Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
86 Az országgyűlés képviselőházának pedig vagy kiterjed mindenre, mondjuk még az üzletre is, de a félhazafiságot, hogy az a névre kiterjed, de az üzletre nem, nem tartom százszázalékos hazafiságnak. Nagyon kérném, ebben a tekintetben méltóztassék disztingválni és a hazafiságot egynek, még pedig százszázalékosnak tekinteni. Annak idején, amikor életvédelmi rendeletemet kiadtam volt, rendkívül erős kritika és erős sajtókampány pergőtüzében állottam. Nem sokat hederítettem erre a kritikára, hanem igyekeztem megvárni a rendelet eredményét és abban a felfogásban voltam, hogyha ezzel a rendelettel évenkint csak egy emberéletet tudok megmenteni, akkor sokkal többet használtam, mint az a két hétig tartó sajtókampány, amely helytelenítette ezt az eljárásomat. Most büszkeséggel mutatok rá és — azért is hozom elő a kérdést — hogy a legnagyobb eredmény, amelyet ebben a tekintetben el tudtunk érni, az, hogy amióta ez a rendelet életben van és az életvédelmi osztály mû ködik, visszaeső öngyilkossági eset nem fordult elő. Ez magában véve olyan eredmény, amelyet a megelőző időszakokra nézve nem lehetett volna elmondani. Ez az intézmény 1928. évi július hóban lépett életbe és akkor még rosszabbodás volt az 1927es évvel szemben, 1928-ban 24%. Nem változott a helyzet 1928 augusztus hónapban. A kilencedik hónapban 11% rosszabbodás volt és 10%-os roszszabbodás volt a tizedik hónapban. (Esztergályos János : Mennyi az esetek száma !) 124 és 139. Ez az önkéntes mentőegyesület jelentése. 1927 novemberében volt 153, 1928-ban 123. Itt 25% javulás mutatkozik. A tizenkettedik hónapban 10% javulás mntatkozik. Januárban 24%, februárban 23, márciusban 23%-os javulás mutatkozott. (Esztergályos János Î Mégis csak nekünk van igazunk, amikor tömeges öngyilkosságról beszélünk !) Az életvédelmi osztály működését illetőleg, ha az osztály által nyilvántartott öngyilkossági eseteket veszszük, az előfordult 796 esetet tekintetbe véve és ezt 100%-nak tekintve, akkor a folyó év februárjáig 36-60%-os^ javulás mutatkozik. Ami pedig azt a közbeszólást illeti, hogy a Duna vize hideg volt, erre nézve legyen szabad előadnom, hogy 1928-ban a Dunába ugrott 166 személy, kimentettek 158-at, tehát 95%-ot, 1927. január 1-től 31-ig a Dunába ugrott kilenc egyén, kimentettek kilenc egyént, tehát 100%-os a mentés. , Ami a preventív eseteket illeti, az osztály állást szerzett 264 egyénnek, pusztán a preventív esetekben, a többi esetben pénzzel, élelemmel, tanáccsal, jogsegéllyel, kórházba, életvédelmi otthonba utalással segített. A folyó évben pedig a két első hónapban 33 állást kaptak. (Esztergályos János : És mennyi volt az öngyilkosok száma ?) Az öngyilkosok száma 1927-ben 1639 volt, 1928-ban pedig 1440. (Esztergályos János : Szédületes, szörnyűséges, ez bennünket igazol!) Képviselőtársamat nem igazolja (Esztergályos János : Száz percentig igazol!), mert sokkal rosszabb volt a helyzet, és a külföldön most is sokkal rosszabb a helyzet. Nálunk aránylag igen kedvező a helyzet és az intézmény felállításával még kedvezőbbé vált. Ezt a kritikát szívesen veszem, de az én kritikám ebben az eredményben vaD. Nagyon örülök, hogy nem hagytam magamat elkedvetleníteni, hanem életbeléptettem ezt az intézményt és azt a csekély anyagi eszközt, amely nekem erre a célra rendelkezésemre állt, ennek &z életvédelmi osztályúak rendelkezésére is bocsátottam. A mostani költségvetésben már valamivel nagyobb összeg áll rendelkezésemre. Ezek azt mutatják, hogy egy kevés szeretettel és hozzáértéssel ezen a téren is lehet segíteni, mindamellett, hogy a gazdasági helyzet az idén a tavalyival Összeha307. ülése 