedjék; törekedjék becsülésre és elis­merésre, kitüntetésre és dicsőségre, de csak a hű kötelességteljesítés egyenes útján.» (Jánossy Gábor: Ez minden polgárra áll! — Rothenstein Mór: Ezt mondja a nyomtatott betű! — Gaal Gaston: Ez mindenkinek kötelessége, ha katona, ha nem!) Boldog volnék és azt hiszem, Gaal Gaston barátom igazat ad nekem, ha valameny­nyien ebben a szellemben teljesítenénk köteles­ségünket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — To­vább olvassa): «A fegyveres hatalom, mint amely sok ezer embert egy közös magasztos céíra egyesít, nemcsak az egyes szerves testek­ben, hanem a fegyveres hatalom egész összes­ségében is közszellemet és egyetértést követel. A közszellem az összetartozás érzetében és azon szükség felismerésében gyökerezik, hogy a sze­mélyi érdekeket az összesség javának alá kell rendelni. (Ügy van! a jobboldalon.) Az adja meg a rendi állással járó önérzetet, az ösztönhöz kötelességeink szigorú, odaadó teljesítésére és fejleszti a legmagasztosabb katonai erényeket. A közszellem folytán leli minden egyes ember dicsőségét az egésznek dicsőségében. Ott, ahol kicsinyes irigykedés és rosszakarat az érdemesebb iránt, gőg és kicsinylés a kevésbé jeles iránt nem létezik, ahol az alárendeltekkel való bánásmód jóakaró és igazságos, az egyen­rangúak érintkezése valóban bajtársias, az elöl­járók iránti magaviselet őszinte és a szolgálat­nak megfelelő, ahol minden ügy a kellő helyen találja elintézését, illetéktelen befolyás soha igénybe nem vétetik, belső kérdéseket a külvilág elé nem hurcolnak, ott a kölcsönös bizalomhoz még azon nemes buzgalom fog járulni, hogy az uralkodó rend fenntartassák, a szerzett dicsőség gyarapíttassék; ott termi legáldásosabb gyümöl­cseit a közszellem és egyetértés (Jánossy Gábor: Arany szabály!) Az eskü, amelyet a honvéd tett, a haza di­csősége és jóléte, valamint saját becsülete, me­lyet mindenkor szeplőtlenül meg kell óvnia, azt parancsolják neki, hogy kötelességeinek tel­jesítésében sem veszélytől, sem áldozattól vissza ne riadjon és az ellenfél leküzdésére minden testi és szellemi erejét felhasználja. Küzdjön, mint vitéz harcoshoz illik, félelem nélkül, állha­tatosan, de elhamarkodás nélkül és ne csügged­jen a legveszedelmesebb helyzetben sem.» Ami pedig speciálisan ehhez a törvényja­vaslathoz tartozik, erre a függelem^ és a fegye­lem fejezetében méltóztatnak felvilágosítást ta­lálni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt is felolvassam a Ház szine előtt. (Halljuk! Hall­juk! a jobb- és a baloldalon. — Olvassa): «A füg­gelem a feltétlen engedelmességre való kötele­zettséget foglalja magában, mellyel a szolgálat érdekében minden alárendelt elöljáróinak és minden alantas fellebbvalóinak tartozik, mi­helyt ezek a parancsadást átveszik. A függelem kiterjed azon esetekre is, amikor a katonai állo­mányhoz tartozó tisztek az 54. pontban rájuk ru­házott parancsadási jogot átveszik. A függelem a közjóra irányuló nemes alárendelése a saját akaratnak a törvény és a parancs alá. Annak szigorú kezelése a katonai rend és a hadierő szi­lárd összefüggésének fenntartására okvetlenül szükséges; az képezi a fegyveres hatalom sike­res működésének leglényegesebb alapját.» De arról is gondoskodik a szabályzat, hogy amennyiben a közérdekkel ellentétes intézkedé­seket tenne az előljáró, hogyan kell az aláren­deltnek viselkednie (olvassa): «Csak az esetben, ha a parancs világosan és nyilvánvalóan az es-

Next

/
Oldalképek
Tartalom