Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. hozás bölcsessége a múlt évben rendelkezésemre bocsátotta s ezeket az Összegeket én felhasználtam. Felhasználtam pedig elsősorban azért, hogy azt a romban lévő épületet helyreállíttassam, mert inkább vállalom a felelősséget a restaurálásért, mint egy régi műemléknek teljesen romokban való heveréséért. (Esztergályos János : Nem úgy nézett az ki !) A képviselő urnák fogalma sincs róla. (Esztergályos János : Bent jártam 1) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter : A tetőzet bedőléssel fenyegetett. Ennek megállapítására inkább voltam én hivatott a jelen esetben, mint a képviselő úr. Majd ha más esetek úgy adják, hogy a képviselő úr lesz hivatott, akkor majd a képviselő úr lesz szíves ezeket a kritikákat szintén meghallgatni. (Esztergályos János: Akkor majd ön fogja azt mondani, amit én most !) Én sokkal tárgyilagosabban fogom megítélni, mint a képviselő úr. Ennek az épületnek helyreállítását elhatároztam tehát elsősorban azért, mert az épület helyreállítása programmba volt véve és mert az összes belügyminisztériumi épületek már rendbehozattak. Ez az egy épület volt még hátra, amelynek helyrehozása szükséges volt. A másik dolog pedig, ami az épület helyreállítására vezetett engem, az, hogy ennek az épületnek a díszterme, amelyet régebben országgyűlési terem céljaira használtak és amelyet a hetvenes években ettől a jellegétől megfosztottak és amelyben az Országos Levéltárat helyezték el, azóta, amióta onnan az Országos Levéltárat elvitték, üresen állott minden gondozás nélkül. A Műemlékek Országos Bizottsága által műemléknek minősített ez az épület tehát düledező állapotban volt, ezért én abban a munkanélküli időben szükségét láttam annak, hogy a munkanélküliségen avval is segítés történjék (Györki Imre : Lakóházakat építettek volna!), hogy a magam tárcája költségére ennek helyrehozását sürgősen elvégeztettem. Minthogy a t. Ház is sürgősnek tartotta, elvégeztettem ezt nemcsak a magam elhatározásával, hanem az országgyűlésnek és a Háznak az elhatározásával is. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem jogosult tehát a rekrimináció szerintem azok részéről, akik maguk is igen bölcsen és igen helyes elhatározással engem ebben az intenciómban támogatni szivesek voltak. Már most ami azt illeti, hogy ezt az épületet olyan horribilis összeggel javíttatták volna ki, amint a hírlapokban szellőztetni méltóztattak, erre nem reflektáltam, mert mindenkinek, így tehát az illető uraknak is módjukban lett volna megkérdezni engem, hogy ezek mibe kerültek. Én a mai napig vártam, de senki hozzám ebben az irányban kérdést nem intézett, hanem e helyett hagyták, hogy a lapok ebben az ügyben kéjelegjenek ; sőt még azok is, akik szentül meg voltak győződve arról, hogy ebből a dologból egy szó sem igaz, mint ahogy az Esti Kurirban ebben a kérdésben írt cikkben az első betűtől az utolsóig valótlanság volt. Én a sajtóban nem nyilatkoztam erre, mertén azt — amint nekem Friedrich István képviselőtársam ajánlotta — nem tartottam helyesnek. Az én egyéni és hivatali homolyságom azt követeli, hogy itt jelentsem ki, mekkora Összegek fordíttattak erre az épületre. Az én komolyságom ezt a helyet választotta {Helyeslés a jobboldalon.), mert ez a hely volt az, amely nekem ezeket az összegeket rendelkezésemre bocsátotta és én ennek a helynek tartozom felelősséggel. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben is ilyen cikkekkel kapcsolatban nap-nap után molesztálhatnák az embert és én minden ilyen hírlapi kacsára, amely magában hordja a valótlanságok maximumát, nem tartom magamat kötelezve arra, hogy naponként KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXII. ülése 1929 június 8-án, szombaton. 