Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

92 Az országgyűlés képviselőházának 3 mel lesz a főváros speciális érdekeire is. T. képvi s előtársam csak azzal az indokolással kéri a változtatást, hogy hiszen Budapest székesfőváros úgyis a kormány felügyeleti hatósága alatt van. En nem ismerek egyetlen egy községet sem, amely nem állana ugyancsak a kormány felügyeleti hatósága alatt. Azt hiszem, annyira elvi jelentőségűek ezek a^ rendelkezések, hogy ennek a kivételnek kreálása még a fővárossal szemben sem volna indokolt, hiszen ez nem azt jelenti, hogy a főváros roszsaabb, vagy jobb helyzetbe kerül, /inert természetszerűleg a feltételek megállapítáánál mindig azok a tények és tényezők lesznek a döntők, amelyek befolyásolják az egyes városok vagy vállalatok részéről létesített járatokat. Kérem ennek alapján, hogy az indítványt mellőzni méltóztassék. (Helyeslés-) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 12. §-t, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. A szakaszhoz új bekezdést indítványozott Kossalka János képviselő úr. Kérdem, méltóztatik-e az indítványozott új bekezdést elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az indítványt elvetette. Következik a 13. <§>. Kérem annak felolvaSelSclT» Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat régi 13.. új 14. §-át). — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Indítványozom, hogy a 13. § második bekezdése töröltessék és helyette a következő szöveget javaslom (olvassa): «Az engedélyező hatóság a menetrendet és a díjszabást a vállalat kérelmére a szükséghez képest módosíthatja, e módosítások azonban újabb anyagi terheket a vállalatokra nem háríthatnak». Javaslatomat indokolom azzal, hogy az új rendszer szerint formálisan kétoldalú szerződés jön létre az állam és az engedélyes között. Fel lesz téve a kérdés, hogy ilyen és ilyen feltételek mellett vállalkozik-e a kérelmező és a kérelmező nyilatkozatban tartozik leszögezni azt, hogy az elébe szabott feltételeket elfogadja, ezúttal tehát kétoldalú szerződés jön létre. Ez az engedély tartalmazza a mindenkori menetrendet és a díjszabást is; pontosan magábanfoglalja, hogy melyik vonalon hány járatot kell az illető engedélyesnek beiktatni, pontosan tartalmazza, hogy hány fillért követelhet például kilométerenként, Ha ez így áll, akkor úgy a menetrenden, mint a díjszabáson a kormányhatóságnak utólag változtatnia nézetem szerint csak úgy lehet, hogy ez a változtatás az illető vállalat kalkulációját fel ne borítsa. Teljesen lehetetlen volna, hogy az engedélyező hatóság — tehát amint meg méltóztattak szavazni: a főszolgabíró, a polgármester, vagy a kereskedelemügyi miniszter — kényszeríthesse a vállalkozót a menetrend tekintetében új járatok beiktatására, a díjszabás tekintetében más és más fillérösszegek számítására, holott esetleg ez

f a rendelkezés az illető vállalatot életexisztenciájában támadja megfáz egész elgondolt üzemtervet és költségelőirányzatot felborítja s az illető vállalatot tönkreteszi. Éppen azért kérem, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr vagy magában a törvényben adjon az ilyen veszély elleni óvintézkedésre lehetőséget és méltóztassék elfogadni ez okból indítványomat, vagy pedig, ha erre nem volna hajlandó az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, méltóztassék talán a végrehajtási utasításban intézkedni az iránt, hogy az a jogkör, amelyet itt a törvény az engedélyező hatóságnak megad, ne legyen gyakorolható olyan irányban, hogy a 2. ülésé 1929 október 25-én, pénteken. menetrend-megváltoztatás vagy a díjszabásmegváltoztatás a vállalkozó anyagi helyzetét felborítsa. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A 13. §-ba vagy ha ez nem lehetséges, a végrehajtási utasításba szükségesnek tartanám olyan intézkedés felvételét, amely lehetővé teszi, hogy a korábban kiadott engedélyek felülvizsgálat alá kerüljenek, (Ivády Béla: Ez helyes!) illetőleg azok a díjszabások kerüljenek vizsgálat alá, amelyeket a korábbi engedély alapján állapítottak meg. Nem tudom pontosan, hogy az egész országban cmi a helyzet, de az általam ismert helyeken visszás állap ótokat látok. Csak egy példát vagyok bátor megemlíteni. Herceghalom és ^Zsámbék között van egy rendszeres autóbuszjárat. (F. Szabó Géza: Kettő!) és ennek viteldíja személyenként 1 pengő. 9 és félkilométeres útszakasz ez s a viteldíj szerintem rendkívül drága. Éppen ezért módot és lehetőséget kellene találni ennek a törvénynek kapcsán arra, hogy az_ ilyen drága járatok felülvizsgálat alá kerüljenek és részükre jogosultnak mondható díjszabás állapi ttassék meg. Szilágyi Lajos t képviselőtársam említést tett itt a helyiérdekű vasutak menetdíjszabásáról s szerintem helyesen mondotta, hogy a 70—80 filléres díjszabások magasak. (Szilágyi Lajos: Magasak is!) Akkor annálinkább magasnak lehet találni ugyanilyen távolságokra az 1 pengős díjszabásokat. Egyetértek azzal is, hogy a rentabilitás határáig védjék meg a vállalatok érdekeit, viszont azonban mindenkinek egyet kell értenie abban is, hogy a közönség érdekeit is meg kell védelmezni, hogy ne legyen kitéve a közönség az egyes vállalatok túlkapásainak, amit az említettem példa is bizonyít és azt hiszem, hogy e részben több ilyen példa található. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék módot és lehetőséget találni ennek a hibának kiküszöbölésére. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter urat illeti a szó. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Örömmel veszem, hogy Szilágyi Lajos igen t, képviselőtársam ennek a kérdésnek rendezését nem kívánja a törvényjavaslaton belül, mert ez nem is volna lehetséges. A gazdasági élet körülményei változnak és az a joga meg kell hogy legyen a miniszternek, hogy a díjszabásokat megváltoztathassa. Megnövekedhetik a személyforgalom s megnövekedhetik bizonyos okokból a teherforgalom is, hiszen végeredményben ezeknek a járatoknak éppen az a rendeltetésük, hogy az illető vidék gazdasági erejét fokozzák, emeljék s ennek következtében nagyon hamar bekövetkezhetik — ami igenis indokolt a nagyközönség érdekében, —, hogy a tarifa bizonyos változás alá kell hogy essék. Azonban természetszerűen ez sohasem jelentheti azt, hogy veszélyeztessük az illető vállalat létérdekeit és nem is lehet feltételezni a központi hatóságok részéről, hogy az illető vállalat érdekeit felborító intézkedéseket tehessen. Egészen bizonyos, hogy anyagi terhet fog jelenteni, de nem jelenti azt, hogy az a vállalat veszteséges üzemmé fog átalakulni, mert nekünk is az az érdekünk, hogy mennél jövedelmezőbbek legyenek ezek az üzemek. Ami igen t. Kabók Lajos képviselőtársam felszólalását illeti, teljesen helyt adok ennek is, azonban mind a két kérdés olyan, hogy a végrehajtási utasításban fog megfelelő szabályozást nyerni.