1929 június 8-án, szombaton. sonlítva sokkal rosszabb. (Ivády Béla : Ez igaz ! — Györki Imre : Hála a kormány működésének !) Szintén kritika tárgyává tették a lapok az én kevésbbé humánus érzésemet saját tisztikarommal szemben, amennyiben olyan rendelkezést adtam ki, hogy a «Rakovszky-udvar»-ban, az Attila-körút 2. szám alatt lévő, a kivándorlási alap tulajdonát képező épületben három nős tisztviselőnek felmondtam volt. A kivándorlási alap házaiban 57 tisztviselő van elhelyezve. Ezek közül az egyik épület, az előbb említett épület, ez tulajdonképen garçonière-knek épült és az egész épületben 28 ilyen garçon-Jak ás van és csak öt nős ember részére van lakás. Az akkori elgondolás szerint ez igen helyesen történt, mert a nős tisztviselők el voltak helyezve, de a nyugdíjas tisztviselőknek és a garçonoknak volt a legnehezebb ilyen lakást kapniok. Ezért ilyen kollégium-rendszerrel épült fel az épület, igen helyesen, ahol ellátást is kapnak a bennt lakók, mert konyhája, társalgója is van ennek az épületnek. Ezek közül a fiatalok közül hárman megnősültek. Üj épületről lévén szó, a fegyelmezés és a házirend szempontjából felmondattam ennek a három tisztviselőnek, mert lehetetlen az, hogy eltűrjem már csak a fegyelmezés szempontjából is, hogy nős emberek foglalják el azt a helyet, amely nőtlenek részére készült az épületben. Ott ugyanis sem konyha, sem más ilyen háztartáshoz szükséges berendezés nem állott rendelkezésükre. A kiszolgálás is sokkal nehezebbé vált azzal, hogy oda nők is bevonultak. (Esztergályos János : Ez nagy biztatás a nősülésre !) A közös étkezésnél is nehézségek merültek fel. Ez a kérdés nem abból a szempontból ítélendő meg, hogy biztatás-e vagy sem. Én is biztatok minden fiatalembert a nősülésre és ebben az esetben fel is kínáltam az illetőknek megfelelő lakást. Elvi álláspontomból azonban nem vagyok hajlandó engedni, mert a fegyelmet és a házirendet minden körülmények között meg kell tartani. Ha a képviselő úr abba a helyzetbe kerül, hogy háza lesz, — talán van is (Esztergályos János : Nincs ! Csak toloncházam van !), — ezt mindenesetre ő is szem előtt tartja. Ez nem a humánus érzés hiánya, mert talán egyik minisztérium se gondoskodik a saját tisztviselőiről T úgy, mint én. Ez is azt mutatja, hogy igenis van humánus érzékem a tisztviselőimmel szemben. T. Ház ! Áttérek most az egyesülési és gyülekezési jog kérdésére. Kijelentem, hogy mindkét törvényjavaslat munkában van. Legújabb elhatározásom szerint a két javaslatot egymástól elyálasztom és külön szándékozom a gyülekezési jogot és külön az egyesülési jogot megreformálni, illetőleg törvényhozási úton rendezni. A gyülekezési joggal, azt hiszem, nem lesz nehézség, sokkal nehezebb kérdés azonban az egyesülési jog kérdése, mert itt sok szempontot kell elbírálni, tekintettel az új polgári törvényre is, mert annak az anyagát kell tulajdonképpen ebbe a törvényjavaslatunkba is belevinni és ez okozott eddig is bizonyos tekintetben nehézséget. Örömmel konstatálom, hogy az igen t. szociáldemokratapárt részéről állandóan ismétléseket hallunk e tekintetben, mert nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor is ugyanazokat az eseteket hozzák elő (Esztergályos János: Sajnos, miniszter úr!), sőt talán igyekeznek mesterségesen is maguknak anyagot szerezni, hogy legyen módjuk valamilyen alapon a gyülekezési jognak ebben az országban — szerintük — terrorisztikus kezelését kifogásolni. Kezemben van a statisztika, amely mindennél fényesebben igazolja, hogy t. képviselőtársaimnak nincs igazuk. 1928. január 1-től folyó évi május hó végéig rendes gyűlést kértek a városokban — 1 és ebben benne vannak az összes engedélyezett