83 reflektáljak. (F. Szabó Géza : Ki bujtotta fel a lapot 1 — Györki Imre : Cári öntudat l) Az én öntudatom az cári. (Györki Imre : Öntudatuk az van, csak közben az országot teszik tönkre !) Ezzel nem tettem tönkre, mert nem az ablakon szórtam ki a pénzt és ha még az ablakon is ment ki, akkor is volt munkáskéz, amely azt felvette. fGyörki Imre Î Különösen azt, ami Franciaországba ment ki !) Oda nem igen sok ment ki, nem tudom, hogy mindössze hány méter szövetre volt szükség, olyan szövetre, amilyet itt Magyarországon nem gyártottak. (Györki Imre : Megtette volna az itthon gyártott is !) Ilyen szövet nincs és ha a stílust kívánjuk megtartani, ahhoz bizonyos müérzék kell, — remélem, hogy a képviselő úr rendelkezik ezzel, bár nyilatkozata szerint nem erről tesz tanúságot, — de mondom a szövetre szükség volt azért, hogy abban a stílusban maradjon az épület, amelyben volt. A másik, amire reflektálnom kell, az a bizonyos 200.000 pengős óra. Ennek az órának ehhez az ügyhöz semmi köze nincsen. Ezt az órát én itt Budapesten 6000 pengőért vettem és pedig a belügyminiszteri fogadószoba részére, ez a felszerelés tehát itt nem került pénzbe. Egyébként is ez a pénz sem kidobott pénz, mert ennek az órának megvan az értéke, sőt sokkal nagyobb az értéke, mint amennyiért az óra vásároltatott. Mégha aranyból lett volna, akkor sem érne annyit. Ettől a kérdéstől elbúcsúzva, áttérek azokra a kérdésekre, amelyek tárcám keretéhez közelebb vannak és szorosabban hozzáfűződnek. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban kifogásoltatott a tárca egész költségvetési összegének emelkedése. Kijelentem, hogy ez az összeg 124,538.000 pengő. (Esztergályos János: Ebben 80 milliónál több a csendőri és a rendőri költség!) Az nem sok, és sokkal jobb volna, ha több volna. (Ügy van! Ügy vagy! a jobboldalon. — Esztergályos János: Nem elég párnát visznek el az emberektől! — Ivády Béla: Már kibeszélte magát!) Ez az összes állami költségnek 4—5 évvel ezelőtt kitette volt a 8 2%-át. Most^ pedig kiteszi 87%-át, tehát öt év alatt ez a költségvetés az összes az állami költségekkel szemben — az üzemi költségvetéseket is beleszámítva — egy fét százalékkal emelkedett csak. Ebben a tekintetben tehát, azt hiszem, a vád nem állja meg a helyét. Vannak ugyan, akik a számoknak nem hisznek, pedig a legreálisabb, amivel ebben a tekintetben argumentálhatok, a szám. Ha a számok nem meggyőzőek, nekem más argumentumom nem lehet, éppen ezért evvel a kérdéssel bővebben nem is kívánok foglalkozni. A takarékosság szempontját említették a belügyi tárcánál. A mi ezt illeti, én a központban a létszámcsökkentést a számvevőségnél is egy nagyobb számban keresztülvíttem voltés 50°/o-kal lecsökkentettem a munkavédelem költségét. Ennél az intézménynél a keretet fenntartottam, de új beosztást létesítettem, amire feltétlenül szükség van s ezt a keretet a jövőben is feltétlenül fenn kívánom tartani. (Rothentsein Mór: Ez igazán kidobott pénz!) Itt kívánok rátérni Bothenstein Mór képviselő úrnak arra a kifogására, hogy a belügyminisztérium kísérleti nyomdájával tulajdonképen mi történt. Folyó évi május 31-én ezt a nyomdát megszüntettem és az egész berendezés értékesítés alá kerül. Remélem, a képviselő urat ez megnyugtatja. Azért kerül értékesítés alá mert mindazokat a célokat, amelyek miatt a kísérleti nyomda eddig fenntartatott, más módon tudja majd a kormányzat biztosítani, nincs tehát szükség arra, hogy erre a célra ilyen külön nyomda tartassék fenn. A képviselő úr felhozta ennél a nyomdánál, hogy 70, vagy nem tudom én, hány ember volt ott alkalmazva. Két vezető 12