Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

22 Az országgyűlés képviselőházának fogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló törvényjavaslat (Iram. 810, 823) tárgyalása. Lakatos Gyula előadó urat illeti a szó! Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! A törvényjavaslattal, amelyet van szerencsém előadni, a magyar törvényhozás új jogintézményt készül recipiálni; jogintézményt, amely nem a magyar nemzeti jogfejlődés talaján nőtt, hanem amelyet a külföldön szerzett tapasztalatok alapján akar a magyar törvényhozás át ültetni a magyar Corpus Juri&ba. T. Képviselőház! A magyar törvényhozást mindig óvatosság jellemezte abban a tekintetben, hogy milyen külföldi jogintézményeket ültet át a magyar talajba, tudván azt, hogy a külföldön, külföldi előfeltételek és más létviszonyok mellett keletkezett jogviszonyok nem mindig alkalmasak arra, hogy ugyanazon változatlan formában, a maguk egészében, átplántálhatok legyenek a magyar jogélet talajába. Ezen általános igazsággal szemben mégis kivételt kell tennünk oly jogintézményekre nézve, amelyek az ipari, kereskedelmi és közgazdasági életből fakadnak, tekintettel arra, hogy a civilizált európai államok gazdasági élete tagadhatatlanul bizonyos hasonlóságot mutat fel minden országban és így nem elítélendő, de pártolandó az az irányzat, amely a közgazdasági élet, tehát az ipari, kereskedelmi és pénzügyi élet jogalkotásait az európai államok között lehetőség szerint és annyira, amennyire az egyes nemzeteknek külön életfeltételei megengedik, hasonlóvá tenni, sőt egységesíteni akarja. T. Képviselőház! Ha abból az érdekes, sőt jelentőségében kiszámíthatatlan, sajnos, megvalósíthatóságában ebben a percben talán utópisztikusnak látszó gondolatból, amelyet Franciaország miniszterelnöke, azaz, ebben a percben talán nem is miniszterelnöke, Briand, vetett fel a Népszövetség legutolsó ülésén, hogy tudniillik Európa fogjon össze és a Páneurópa, vagy az Európai Egyesült Államok gondolata felé haladjon, — mondom, ha ebből a gondolatból levonjuk azt a magvat, melyre a fejlődésnek valószínűleg haladni kell, akkor látni fogjuk, hogy gazdasági kérdésekben, vámkérdésekben, a valuta kérdésében, a kommerciális és ipari törvényhozás kérdésében kell majd Európának együtt haladnia, azért, hogy egy másik világrésznek magával szembenálló gyilkos versenyét egyenlő erővel és egyenlő armatúrával tudja felvenni, Ha a jog- és gazdasági életnek ez az egységessége Európában nem fog bekövetkezni, akkor valószínűleg hosszú ideig tartó és súlyosságában még erősbödő krízisnek lesz kitéve Európa gazdasági élete. Midőn ezekből a bevezető szavakból azt vélem következtetni, hogy ennek a jogintézménynek recipiálása, átvétele helyes és célszerű a magyar törvényhozás részéről. Alátámasztom ezt az álláspontomat azzal, hogy ez a jogintézmény, a korlátolt felelősségű társaságok jogintézménye, amely a XIX. század végén német talajon nőtt ki, azóta majdnem minden európai állam törvényhozásában helyt talált és az a törvényjavaslat, amelyet előadni szerencsém van, magábanfoglalja és felhasználja mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket ez intézménynek immár 30 éves élete az egyes különféle államok törvényhozásában felmutat. így magáévá teszi ez a törvényjavaslat azokat a tapasztalatokat és újításokat, amelyeket a nemet törvényhozással szemben az ezt az intéz'. ülése 1929 október 23-án, szerdán. ményt az 1925. évben megvalósító francia törvényhozás fogadott el. Érdekes módon a francia törvény előzményeihez tartozik egy hosszú habozás. A franciák ugyanis nem akarták ezt az intézményt törvényhozásilag szabályozni, hanem Németország felé néztek, mert látták azt, hogy Németországban reformtörekvések vannak és hogy a korlátolt felelősségű társaságnak 1892. évi szabályozása már nem elégíti ki a gazdasági életet. Meg akarták tehát várni, hogy Németország hogyan reformálja ezt az intézményt. Minthogy azonban ez a reform késett, a német doktrína, a német kívánságok és a német joggyakorlat tapasztalataiból megcsinálták kitűnő törvényüket, amelyen részben a magyar törvény is alapszik. T. Képviselőház! Amikor elfogadásra ajánlok egy törvényt, elsősorban fel kell vetnem az alap- és főkérdést, miért kell ezt a joganyagot kodifikálnunk, mi az a közgazdasági cél, amelynek megvalósítását a korlátolt felelősségű társaságok intézménye lehetővé teszi? Micsoda tulajdonképpen a korlátolt felelősségű társaság? Olyan formája a kereskedelmi társaságnak, amely magáévá teszi a részvénytársaságból azt a gondolatot, hogy tagjai csupán korlátoltan felelősek, viszont magáévá teszi a közkereseti társaságnak jogi formájából azt a gondolatot, hogy a társaság nem a nagyközönség névtelen pénzéből alakul, hogy annak alapítói nem a közönséghez fordulnak a részvényeknek jegyzése végett, hanem egymást ismerő, egymással közelebbi viszonyban álló partnerek adják össze tőkéjüket, azért, hogy egyszersmind az ügyvezetésben is megtartsák a részüket és befolyásukat. Azon az úton tehát, amely a közkereseti társaságtól a részvénytársaság felé vezet, körülbelül középen fekszik az az intézmény, amelyet a törvényjavaslat magában foglal. Közelebb áll ez az intézmény a részvény joghoz és pedig azért, mert a korlátolt felelősségű társaság mégis inkább tőketársulás, mint személyi egyesülés. Közkereseti társaság elképzelhető minden tőke nélkül pusztán úgy, hogy egyes egyének a maguk munkáját és tehetségét adják össze egy közös gazdasági cél érdekében. A részvénytársaságnál lényeges a tőke, lényeges azonban a tőke a korlátolt felelősségű társaságnál is, amelynél az alaptőke helyett a törvény törzstőkét vezet be, amelynek nem kell egyformának lennie valamennyi tag részéről és amelyik a társulás bármely időpontjában felemelhető, csökkenthető, szóval viszonyokhoz simul. Ami a leglényegesebb differencia ennek a társasági formának jogi szabályozásánál, szemben a részvényjoggal, az éppen az, hogy az egyes tagoknak törzsbetétjei nem képezhetik szabad forgalom tárgyát. Az, aki a korlátolt felelősségű társaságban összeáll partnerekkel, tudni akarja, hogy kikkel áll össze és a jog értelmében nem lehet kitéve annak a meglepetésnek, hogy a háta mögött társai megváltoznak és így esetleg olyanokkal kell gazdaságilag kollaborálnia, akikkel, amikor a szerződést megkötötte, nem akart volna együttműködni. A korlátolt felelősségű társaságnak ez a lényeges elve a törvényjavaslatnak két intézményében van biztosítva. E két intézmény közül az első az, hogy a k. f. t.-nek — ez a három betű a rövidítése a korlátolt felelősségű társaságnak, épp úgy, amint Németországban röviden «G. m. b. H.»-nak nevezik a korlátolt felelősségű társaságot — a tagok jogairól nem lehet értékpapírt kiállítani, tehát nem lehet olyan forgalomképes okiratot kiállítani, amely akár puszta átadással, akár hátirattal továbbítható. Szóval nem lehet kitéye a társ annak,